Bevonulhat-e Ukrajnába az orosz hadsereg?

Russian soldiers stand at the gate after taking contol of the navy south headquarters base in Novoozerne on March 19, 2014. Russian forces seized control of a second Ukrainian navy base in western Crimea on Wednesday, AFP reporters saw, hours after capturing the main navy headquarters in Sevastopol. Some 50 Ukrainian servicemen were seen filing out of the base at Novoozerne as Russian soldiers stood by, while pro-Moscow militants raised the Russian flag over the base. AFP PHOTO/ Filippo MONTEFORTE

A Nyugat növekvő aggodalommal figyeli, hogy Oroszország csapatokat von össze az ukrán határ közelében. Azt próbálja megbecsülni, mire készülhet Moszkva: vajon csak nyomást akar gyakorolni a kijevi kormányra, vagy akár be is vonulhat Ukrajnába? Új szakaszába érkezett a válság, vagy ez már a konfliktus lecsengése?

Az amerikai hírszerzés az elmúlt napokban aggasztó jeleket észlelt Ukrajna és Oroszország határán, és ezek alapján módosította korábbi előrejelzéseit. Az elemzők már nem tartják kizártnak, hogy az orosz haderő bevonul Ukrajna területére, írta a CNN meg nem nevezett kormányzati forrásokra hivatkozva. A Pentagont is nyugtalanítja az orosz csapatösszevonás, mert nem látják jelét, hogy Moszkva valóban csak rutinjellegű hadgyakorlatot tartana. Az USA védelmi minisztériuma szerint a térségbe folyamatosan érkezik az erősítés, és az oroszok szándéka nem világos. Bár Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azt mondta Chuck Hegelnek, hogy a csapatok tavaszi gyakorlaton vesznek részt és nem lépik át az ukrán határt, de ez nem győzte meg az amerikai védelmi minisztert. Szergej Lavrov külügyminiszter is azt mondta szombaton, hogy nem tervezik Ukrajna megtámadását, de Moszkva a Krím megszállását és annektálását sem jelentette be előzetesen, és azt is tagadta, hogy katonái kerítették be az ukrán helyőrségeket.

A NATO is úgy látja, hogy az orosz csapatok képesek lennének gyorsan betörni az ukrán területekre, írta a BBC. A NATO-ban a válság kezdete óta figyelik az oroszországi csapatmozgásokat: úgy ítélik meg, hogy az ukrán határ közelében állomásozó, jelentős erők készültségben vannak, és bármikor bevethetők.

Orosz felvonulás

Az ukrán külügyminisztérium szerint az orosz hadsereg hosszabb távra rendezkedik be a határ közelében. Kijev szerint a táborozó orosz csapatok kommunikációs rendszereket telepítettek. Oroszország harckocsikat, páncélos harci járműveket és helikoptereket vont össze, a térség légi megfigyelésére pedig drónokat használ – az ukránok szerint két nap alatt több mint 40 repülést észleltek. Az oroszok tábori kórházakat is létesítettek. Az egyik nagyobb csoportosulás a brjanszki területen van, nagyjából 20 kilométerre az ukrán területektől. A kijevi kormányzat szerint több orosz szerelvény futott be a klimovoi pályaudvarra, nagyjából hatvan vagonnyi katonával és felszereléssel. Az oroszországi Belgorod térségében – ez az ukrajnai Harkiv város közelében van – több légideszant-zászlóalj állomásozik, harci helikopterekkel egyetemben. Ukrán források a Krím félszigetről azt jelentették, hogy az oroszok harckocsikat és harcjárműveket szállítanak a déli partvidékről az ukrán szárazföldi területek felé, írta az MTI. Az ukrán határőrség szerint az orosz haditengerészet felderítőhajói az Azovi-tengeren megközelítették az ukrán partokat.

Andrij Parubij, a kijevi nemzetbiztonsági és védelmi tanács elnöke szerint az ukrán–orosz határ mentén mintegy százezer orosz katona állomásozik. A nyugati források valamivel mértéktartóbbak, és 20-30 ezerre teszik az elvileg gyakorlatozó orosz erők létszámát. Cseppet sem megnyugtató viszont, hogy az amerikai hírszerzés szerint a mozgósított csapatok száma és képességei a csecsenföldi és a grúziai háborúkat megelőző felvonulásokat idézi.

A manőverek Viktor Janukovics ukrán elnök bukása és menekülése után kezdődtek, és az orosz fegyveres erők egy részének készültségét azóta növelték.

