Pecázás az Eufráteszben – Ez is az Iszlám Állam

Iszlám Állam Fallúdzsa Eufrátesz
Vágólapra másolva!
A lefejezős videóikat látva elég nehéz elhinni, de az Iszlám Állam propagandájának is van emberi oldala. Pedig kell, hogy legyen, hiszen az „állam” területén magyarországnyi ember él, akik nem egytől egyig radikális hitszónokok. Őket pedig valahogy ki kell szolgálni. És a külvilágnak is meg kell mutatni az idillinek mondott állapotokat.
Vágólapra másolva!

Amióta az Iszlám Állam neve világszerte is ismert lett – legkésőbb az iraki Moszul 2014. júniusi lerohanása óta –, a dzsihádista szervezet leginkább a brutalitásával kerül be a hírekbe. Nehéz lenne eldönteni, hogy az elmúlt másfél évben melyik videó borzolta leginkább a kedélyeket, a lista elég hosszú: lefejezések, élve elégetés, vízbe fojtás, keresztre feszítés.

Moszulból elkergették az iraki hadsereget Forrás: AFP/Safin Hamed

Az ISIS-ről azt is gyakran elmondják, hogy mesterien használják a közösségi médiát, az ott keringetett anyagaik európai fiatalok sokaságát vonzották az iraki és szíriai hadszínterekre.

Nem csak lefejezés

De mi a helyzet az „állampolgárokkal”, azzal a 10 millió, zömében szunnita emberrel, akik a „kalifa”, Abu Bakr al-Bagdadi uralma alatt kénytelenek élni? Valamilyen propagandaanyaggal őket is el kell látni, és valószínűleg nem célravezető, ha ez kizárólag a brutalitást sugárzó képekből és videókból áll. Hát nem is merül ki ebben!

A harctéri jelenet is a propaganda része Forrás: AFP/-

A vallási szélsőségeket kutató agytröszt, a Quilliam egyik kutatója, Charlie Winter a BBC-n publikált egy összeállítást, amelyben az ISIS propagandatevékenységét vizsgálta július 17. és augusztus 15. között, ami a mohamedán naptár szerint savvál hónap.

Napi 2 órán át böngészte az ISIS propagandaoldalait,

és meglepő eredményekre jutott. De nem a brutalitás miatt.

Ennyi tartalom a világon nincs

Elsősorban a mennyiség volt letaglózó. A vizsgált négy hét alatt nem kevesebb, mint 1146 önálló propagandaanyag jelent meg, volt, amelyik több nyelven is: az arab mellett oroszul, törökül, kurdul, franciául és angolul.

Ha ezeket az egyezéseket nem számoljuk, akkor is 892 kiadványról beszélünk, a legkülönbözőbb műfajokban. Természetesen a fotóriportok és a videók dominálnak, de bőven vannak hanganyagok – köztük rádiós közlemények –, magazinok, plakátok, röpiratok és teológiai értekezések.

Nem csak a brutalitást terjesztik Forrás: AFP/Yoshikazu Tsuno

A leglényegesebb azonban a tematika. Nyilván előfordul, hogy a harctéri – és az ottani bajtársiasságról szóló – jeleneteket terjesztik, hasonlóan a jól ismert erőszakos anyagokhoz, de

ezek eltörpülnek a „civil tartalmak”, azaz az iszlám államban való mindennapi lét bemutatása mellett.

Ez utóbbiak az említett 892 anyagból 469-et tesznek ki. A kutató ezeket további alegységekre bontotta, amelyekből kirajzolódott egy sajátos utópia, olyan témákkal, mint: társadalmi igazságosság, gazdasági élet vagy vallási puritánság.

Itt például az ISIS központjában, Rakkában épp forgalmat irányítanak:

Az ünnep szent dolog

Az ISIS propagandagépezete tehát az eddig feltételezettnél is tudatosabb. Savvál hónap például a muszlimok szent böjti hónapját, a ramadánt megtörő ünnepi lakomával, az íd al-fitrrel kezdődik. Ekkor, illetve utána néhány napig

semmilyen erőszakos tartalmat nem keringettek,

hanem éppenséggel az utca emberét interjúvolták meg rádióműsorokban, hogy osszák meg élményeiket az ünneppel kapcsolatban. Íd al-fitr után pedig jöttek a hétköznapi jelenetek, amelyeken utcán játszó gyerekek és imádkozó felnőttek szerepeltek.

Naplemente az Eufrátesznél Fallúdzsában Forrás: Twitter

És mivel a környezet egy négy és fél éve tartó polgárháború, elengedhetetlen az is, hogy az emiatt szenvedőknek is nyújtsanak némi reményt, árvaházakban új játékokkal játszó gyerekekkel, illetve a fronton vidáman teázó harcosokkal. Vagy éppen klánok összebékítésével.

Önigazolás

Nem ritkák az olyan anyagok sem, amikor ISIS-harcosok az ellenségeik légicsapásainak helyszínén halott gyerekekkel és nőkkel illusztrálják a pusztítást. Ez valószínűleg kettős célt szolgál:

legitimálni az ezzel szemben létrejött "kalifátust", illetve megindokolni a saját rémtetteiket.

Persze a brutalitás ettől még brutalitás marad. Az efféle tartalmak közül kiemelkedik az ISIS augusztusban rendszeresített módszere: afganisztáni embereik tíz bekötött szemű "hitehagyót" előzőleg földdel befedett bombákra térdeltetnek, majd felrobbantják őket.

Charlie Winter szerint azonban ez nem elsősorban a nemzetközi közvéleménynek, de még csak nem is az ellenséges nyugati – és azóta már orosz – ellenségeiknek, hanem

az esetleges disszidenseknek szól.

Mintha azt sugallná: vagy elfogadod az "állam" szabályait, vagy így végzed. Fontosnak tartják, hogy az efféle tartalmakat ne nyakló nélkül, hanem gondosan adagolva hozzák nyilvánosságra.

Nincs versenytárs

A gépezetnek pedig megvan a hatása. Már csak azért is, mert saját fennhatósági területén az ISIS médiája monopolhelyzetben van.

Mivel a szabad internethasználat egyáltalán nem biztosított, az ott lakókat szisztematikusan elvágták a külvilágtól, vagyis az egyetlen érvényes valóság számukra a kalifátus és annak a világról alkotott véleménye. Paradox, hogy ennek egyik legfőbb eszköze éppen az online média.

Direkt kaotikusak?

Persze adódik a kérdés: mi az ISIS propagandájának vezérelve? Winter szerint elég prózai: termelni, termelni és termelni.

Annyit és annyifélét, hogy az ember képtelen legyen kiigazodni rajtuk és belelátni az előállítók agyába. Ugyanakkor ösztönözni az érdeklődőket, hogy megpróbálják, ők pedig reménykedhetnek abban, hogy az illetőt megfertőzik a nézeteikkel.

Azt pedig már tapasztalatból tudják, hogy ez működik.