Oroszország belefullad a vodkába

Az oroszok halálra isszák magukat, vodka
A Russian Border Patrol Serviceman drinks vodka while lying in a fountain in a Moscow park on May 28, 2008. The Russian Border Patrol Service celebrated its 90th anniversary. AFP PHOTO / ALEXEY SAZONOV
Vágólapra másolva!
A személyes tragédiákon túl gazdasági, társadalmi és politikai következményei is vannak annak, hogy Oroszország egyelőre vesztésre áll a vodkával szemben. Az okok túlmutatnak azon, a kemény orosz telet csak kemény töménnyel lehet átvészelni. Ott van pédául az az orosz elképzelés, hogy az alkoholizmus egészen máshol kezdődik, mint ahol szakemberek szerint már gondot okoz. Miért nem képes kivergődni Oroszország a vodka csapdájából?
Vágólapra másolva!

Az ismerős sztereotípiát, miszerint az oroszok hihetelen mennyiségű alkoholt képesek meginni, tudományos vizsgálatok is alátámasztják, ezekből azonban az derül ki, hogy sokat isznak ugyan, de nem feltétlenül bírják. A Lancet című orvosi folyóirat rendszeresen tesz közzé tanulmányokat az oroszok alkoholfogyasztási szokásainak a következményeiről, és a legutóbbi elemzést készítő szakemberek arra jutottak, hogy a túlzott vodkázás miatt az orosz férfiak negyede nem éri meg az 55. életévét. A vodkamámorban eltöltött éveknek a személyes tragédiákon túl gazdasági, társadalmi és politikai következményei is vannak.

Az ENSZ 2010-ben készült hosszú távú demográfiai becslései szerint a Dmitrij Medvegyev és Vlagyimir Putyin elnöksége alatt javuló születési, és romló elhalálozási adatok ellenére Oroszország ma nagyjából 143 milliós lakossága 2050-re 125 millióra zsugorodik. Ezzel a jelenleg kilencedikről a tizenegyedik helyre fog visszacsúszni, és épphogy megelőzi majd Mexikót a világ legnépesebb országainak a listáján. A Lancet 2009-es tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy ha az oroszok nem innának annyi vodkát, az elhalálozási mutatóik sokka közelebb állnának a nyugat-európai adatokhoz, és a rendszerváltás utáni éveket is egy sokkal egészségesebb lakossággal vészelték volna át.

Így ünnepel egy orosz határőr Forrás: AFP/Alexey Sazonov

Ebben a harcban ugyanis nem feltétlenül a vodka az erősebb. Erre a vodka és a politika közötti összefonódásokat vizsgáló Mark Lawrence Schrad szerint a legjobb példa Lengyelország, ahol a rendszerváltáskor az elfogyasztott alkohol 61 százalékát tette ki a tömény szesz, de 2002-ben ez már csak 26 százalék volt. A lengyelek trükkje az volt, hogy a tömény szeszre egyre magasabb jövedéki adót róttak ki, és ezzel a gyengébb sör és bor felé próbálták meg terelni az alkoholfogyasztókat. Ez alatt az idő alatt a férfiak várható élettartama négy évvel lett hosszabb. Ez alatt az idő alatt Oroszországban az elfogyasztott alkoholból egyre nagyobb részt tett ki a tömény szesz: az aránya 66-ról 71 százalékra nőtt, míg az orosz férfiak várható élettartama öt évvel esett vissza.

Mark Lawrence Schrad szerint a számok alátámasztják Dmitrij Medvegyev volt elnöknek azt az észrevételét, hogy az alkoholizmus természeti katasztrófához hasonló pusztítást végez Oroszországban. A Lancet tanulmánya szerint Oroszországban - ahol 150 rubelbe (1000 forintba) kerül fél liter vodka - a komoly ivók legalább heti másfél liter tömény szeszt küldenek le a torkukon. 2011-ben minden felnőtt orosz átlagosan 13 liter tiszta alkoholt fogyasztott, ebből nyolc liter égetett szesz volt, elsősorban vodka. Az életen át tartó alkoholfogyasztás miatt egy átlagos orosz férfi várható élettartama hatvan év körül van, és csak alkoholmérgezésben évente negyvenezren halnak meg.