Az egyik gyakorlaton, orosz közlés szerint, 150 ezer katona vett részt, továbbá 90 repülő, több mint 120 helikopter, 80 hadihajó és 880 páncélos – azaz jószerivel nagyobb erő, mint amekkorát Kijev, a békeidőben érvényes hadrendje szerint, ki tud állítani. Ukrajna két orosz katonai körzettel határos; a gyakorlaton zömében a nyugati körzet egységei vettek részt. Nyugati források szerint a nyugati körzetben Oroszország 20 – lövész, deszantos és különleges műveleti – dandárt és egy harckocsi-hadosztályt állomásoztat. Rajtuk kívül még hat légierőszázad, illetve hat harcihelikopter-század van a térségben. A déli katonai körzetben – ez is határos Ukrajnával – az oroszok 20 lövész- és különleges műveleti dandárt, 18 vadász- és vadászbombázó légierőszázadot és 5 harcihelikopter-századot állomásoztatnak. A déli körzet illetékességébe tartozik a kaukázusi térség, így ezek között vannak harcban edzett csapatok.

A másik gyakorlaton mintegy 8500 katona vett részt különböző páncélos, tüzérségi és lövészalakulatból – ennek tervezett időtartamáról Moszkva nem közölt semmit. Rosztov közelében a légideszant-csapatok – ezek Oroszországban önálló fegyvernemnek számítanak – 4000 katonája „az ismeretlen terepen való tájékozódást” gyakorolta 500 járművel és 36 repülőgéppel. Március elején a légvédelmi csapatok 3500 katonája megkezdte a nagyjából egy hónaposra tervezett gyakorlatát. Az ukrán határtól mintegy 450 kilométerre lévő helyszínen többek között az SZ-300-as légvédelmi rakétarendszerrel is éleslövészetet tartanak. Arról is érkeztek hírek, hogy Moldova szakadár területén, az el nem ismert Dnyeszteren Túli Köztársaságban állomásozó orosz békefenntartók is manővereken vettek részt.

Az amerikaiak szerint nincs jele annak, hogy a különböző helyeken elvileg gyakorlatozó alakulatok visszaindulnának helyőrségeikbe.

Ukrán gondok

A különböző körzetekben zajló csapatösszevonásokból még nem rajzolódik ki egyértelműen Moszkva szándéka. A NATO szerint a délkelet ukrajnai területek közelében gyülekező orosz haderő a donyecki térséget veszélyeztetheti, de a másik jelentős kelet-ukrajnai város, Harkiv térségében is jelentős erők állomásoznak a határ túloldalán. A Krímben állomásozó orosz erők sem feltétlenül csak a félszigetet védik: onnan – az új kijevi kormányzattal kevéssé szimpatizáló Odesszán át vagy a partraszállás után létesített hídfőn keresztül – elérhetik a Dnyeszteren Túli Köztársaság területét. A tiraszpoli hatóságok már jelezték, hogy felvételüket kérhetik az Orosz Föderációba. Brjanszk térségéből pedig akár Kijev felé is megindulhatnak az oroszok. Egy esetleges konfliktusban az orosz légierő könnyen megszerezhetné a légi fölényt, a haditengerészete uralhatná a fekete-tengeri ukrán partvidéket, és a tengerészgyalogság különböző helyen deszantolhatna.

A NATO folyamatosan elemzi az orosz csapatmozgásokat, figyeli, hogy milyen csapatokat hová irányítottak, milyen logisztika kíséri őket. A kiszivárogtatott értékelések szerint a gyülekező orosz csapatok képesek lennének támadó jellegű műveletek is végrehajtani.

Ehhez nyilván az ukránoknak is lenne néhány szavuk. A Krím félszigetet ugyan gyakorlatilag feladták – a Kijevhez hű erők a felszerelésükkel, orosz katonai rendészek kíséretében vonulnak ki a területről –, és látszólag a Nyugattal együtt beletörődtek a vereségbe, de más ukrán területek elleni moszkvai támadás esetén ellenállást fejthetnének ki, még ha a fegyveres erejük számottevően gyengébb és rosszabb állapotban van is. De a fő problémát valószínűleg másutt kell keresni. A jelek szerint az új kijevi kormányzat nem tudja, hányadán áll a haderejével. Mennyire bízhat a fegyveres erők lojalitásában? Hányan teljesítenék a parancsokat egy esetleges orosz invázió esetén?

A jelzések nem egyértelműek. Janukovics a bukása előtt például menesztette a vezérkari főnököt, abban az időben, amikor többször is szárnyra kapott a híresztelés, hogy rendkívüli állapotot vezethet be, és a fegyveres erők alkalmazásával számolná fel a zavargásokat. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a haderő ellenezte az elnök terveit, és nem akart vérfürdőt rendezni azért, hogy Janukovics a helyén maradhasson. De vajon mit gondolnak a mostani hatalomról? A Krím elestekor Kijevben azt mondták, hogy az előző kormány lepusztította a fegyveres erőket, és a siralmas állapotban lévő haderő képességei meglehetősen korlátozottak. Érkeztek ugyan arról hírek, hogy a területi parancsnokságok mozgósításokat rendeltek el, és néhány alakulat gyakorlatozni is kezdett, de Ukrajna védelmi képessége valójában minimális. Kijev bejelentette, hogy újra felállítják a Nemzeti Gárdát, ám az ország védelmére képes erő létrehozása hosszú folyamat. Egy frissen verbuvált erő harci értéke – legyenek mégoly motiváltak is az önkéntesek – igencsak kétséges lenne a zömében képzett és harcedzett hivatásosokból álló orosz csapatokkal szemben.

