Az egyetlen palesztin, aki tanítja a holokausztot
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Egy palesztin professzor történelmi vállalkozásba fogott, amikor a diákjaival nemcsak hogy átbeszélte a holokauszt palesztin tankönyvekben nem létező fejezetét, hanem a lehető legközelebb is hozta hozzájuk a történetet azzal, hogy elvitte őket Auschwitzba. Hogyan lesz a Fatah egykori gerillájából egy Auschwitz iránt érdeklődő tudós? És mivel kell szembenéznie, ha feszegetni kezdi a határokat? Az Origónak elmesélte.
Néhány nappal ezelőtt Mahmúd Abbász palesztin elnök váratlan történelmi gesztust tett. A modern kor legszörnyűbb bűntettének nevezte a holokausztot, és egyben rokonszenvét fejezte ki "a nácik által megölt áldozatok családjai és az ártatlan emberek, köztük a zsidók és mások iránt". Ő az első palesztin elnök, aki ilyen tartalmú kijelentést tett. A palesztin politikusok korábban inkább a holokauszt tagadását választották, vagy cionista összeesküvésként kezelték a témát, és maga Mahmúd Abbász is írt egy könyvet, amelyben megkérdőjelezte, hogy a nácik valóban meggyilkoltak-e hatmillió zsidót a második világháború idején.
Nem ő azonban az első ismertebb palesztin, aki egy éles fordulat után már nem tabuként viszonyul a holokauszthoz. A jeruzsálemi székhelyű, palesztin Al-Kudsz Egyetem professzora, Mohamed Dadzsani nemrég egy egészen rendhagyó kirándulást szervezett meg: palesztin diákok egy csoportjával látogatott el az auschwitzi és birkenaui koncentrációs táborokba.
A tanulmányi út része volt annak a projektnek, amelyet a jénai Friedrich Schiller Egyetem, a Tel Aviv Egyetem, a negevi Ben Gurion Egyetem, valamint a Wasatia elnevezésű mérsékelt iszlamista mozgalom összefogásával született meg. A program részeként harminc izraeli diák is meglátogatta azokat a palesztinokat, akik egy betlehemi menekülttáborban szenvednek az 1948-as nakba, azaz a palesztinok által katasztrófaként emlegetett izraeli államalapítás miatt. A programban szintén részt vevő, társadalompszichológiát hallgató német doktoranduszok közben azt tanulmányozzák, hogy a diákok hogyan reagálnak a számukra szokatlan helyzetekben.
„Az empátia hatását vizsgáljuk a megbékéléssel szembeni fogékonyságra” – magyarázta a vállalkozás lényegét az Origónak Mohamed Dadzsani. Az auschwitzi osztálykirándulást oktatási célokkal szervezték ugyan, de nem úszhatta meg, hogy ne telepedjen rá a politika. Az európai diákok körében nem szokatlan tanulmányi kirándulás a palesztinokból meghökkenést, értetlenséget és felháborodást is kiváltott. A düh célpontja sokszor maga a professzor volt. „Egyesek azt mondták, hogy elárultam a palesztin ügyet, mások azt állították, hogy ez egy összeesküvés a palesztin diákok agymosására, míg mások azért bíráltak, mert a holokausztról tanítok a palesztinoknak, miközben az izraeli kormány törvényben tiltja meg az 1948-as palesztin nakba tanítását”.
A bírálatok megtalálták a kiránduláson részt vevő diákokat is, őket is leárulózták, így a saját érdekükben a háttérben maradtak. Dadzsani professzornak is azt tanácsolták, hogy menjen el szabadságra valahová külföldre, és ne nagyon jelenjen meg az egyetemi campuson. Az Al-Kudsz Egyetem pedig hangsúlyozta, hogy az utat nem az intézmény jóváhagyásával szervezték meg.
„A kirándulás sokakból dühöt váltott ki, de úgy gondolom, hogy egy ilyen tanulási folyamatban ez egészséges” – értékelte az út utóéletét Mohamed Dadzsani.
Tabukról nehéz tanulni
A kiránduláson részt vevő diákok az egyetemi tanulmányaikig semmit sem tanultak a holokausztról, és még így is kivételes helyzetben vannak, hogy egyáltalán foglalkozhattak a témával, mert az arab világ oktatási intézményeiben a Mohamed Dadzsani által vezetett tanszék az egyetlen, ahol Izrael és az Egyesült Államok tanulmányozásával diplomához is lehet jutni.
Az Al-Kudsz Egyetem professzoraként ugyanis nem az auschwitzi kirándulással feszegette először a határokat Mohamed Dadzsani. Az ő radikálisnak tűnő kezdeményezése volt az amerikai tanulmányok tanszék létrehozása az egyetemen. Arról akart tanítani a diákjainak, hogy mi tette naggyá Amerikát. „Vallásszabadságról, multikulturalizmusról, pluralizmusról tanítok” – sorolta az értékeket, amelyekkel az Egyesült Államokban eltöltött idő alatt találkozott, és amelyekről úgy gondolta, hogy jó, ha a palesztin diákok is tudnak róluk. Amerikai értékekről beszélni, vagy ezekről tanítani nem különösebben népszerű tevékenység a palesztinok körében, egyrészt mert az Izraelt támogató Egyesült Államokkal szemben mindig is gyanakvóak voltak, másrészt mert a nyugati világi értékektől mindig is féltették a saját, muszlim kultúrájukat.