Vodkával átitatott történelem

Mi ez a megbonthatatlannak tűnő kapcsolat az oroszok és a vodka között? Mark Lawrence Schrad szerint abban, hogy az alkohol ennyire beépült az oroszok mindennapjaiba, nagy szerepe volt annak, hogy az állam is jól járt azzal, hogy az állampolgárai ittak. Schrad szerint már Rettegett Iván is arra biztatta az alattvalókat, hogy igyák el az utolsó pénzüket is az állami kocsmákban, és így hízlalják fel az államkasszát. Nagy Péter pedig elrendelte, hogy a vesszőzzék meg a parasztok feleségeit, ha megpróbálnák kirángatni a kocsmából a már lerészegedett férjeiket még az előtt, hogy ők maguktól elindulnának. Schrad egyik kedvenc példája egy 1859-es parasztlázadás, amikor az emberek úgy szálltak szembe a hatalommal, hogy józanok maradtak. Ebben a történelmi távlatban nyer értelmet az a szovjet időkben népszerű vicc is, amelyben Brezsnyev kap egy táviratot Szibériából a következő üzenettel: „Gyorsan, küldjenek két vasúti kocsinyi vodkát, mert az emberek kezdenek kijózanodni, és azt kérdezgetik, hol a cár”.

Így ünnepelnek az orosz veteránok Forrás: AFP/RIA Novosti/Kirill Kallinikov

Pedig II. Miklós cár volt az, aki 1914-ben betiltotta a vodkát annak érdekében, hogy az ország teljes erővel az első világháborúra összpontosíthasson. A lépés felért egy pénzügyi katasztrófával, hiszen a szeszes ital biztosította az állam legfontosabb bevételét – magyarázta az Origónak Yanni Kotsonis, a New York Egyetem Oroszországgal foglakozó történésze. Ezek után a vodkagyártás illegalitásba vonult, különösen, hogy a bolsevikok is ragaszkodtak a tilalomhoz, de ők már a proletár mértékletesség álmát kergették, és a vodka előállításához szükséges gabonából inkább a hadsereget és a lakosságot próbálták meg etetni. Később enyhült lassan a tilalom, míg végül 1925-ben ismét teljesen legális lett.

Sztálin már ajándékként nyújtotta át a népnek a vodkát – mondta Yanni Kotsonis, és ennek megfelelően rengeteg volt belőle. „Mi a jobb, a külföldi kapitalizmus igája, vagy a vodka? Természetesen a vodkát választjuk” – indokolt Sztálin. Volt ugyan néhány józansági kampány, például az Andropov-évek alatt kezdték felismerni, hogy az alkoholfogyasztás közegészségügyi probléma lehet, és túl sok munkaóra is kárba vész miatta, de az ipar ekkor is illegalitásba vonult.

Így ünnepel Borisz Jelcin és Alekszandr Lukasenko Forrás: AFP/Yuri Kadobnov

1991 után a vodkaipart liberalizálták, és a vadkapitalizmus gyorsan bekebelezte. Az állampolgárok egészsége felett érzett aggodalmat az eddigi szabályozási kísérleteknél is elnyomta az állam bevételek iránti lelkesedése. Korábbi tapasztalatok alapján egyébként az oroszokat az áremelésekkel sem lehet elrettenteni az alkoholtól, mert ha nincs elég pénzük, hogy megvegyék a legális termékeket, akkor egyéb, kevésbé megbízható, sőt veszélyes anyagokkal pótolják, mint amilyen a kölni vagy az ablaktisztító, ezek az olcsó potlószerek pedig még gyorsabban megölik az embereket. Vlagyimir Putyin legutóbb pont ezzel az indoklással ellenezte a jövedéki adó emelését.

Az orosz lélek nem bírja vodka nélkül?

Oroszország alkoholproblémáját sok szakértő vizsgálta, és általában arra jutott, hogy az okok nagyon sokrétűek és komplexek, és túlmutatnak azon, hogy a kemény orosz telet csak kemény töménnyel lehet átvészelni. Az okok közül az egyik legfontosabb, hogy az oroszok elképzelései szerint az alkoholizmus egészen máshol kezdődik, mint ahol szakemberek szerint már gondot okoz. A szentpétervári klinikákon 14 hónapig kutató orvosi antropológus, Eugene Raikhel szerint Oroszországban csak krónikus alkoholfogyasztás utolsó fázisaiban vetődik fel, hogy gond lehet, az ivást magát nem tekintik problémának, ez teljesen normálisnak számít.

