Egy húszéves nő, aki fegyver nélkül szállt be a drogháborúba

Marisol Valles húszévesen elvállalt egy olyan munkát, amelyet senki más nem mert: beállt a drogkartellek célkeresztjébe, és egy mexikói kisváros rendőrfőnöke lett. Nem futamodott meg azonnal, de eljött a pillanat, amikor az életéért kellett menekülnie. A hősiessége már egy drámaírót is megihletett.

Nem könnyű eldönteni, hogy Marisol Valles García húszévesen bátor vagy vakmerő volt-e, amikor elvállalta a Márquez-regénybe illő névvel büszkélkedő mexikói kisváros, Práxedis Gilberto Guerrero rendőrfőnöki posztját. A fiatal kriminológus az után mondott igent a felkérésre, hogy az előző rendőrfőnököt megkínozták, majd lefejezték a település mindennapjait radikálisan felforgató drogkartellek. A korábbi rendőrfőnök is csúnya körülmények között kényszerült feladni: négy nappal az után rabolták el, hogy munkába állt, később a fejét egy dobozban találták meg a rendőrőrs mellett.

Érthető módon nem volt túljelentkezés a posztra - egész pontosan senki sem akarta elvállalni. Marisol Valles eredetileg adminisztrációs feladatokra jelentkezett, az élet azonban átírta a munkaköri leírását, amikor elvállalta a rendőrfőnöki posztot. Már ezért a lépésért Mexikó legbátrabb nőjének kiáltotta ki a sajtó, azzal pedig végképp kivívta honfitársai csodálatát, hogy nem futamodott meg azonnal.

A korábbi, erődemonstrációra alapozó rendőri hozzáállást békésebb módszerekre cserélte. A maroknyi rendőrállomány csekély elrettentő erejét figyelembe véve nem is nagyon volt más választása. Több női rendőrtisztet vett fel, akiket fegyver nélkül küldött ki terepre. Házról házra jártak, és próbálták megnyugtatni a szülőket, akik amiatt aggódtak, hogy a gyerekeiket felőrli a drogháború. A kartellek legyőzése helyett a közösségi szálakat próbálta megerősíteni, segített például munkához jutni azoknak, akiket a pénztelenség a drogbárók karjaiba sodort volna.

Marisol Valles García munkában Forrás: AFP/Jesus Alcazar

A Chihuahua államban fekvő Práxedis Gilberto Guerrero település szerencsétlenségére közel fekszik az amerikai határhoz, és így az elmúlt években a drogkereskedelem fontos állomása lett. Becslések szerint évente 300 milliárd dollárnyi kábítószer megy át ezen a környéken, ami a drogkartellek háborúját is felpörgette. A harcok annyira elfajultak, hogy Práxedis a veszélyes helyek listáján amúgy is előkelő helyen szereplő Mexikóban is különösen borzalmas településnek számít. Marisol Valles a Telegraphnak azt mondta, az iskolatársai közül már szinte senkivel sem futhatna össze: eltűntek, elmenekültek vagy meggyilkolták őket. A 2010-es népszámlálási adatok megdöbbentő mértékű elvándorlásra derítettek fényt: az egykor tízezres településről hatezren vándoroltak el, és alig négyezren maradtak.

Négy hónapig bírta

Marisol Valles García ellenségeinek nem sok idő kellett, hogy kísérletet tegyenek az eltávolítására. A megfélemlítése egy telefonhívással kezdődött. Ismeretlen számról hívta valaki, és azt mondta, nem akarják a városban látni. "Mondtam, hogy nem foglalkozom veletek. Nincs fegyverem, és nem érdekeltek. Csak végezni akarom a munkámat, és segíteni akarok a közösségnek" - válaszolta a fiatal rendőrfőnök, aki visszagondolva arra a pár ijesztő percre, nem is tudta, honnan volt bátorsága visszaszólni a fenyegetőzőnek.

