Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Parlamenti választást tartanak ma Izraelben. A jeruzsálemi törvényhozás, a Kneszet 120 mandátumáért 25 párt szállt versenybe és verseng a mintegy 5,9 millió, kizárólag pártlistára ikszelő választópolgár kegyeiért. Az urnák magyar idő szerint este 9-kor zárnak.
A mai egy előrehozott választás, amelyet azért kellett kiírni, mert tavaly decemberben koalíciós viták miatt feloszlatták a parlamentet: a legnagyobb kormánypártot, a Likudot vezető Benjamin Netanjahu összekülönbözött két centrista partnerével, a Jes Atídot (Van Jövő) vezető Jaír Lapiddal és a Tnua (Mozgalom) pártot irányító Cipi Livnivel. Ezzel elveszett az amúgy is ingatag kormánytöbbség, a Likud népszerűsége viszont nem esett vissza, vagyis logikus lépésnek tűnt a mai választás.
Csakhogy időközben a legendásan alacsony, 2 százalékos bejutási küszöböt 3,25 százalékra emelték, ez pedig a néhány mandátummal rendelkező kispártokat egységbe kényszerítette. Ennek eredménye az arab pártokat és a kommunista Hadast felsorakoztató Közös Lista, de a Tnua is szövetkezett a baloldali Munkapárttal, létrehozva a Cionista Tábort, amely a legutolsó felmérések szerint szűk többséggel megnyeri a mai szavazást.
A 2013-as választáshoz képest jelentős népszerűségvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni a vallásos pártok – az askenázi Egyesült Tóra Judaizmus, illetve a szefárd Sasz – és az Avigdor Liberman külügyminiszter vezette Otthonunk Izrael, de a két éve meglepetésként második helyen befutó Jes Atíd – részben a Netanjahu-kormányban „elpárolgó” választási ígéretei miatt – a jelek szerint jó, ha az eddigi helyeinek kétharmadát megszerzi. Új belépő lehet viszont az egykori Likud-párti miniszter, Móse Kahlon alapította Kulanu (Mindannyian) párt, míg a liberális Merec stagnálhat, hasonlóan a telepeseket képviselő, erősen jobboldali Zsidó Otthonhoz.
Ha jól mértek a kutatók, akkor így nézhet ki a következő – 20. – Kneszet:
Grafikonunkon is jól látszik, hogy – a sajátos helyi választási szabályoknak (listás szavazás, alacsony bejutási küszöb) köszönhetően – az abszolút többség megszerzésére még csak közelítően sem képes senki. Vagyis, már-már hagyományosan,
elhúzódó, legfeljebb 4+2 hétig tartó koalíciós tárgyalásokra lehet számítani, és egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbb szavazatot szerző párt adja majd a következő miniszterelnököt,
jóllehet Reuven Rivlin államfő először a győztes listavezetőjét kéri fel a tárgyalások megkezdésére.
Ebből kifolyólag a választási eredmény akár másodlagos is lehet, hiszen sokan lehetnek a mérleg nyelvei.
Ha például a Cionista Tábor tényleg megszerzi a neki jósolt 26 mandátumot, még mindig legalább három pártot kell maga mellé állítania, feltéve, ha Netanjahu tartja magát ahhoz, hogy a Likud nem alakít velük egységkormányt – és a tábor emblematikus alakja, Jichák Hercog (Munkapárt) és Cipi Livni (Tnua) is képes együttműködni.
Ha mindkét feltétel teljesül, akkor az igazi feladat az említett három partner kiválasztása lesz, hiszen a támogatásért cserébe jelentős kompromisszumokat kell tenni, gyakran olyanokat, amelyek a kampányban tett vállalásokat tehetik zárójelbe. Két példát említünk a rengeteg variáció közül.
Logikus lépésnek tűnik, hogy a Cionista Tábor leüljön tárgyalni a Jes Atíddal, de az előrejelzések szerint ez még mindig csak 38 mandátumot jelent. Ki legyen a többi partner? Feltehetően a Merec meggyőzése sem jelentene komoly problémát (már 43 hely), de a többi párt már lutri.
Nehezen sejthető például, mire lehet képes a Kulanu – haragszik-e annyira Móse Kahlon korábbi felettesére, Netanjahura, hogy összeálljon az „ellenséggel” –, és ott van a másik sötét ló, a Közös Lista. Elméletileg kettejükkel meglenne a többség, de az öt- (valójában nyolc-) párti koalíció hosszú távú működőképessége minimum véleményes. Ráadásul, bár szép gesztus volna, az arab pártokat tömörítő Közös Lista bevételéhez azért többeknek lenne egy-két szavuk, és tetézi a problémát, hogy a pártszövetség ideológiailag elég képlékeny.
Netanjahu teljes bukás volt
Ezt a képlékenységet az Origónak is elismerte a Közös Lista Hadas-párti képviselője, Dov Khenin. A lista 8. (vagyis biztos befutónak tűnő) politikusa szerint a nekik mért 13 mandátum felülmúlja az elvárásaikat, de magas részvétel esetén még jobb eredményt vár – ez a feltétel egyelőre teljesülni látszik. A 2006 óta Kneszet-képviselő Khenin kérdésünkre azt mondta, nem számítanak arra, hogy bárki is koalíciós tárgyalást kezdene velük, egy centrista-baloldali kormányt ugyanakkor tudnának támogatni kívülről, hogy elkerüljék Netanjahu tovább kormányzását. Szerinte ugyanis a miniszterelnök társadalmi és gazdasági politikája „teljes bukás”, a palesztinokkal felfüggesztett békefolyamat pedig nem csak Izraelre, hanem az egész Közel-Keletre veszélyt jelent.
Ezzel teljesen ellentétes lenne, ha a Likud kezdhetne tárgyalni a koalícióról. Az eddig jobboldali partnerek már-már természetesen szövetségesek (velük 38 mandátumuk lenne), de a Zsidó Otthon bevonása csak tovább konzerválná a palesztinkérdés megoldásának legérzékenyebb pontját, a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi telepek ügyét.
De még ha ők hárman meg is egyeznek, további partnerek itt is szükségesek. Nagy talány például a két vallásos párt. Netanjahutól nem idegen a velük való kormányzás, a részvételükkel viszont tovább halogatják a haredi (vallásos) zsidókra vonatkozó, nagy nehezen megkezdett reformokat: a kötelező katonai szolgálatot vagy a közismereti tárgyak felvételét a jesivák (afféle hitiskolák) órarendjébe.
Ráadásul az adót nem fizető, a sorozás alól mentesülő, kizárólag segélyből élő és a piacgazdaság elvárásait sajátos oktatásuk miatt teljesíteni képtelen haredik egyre nagyobb tehertételt jelentenek az izraeli adófizetőknek, Netanjahu tehát már csak ezért is a tűzzel játszana, ha leülne velük tárgyalni. Más viszont egyelőre nincs.
