Vágólapra másolva!
Az utóbbi hetek hajószerencsétlenségei miatt kerültek a figyelem középpontjába a Földközi-tengeren Európába igyekvő menekültek. Pedig a kockázatos átkelésen kívül útjuk más szakaszai is rengeteg veszélyt tartogatnak. Azok sem járnak jobban, akik szárazföldön próbálkoznak. Hiába ússzák meg a korrupt hatóságokkal és a kizsákmányoló bűnszervezetekkel való találkozást, sokan újra és újra visszapattannak a határokról.
Vágólapra másolva!

Rendkívüli állapotot hirdetett a múlt héten a szicíliai kormányzó az illegális bevándorlók hatalmas száma miatt. A lépés révén több pénz lesz az olasz partokra özönlő menekültáradat kezelésére. Csak a múlt héten több száz, Afrikából és Szíriából érkező menekültet mentettek ki két hajóból Líbia és Szicília között a tengeren. A kimentetteket mind Lampedusára vitték, ahol egyre zsúfoltabb az ott kialakított menekülttábor.

Az olasz hatóságok azt is közölték, hogy sűrítik a tengeri őrjáratokat a térségben, miután alig egy héten belül két menekülteket szállító hajó is elsüllyedt az olasz partok közelében. Az egyiken több mint 350, a másikon több mint háromtucat ember vesztette életét. A múlt pénteki, máltai partok közelében történt szerencsétlenség után a máltai miniszterelnök a probléma hatásosabb kezelésére szólított fel, "mielőtt az egész Földközi-tenger temetővé válik".

Menekültek, az olaszországi Lampedusa egyik általános iskolás tanulójának rajza Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

Az ENSZ adatai szerint 2013 első felében több mint nyolcezer ezer menekült érkezett csak Máltára és Olaszországba tengeren. A tavalyi hasonló időszakban ennek alig több mint a fele, 4500 ember vállalta a veszélyes utazást. Ez alapján várható, hogy az idén a tavalyi összesen 15 ezer menekülthöz képest legalább kétszer annyian próbálnak majd bejutni Európába. Az érkezők zöme Afrika délebbre fekvő országaiból jön, elsősorban Szomáliából és Eritreából. Szomáliában lassan húsz éve polgárháború dúl, Eritreában zsarnoki rendszer uralkodik, és rendkívül rosszak a gazdasági kilátások. De vannak köztük gambiaiak, maliak, egyiptomiak, pakisztániak, afgánok és egyre nagyobb számban szíriaiak. Az év első felében 40 tengerbe veszett áldozatot regisztráltak, számuk a tavaly elhunyt vagy eltűnt 500 emberhez képest nem is tűnt soknak. Egészen az utóbbi hetekben történt szerencsétlenségekig.

Rekordév

Az idei év ettől függetlenül is rekordnak számít a menekültek szempontjából. Az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága) világszerte 45 millió menekültet (belsőt és külsőt egyaránt, vagyis otthonát elhagyó, de hazájában maradó, illetve külföldre menekülő embert) tartott nyilván, amire az elmúlt 15 évben még nem volt példa. Ez akkora tömeg, mintha egész Spanyolország vagy Dél-Afrika lakossága útra kelne. Az Allafrica.com afrikai ügyekkel foglalkozó híroldal szerint azonban a menekültek számát még így is alábecsülik.

Példaként Zimbabwét hozzák, amely a folyamatos politikai elnyomás és gazdasági bizonytalanság miatt az instabil országok egyik tipikus megtestesítője. A UNHCR körülbelül 120 ezer zimbabwei menekültet tart nyilván, ehhez képest a dél-afrikai hatóságok adatai szerint csak náluk 300 ezer zimbabwei bevándorló él. Az International Organisation of Migration félmillió és négymillió közé teszi a politikai elnyomás és gazdasági kilátástalanság elől országukon kívülre - zömében a szomszédos államokba - elmenekült zimbabweiek számát.