Nyugati dilemmák

Moszkva szerint mindez csak a krími népszavazás eredményét követő hisztériakeltés, amiben lehet némi igazság: a Nyugat – az USA és az EU – láthatóan nem tudja eldönteni, miként reagáljon a félsziget elfoglalására és gyors annektálására. Obama Brüsszelben azt mondta, nem fogják kiszorítani Oroszországot a Krím területéről – ez háború nélkül nem is menne –, ám ha Moszkva újabb lépéseket tenne, akkor az elszigeteltsége nőni fog. Azt üzenték meg tehát az oroszoknak, hogy a Krímet elvihetik – ennek ára vállalhatónak tűnik –, de legyenek szívesek, és ne foglaljanak el további ukrán területeket. Ezután reménykedhetnek, hogy az üzenet célba ér, ennél többet jelenleg nem tehetnek.

A Nyugat borúlátó, mert nem tudja felmérni, mi jár Vlagyimir Putyin fejében. Ugyanis meggyőződésük, hogy Putyin személyesen irányítja az orosz csapatmozgásokat, mondta Philip Hammond. A brit védelmi miniszter szerint nem tudni, hogy a kormány tagjainak mekkora beleszólásuk lehet az események alakulásába, írta az MTI. Az orosz elnök a napokban méltatta az orosz haderő krími helytállását, a hírszerzés pedig közölte, hogy a Nyugat gyengíteni akarja Oroszország befolyását a Moszkva számára létfontosságú régióban. Ezt az orosz hírszerzés tevékenységének fokozásával akarják ellensúlyozni. Az ukrán határőrség szerint százával tagadják meg olyanok beléptetését, akikről feltételezik, hogy az orosz hírszerzésnek dolgoznak, vagy az orosz hadsereg különleges alakulataiban szolgálnak.

Az USA és az EU egyelőre láthatóan nem sokat tud kezdeni azzal, hogy Putyin számára a konfliktus nem okoz problémát, és a külső nyomás csak a nacionalista, autoriter rezsim támogatottságát növeli. Mintha meglepte volna őket, hogy Moszkva tényleg komolyan gondolta, hogy Ukrajna az érdekszférájába tartozik, és kész aktívan fellépni a nyugati befolyás ellen. Ami Kijevnek elég rossz hír, hiszen nem tagja a NATO-nak, nem vonatkozik rá a szerződés közös védelmet szavatoló cikkelye, és az is kérdéses, milyen nyugati segítségre számíthatna.

Akárhogy nézzük, a kezdeményezés Putyinnál van. A krími válság elején bejelentette, hogy Moszkva fenntartja a jogot, hogy az oroszok védelmében bárhol és bármikor beavatkozzon. Megkönnyítheti a dolgát, hogy a kelet- és délkelet-ukrajnai városok ellenségesek az új kijevi kormányzattal. Janukovics – aki még államfőnek tekinti magát, és megüzente, hogy kész visszatérni – azt mondta, hogy a délkelet-ukrajnai tiltakozások a lakosság természetes reakciója a kijevi államcsínyre, tisztességes választásokra pedig nem lehet számítani. Ennél sokkal aggasztóbb, hogy azt mondta: minden régióban népszavazást kell tartani arról, mi legyen a területek jövőbeni státusa Ukrajnában. Janukovicsról sok mindent lehet gondolni, csak azt nem, hogy oroszországi száműzetésében Putyin jóváhagyása nélkül szólalna meg.

Moszkva szerint a nyugati államok pontosan tudhatják, mi zajlik az ukrán határ közelében, hiszen a fegyverzet-ellenőrzési megállapodások keretében rálátásuk lehet az eseményekre. Ez igaz, mint ahogy az is, hogy az USA hírszerzése minden rendelkezésre álló eszközzel gyűjti az adatokat. Ám a mostani helyzetet az teszi bonyolulttá, hogy Putyin valódi, a csapatösszevonások és manőverek mögötti szándékait nehéz megbecsülni.

Márpedig az orosz elnök több opció közül választhat. Még mindig az a valószínűbb, hogy nem lesz háború, de az Ukrajnáért folyó küzdelem hosszú lesz, kíméletlen és nagyon költséges. Hatásai pedig Ukrajna határain kívül is érzékelhetők lehetnek.