Vodka eladó! Forrás: AFP/Hector Mata

Az oroszok egyébként is vonakodnak attól, hogy nyilvánosan elismerjék, gondjuk van az alkohollal, mert miközben az ivászat miatt senkinek sem kell szégyellnie magát, addig a pszichológiai gondokat, amelyek miatt valaki alkoholba fojtaná a bánatát, mindenki rejtegetné. Ezt már azok a szakemberek mondják, akik a kimondás és a támogatás erejében látják az első lépést a gyógyulás felé, és ezért az Egyesült Államokban nagyra becsült csoportterápiát, az Anonim Alkoholisták (AA) módszerét próbálják meghonosítani Oroszországban.

Az orosz egészségügyi rendszer sajátos, és általában nem túl eredményes módszerekkel próbálja kimenteni a vodkába fulladó embereket, az Egyesült Államokban diadalutat bejárt 12 pontos, rendszeres találkozókkal megtámogatott AA-program azonban egyelőre még nem tudott igazán gyökeret verni Ororszországban. Pedig a módszert a nyolcvanas évek végén népszerűsíteni próbáló Louis Bantle, aki egykor maga is alkoholista volt, milliókat ölt az orosz sorstársai megmentésébe.

Amikor Bantle 1988-ban először nézte meg, hogyan gyógyítják az alkoholistákat az egyik moszkvai intézményben, elszörnyedt. Az embereket rabként kezelték, ingyen dolgoztatták őket, és vérátömlesztéssel vagy hányingert kiváltó gyógyszerekkel próbálták kigyógyítani őket az alkoholizmusból. Bentley úgy érezte, hogy meg kell ismertetnie más módszerekkel is az orosz egészségügyet. Miután azonban az orosz szakemberek tengerentúli képzése kudarcba fulladt, mert vakációnak fogták fel, és végigitták a kint töltött időt, Bantle úgy döntött, hogy orosz földön tesz valamit, és létrehozta a Remény Háza nevű alkoholistákat segítő intézményt.

Gyógyulni próbálnak Forrás: AFP/Hector Mata

A Szentpéterváron 17 éve működő központ 30-40 százalékos arányban ér el sikereket, a 12 lépéses módszerrel eddig több mint hatezer embert kezeltek már. Ahhoz képest, hogy Oroszország a húszmilló alkoholista országa, ez az eredmény elég szerény, ahhoz képest viszont figyelemre méltó, hogy az Anonim Alkoholisták módszerével szemben mennyire bizalmatlanok az oroszok. Az orosz alkoholizmust vizsgáló szociálpszichológus, Alexandre Lumet a Boston Globe-nak azt mondta, a csoportterápia azért nem működik az oroszok többségénél, mert nehezen fogadják el, hogy hétköznapi emberek képesek egymás támogatásával meggyógyítani a másikat. Nehezen nyílnak meg idegenek előtt is, nemhogy a legpiszkossabb kis titkaikat elmondják, így az AA-módszer ezért sem igazán működőképes.

Az AA-csoportok térnyerését nehezíti az is, hogy az orosz ortodox egyház gyanakodva viszonyul a módszerhez, és az önsegítő mozgalomra úgy tekint, mint ellenséges kultuszra, amely be akarja venni Oroszországot. Az egyik angol nyelvű találkozókat is szervező szentpétervári AA-csoport az Origónak azt írta, néhány rendezvényüket templomban tartják ugyan, és kapnak támogatást papoktól is, sokan azonban ellenségesek velük, és azt hangsúlyozzák, hogy a vallás az, amely mindent megold.

Az egyik legfontosabb gondot azonban az jelenti, hogy az orosz társadalomban magát a problémát is nehezen ismerik fel. A Remény Házát jelenleg vezető Szvetlana Moszejeva szerint az oroszok többsége úgy gondolja, alkoholista az, aki hajléktalan, és egy árok partján fekszik. Az fel sem vetődik bennük, hogy valaki jól öltözött, sikeres emberként is lehet alkoholbeteg.