Szíriai menekült gyerekek játszanak a libanoni Tripoli menekülttáborában Forrás: AFP/Ibrahim Chalhoub

"Sajnos mindig ugyanaz a történet. A számok visszaesnek, amikor jó együttműködés alakul ki a menekültek hazája és a célországok között, aztán újra emelkedni kezdenek, nyilvánvaló okokból: belső bizonytalanság, konfliktusok, kilátástalanság" - idézte a Deutsche Welle német csatorna Ferruccio Pastorét, a torinói központú FIERI (Forum Internazionale ed Europeo di Ricerche sull'Immigrazione - kb. nemzetközi és európai vándorláskutatási fórum) igazgatóját.

Sok afrikai állam polgárai is ezek miatt az okok miatt vágynak és igyekeznek is Európába. Mindannyian hatalmas kockázatot vállalnak az úttal, amelynek végén egyáltalán nem biztos, hogy jobb élethez jutnak. További kizsákmányolás és bántalmazás vár rájuk, ugyanakkor sokan haza sem szívesen térnek az után, hogy családjuk gyakran utolsó megtakarításaiból finanszírozott útjuk kudarcba fulladt, és esetleg kiderül, hogy még csak meg sem pillanthatták az ígéret földjét.

Fel és alá a Szaharában

Így járt például Parfait. A Spiegel egyik korábbi riportjában megszólaltatott 36 éves kameruni férfinak másfél éven keresztül tartott, amíg átverekedte magát Csádon, de végül eljutott a líbiai Bengáziba. Ott villanyszerelőként dolgozott, és igyekezett összeszedni annyi pénzt, hogy befizethessen egy olasz partok felé induló hajóra. A Szaharában mindent látott: homokba ragadt menekülteket szállító teherautókat, rendőrségi ellenőrzőpontokat - ahol mindenkit megvertek, aki nem fizetett kenőpénzt - és túlélt több rablótámadást.

Aztán, amikor már-már egy ilyen hajó fedélzetére léphetett volna, megijedt. Elég sok történetet hallott sunyi embercsempészekről, felborult hajókról, örökre eltűnt ismerősökről. Parfait inkább visszafordult Bengáziból. Pár hónapig volt otthon, de újra nekiindult, ezúttal Malin és Algérián keresztül. Kétszer is eljutott Algírig, ahonnan Spanyolországba akart volna tovább menni, de a rendőrök elfogták és visszavitték a déli határra, ami körülbelül a Szahara kellős közepe.

Menekülttábor a jordániai-szíriai határon Forrás: AFP/Mandel Ngan

Amikor a német magazin interjút készített vele, három hónapja dekkolt Tamanrasszetben, az észak felé irányuló menekültáradat egyik szaharai gócpontjában. Tébécés volt, és a város melletti domboldalban húzta meg magát több hasonló sorsú társával, kopár sziklákon, szemét közepette. Pénzt akart keresni, meggyógyíttatni magát, és újra nekivágni az Algírig tartó 2000 kilométeres útnak a Szaharán át, egy terepjáró platóján, a rendőrségi ellenőrzőpontokat kerülgetve, mellékutakon zötykölődve. A célja Spanyolország, ahol hatéves lánya él, igaz, még soha nem találkozott vele. A felesége ugyanis évekkel ezelőtt sikerrel átjutott, de azóta csak telefonon beszéltek, néha.

Az Allafrica.com összefoglalója szerint a Szaharában rendszeres, hogy a menekülteket a forró napon rendkívül felmelegedő konténerekben szállítják, de az sem ritka, hogy a sivatag közepén elveszik az értékeiket, és sorsukra hagyják őket. Arról, hogy hány jobb sorsa vágyó ember marad örökre a homokdűnék között, nincsenek kimutatások.

Állatkertbe zárva

Tamanrasszeten kívül a menekülők útvonalának fontos szaharai gócpontja a líbiai Szebha. Az erre igyekvők az líbiai partokról célozzák az olaszokat. Ők azok, akik végül felülnek az olasz partok felé tartó lélekvesztőkre, és vagy átjutnak Lampedusára, vagy, mint az utóbbi hetek eseményei mutatták, a hullámokba vesznek.