Dadzsani professzor vállalkozásának a jelentőségét jól jelzi, hogy a holokauszt témáját egy olyan társadalomban próbálja beemelni a köztudatba, ahol a Foreign Policy nemzetközi külpolitikai elemzőblog szerint a holokauszttagadás és a zsidók második világháborús lemészárlásának a dicsőítése meglehetősen népszerű témának számít, és ahol természetesnek hat, ha egy palesztin gyerek a történelmi hősei között tartja számon Adolf Hitlert.
Arra a kérdésre, hogy a holokauszt megértése miként járulhat hozzá a zsidók és a palesztinok közötti megbékéléshez, Mohamed Dadzsani az Origónak azt mondta, ha empátiával viszonyulunk a másik fájdalmához és szenvedéséhez, az kölcsönös empátiát fog kiváltani a saját szenvedésünkkel. „Az a véleményem, hogy ez mind a két oldalnak segít abban, hogy közelebb kerüljön ahhoz a platformhoz, ahonnan már párbeszédet lehet folytatni a békéről, ha nem is az ő, de legalább a gyerekeik és az unokáik érdekében.”
Mohamed Dadzsani nem tartja kizártnak, hogy Mahmúd Abbász palesztin elnököt bátorította a diákok úttörő vállalkozása Auschwitz és a holokauszt megismerésére, és ennek köszönhetően lépett a nyilvánosság elé a saját kezdeményezésével, és nevezte a modern történelem legszörnyűbb bűnének a holokausztot. Dadzsani szerint a palesztin elnök egy ideje már fontolgatta, hogy előáll ezzel a nyilatkozattal, de a tanácsadói attól tartottak, hogy negatív visszhangja lesz a gesztusnak. „Úgy gondolom, hogy bátor lépést tett, de az izraeli politikusok sajnos a helyett, hogy üdvözölték volna, inkább bírálták, és ezzel azt érték el, hogy a többi arab vezető és politikus hasonló gesztusok helyett majd inkább visszalép, és nem követi Mahmúd Abbászt.”
Személyes küldetés
Mohamed Dadzsani szerette volna, ha a diákjai többet megtudnának a témáról. „Segíteni akartam őket abban, hogy megértsék a másik pszichéjét, azt, hogy általánosságban a holokausztnak milyen hatása volt a zsidókra, és azt is, hogy miért nem maradhatunk közömbösek, amikor ennek a témának a tanulmányozásáról van szó. Az út sikere visszaköszönt azokban a mély és elgondolkodtató benyomásokban, amelyekről a diákok az auschwitzi látogatás után írtak.”
A tanítványai – magyarázta Mohamed Dadzsani – olyan iskolai környezetben nőttek fel, ahol „a holokauszt témája tabunak számított, és amit tudtak is róla, az is tudatlanságba és érzelmekbe volt csomagolva. A zsidók szenvedését a holokauszt alatt mindig szembeállították a saját 1948-as katasztrófájukkal, amikor elüldözték őket a szülőföldjükről, így sokan gondolják úgy, hogy a holokausztot a zsidók csak kihasználták arra, hogy a palesztinok elüldözésével hazát teremtsenek maguknak. Ezért is volt fontos számomra, hogy ezt a tragikus eseményt elhelyezzem az igazi történelmi és emberi kontextusban” – magyarázta az utazás időszerűségét Mohamed Dadzsani.
Dadzsani professzor lelkesedése a diákjai látókörének a kiszélesítése iránt a saját tapasztalataiból ered. Egykor a cionista ellenség elleni fegyveres harc elkötelezett támogatója volt. Bár eredetileg mérnöki tanulmányokat szeretett volna folytatni Libanonban, az Izrael és négy arab állam között zajló 1967-es hatnapos háború az egyik fő palesztin politikai erő, a Fatah gerillái közé sodorta, ahol katonai képzésben részesült. A harcokban azonban nem vette ki a részét, a szervezet angol nyelvű propagandarészlegének a vezetője lett. A fatahos kötődése miatt egy időre kitiltották Jeruzsálemből, ahol a családja élt, így az Egyesült Államokban tanult tovább, és közigazgatásból és politikai gazdaságtanból is doktori címet szerzett.
Mohamed Dadzsani végül 1993-ban térhetett haza. Az izraeliekre akkor kezdett el másként tekinteni, amikor látta, hogy Jeruzsálemben az izraeli orvosok hogyan gondoskodtak a rákbetegséggel küzdő apjáról és a haldokló anyjáról. „Kezdtem látni az ellenség másik oldalát, az emberi oldalát” – mondta a New York Timesnak. Dadzsani professzor meggyőződése, hogy a palesztinok csak úgy kezdhetnek érdemi párbeszédet az izraeliekkel, ha megértik a legmélyebb félelmeiket, és csak akkor érthetik meg a zsidókat, ha megismerik a holokausztot és a következményeit.
Mohamed Dadzsani azt mondja, a bírálatok ellenére egy második kirándulást is tervez, ha sikerül megoldania az utazás finanszírozását.