A legújabb jelenség, és feltehetően részben ez állhat az utóbbi szerencsétlenségek hátterében is, hogy a lebukástól tartó embercsempészek összeszerveznek egy hajórakományra való menekültet, vesznek egy hajót, majd közlik velük, hol találják meg, merre kell körülbelül menniük a tengeren, és a slusszkulcsot az egyik menekült kezébe nyomják. Maguk meg sem jelennek a parton - idézte a Guardian brit lap Szaid Ben Szulejmánt, aki a tripoli állatkertben menekültek számára kialakított fogda parancsnoka. Ezeknek a hajóknak a kapitánya tehát gyakran maga is csak egy, a helyi hajózási viszonyokkal nem teljesen tisztában levő menekült.

Az egyre több menekült megjelenését jelzi ez is, hogy a líbiai polgárháború idején bezárt tripoli állatkert néhány épületét fogdává alakították. Az állatkertben most is vannak állatok, de nyár óta az elfogott illegális bevándorlókat is itt őrzik, legalábbis egy darabig. Papírjaik ellenőrzése és esetleges fertőzéseik kivizsgálása után, ha rendben vannak, elengedik őket, amúgy meg a nagyobb gyűjtőhelyekre szállítják, és visszatoloncolják őket a hazájukba.

Szárazföldi megpróbáltatások

Közel-Keletről és Közép-Ázsia felől Törökország és Görögország volt az eddig megszokott útvonal, de a gazdasági nehézségek és a menekültekkel szembeni egyre erőteljesebb előítéletek miatt az utóbbi már nem vonzó. Törökország felől Bulgárián át igyekeznek bejutni az EU-ba. Az árak is emelkedtek, az UNHCR bulgáriai vezetője szerint míg pár éve még 500 euróért vitték át a csempészek az embereket Görögországba az Évrosz folyón át, addig most már 3500 euróba kerül, hogy valakit útnak indítsanak a bolgár határ felé a Sztrandzsa-hegységen át.

Görögország annyira kedvezőtlen hellyé vált, hogy a korábban oda menekültek közül is sokan próbálnak továbbállni Nyugat-Európa felé, újabb megpróbáltatásokra vállalkozva. "Láttam, ahogy egy 13 éves lányt a szemünk előtt erőszakolnak meg a maffiózók, miután beléptünk Macedóniába. Ha nincs pénzed, amit odaadhatnál nekik, akkor megnyomorítanak. A határ túloldalán az ország belseje felé vezető út melletti elhagyott házak körül gyülekeznek, motorjaik vannak, csapatokban járnak, és fegyveresek." Haszam Nazari afgán zenész a Rationalist Association újságírójának számolt be megpróbáltatásairól.

Bushra egyike az egymillió regisztrált menekültnek a libanoni Tripoliban Forrás: AFP/Joseph Eid

"A rendőrök félrenéznek. Volt, hogy a szemük láttára bántalmazták a menekülteket a bűnözők." De a rendőrök, határőrök sem sokkal jobbak. "Bevisznek az erdőbe, pucérra vetkőztetnek, elveszik az értékeidet, aztán közlik, hogy mehetsz vissza oda, ahonnan jöttél. És még örülhetsz, ha nem vertek meg." Nazari azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Magyarországon át Ausztriába megy. Kétszer elkapták a macedón fővárosban, Szkopjéban, ahonnan visszatoloncolták Görögországba. Egyszer Szerbiáig jutott, ahol alaposan megverték, majd megint Szkopjén keresztül Görögországba került vissza. Kétszer eljutott Magyarországra is, de mind a kétszer lebukott, és a szokott útvonalon penderítették vissza.

A menekültek növekvő nyomására az EU a vízi őrjáratok fokozását, a csempészek elleni szigorúbb fellépést szorgalmazza, de a menekültekkel foglakozó aktivisták szerint nem ez a helyes irány. "Ha az európai országok tényleg szeretnének fellépni az embercsempészek ellen, akkor csak egy lehetőségük van: ki kell nyitniuk a kapukat, hogy legálisan vándorolhassanak be azok, akik szeretnének" - idézte a Deutsche Welle Abba Musse katolikus papot, egy római civil szervezet, az Agenzia Habeshia vezetőjét. Európa tíz éve a bezárkózás politikáját követi, de amikor a menekültek a bezárt ajtók elé érnek, a csempészek nyitnak nekik egy kiskaput.