Nem a kartellekkel, hanem a közösséggel akart foglalkozni Forrás: AFP/Jesus Alcazar

A telefonhívások nem maradtak abba, és Marisol Valles előtt világossá vált, hogy az ellenségei egyre többet tudnak róla és a mindennapjairól. Egy visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatot is kapott a kartellektől: felajánlották neki, hogy ha ellátja őket rendőrségi információkkal, akkor életben maradhat.

A rendőrfőnök anyuka nagyjából még egy hónapig bírta a feszültséget, és 2011 márciusában fogta a családját, és elindult az amerikai határ felé. "Senkinek sem szóltunk, csak leléptünk, és mindent, amit csak tudtunk, becsomagoltunk egy táskába. Az apám dühös volt, az anyám sírt és pánikolt, hogy otthagyta a kulcsokat vagy egy táskát vagy bármi mást. Mindannyian hisztérikusak voltunk, és féltünk. Azt hittük, bármelyik percben feltartóztathatnak minket" - emlékezett vissza a feszült pillanatokra.

A fiatal nő csak akkor higgadt le, amikor átjutottak a határon. A család most arra vár, hogy menedékjogot kapjon az Egyesült Államokban, ami szintén nem egy megnyugtató helyzet. "Még mindig félünk, de sokkal jobb életben lenni az Egyesült Államokban, mint halottnak lenni Práxedisben" - foglalt össze a helyzet lényegét Marisol Valles.

Marisol meghódítja New Yorkot

Marisol Valles kivándorlását lehetne megfutamodásnak tekinteni, választott hazájában azonban akadt valaki, aki a rövid életműben is meglátta a színpadra kívánkozó történetet. Matthew Paul Olmos drámaíró meg is írta "so go the ghosts of mexico, part one" címmel, a darabot pedig már be is mutatták New Yorkban. "Engem az inspirál, hogy ha egy ember körbenéz a világban, és úgy látja, hogy nem működik elég jól, akkor tesz valamit, hogy jobb legyen. Olyan sokan beszélünk arról, hogy változtatni szeretnénk, szavazunk, aláírjuk a petíciót, kiposztoljuk a közösségi oldalunkra, de nagyon kevesen teszünk is valamit, és még kevesebben tesszük félre a saját életünket és kényelmünket a közjó érdekében" - indokolta a darab témaválasztását az Origónak. Szerinte Marisol Valles tulajdonképpen azt szerette volna, hogy a fia egy jobb helyen nőjön fel. "Ahhoz, hogy ilyen veszélyes környezetben vállalja a feladatot, nagy bátorság kellett. A legtöbben inkább csak hallgatunk, és hagyjuk, hogy minden menjen tovább a megszokott mederben, ő viszont megpróbált tenni is valamit" - tette hozzá Matthew Paul Olmos.

A drámaírót különösen az fogta meg a fiatal rendőrfőnök hozzáállásában, hogy a közösségre és a gyerekekre koncentrált, ahelyett, hogy azt a "hülye elvet követte volna, amelytől Amerika képtelen megszabadulni: hogy a fegyverek ellen csak még több fegyverrel lehet harcolni".

Ezrek halnak meg a drogkartellek harcában Forrás: AFP/Spencer Platt

Matthew Paul Olmos a darab New York-i bemutatóján találkozott a főhőssel. A fiatal nőnek sokszor nehezére esett viszontlátni a színpadon azokat a jeleneteket, amelyek vele történtek meg. A szerzőnek ugyanakkor elmondta, hogy valóban voltak sikerei, mert fel tudott éleszteni olyan kapcsolatokat - főleg a fiatalok körében -, amelyek a kartellek erőszakossága miatt a háttérbe szorultak. "Lehet, hogy Marisol nem próbált megszabadulni a kartellektől, de talált egy módot arra, hogy jobbá tegye a közösséget - a kartellek ellenére" - magyarázta az Origónak a rendőrfőnök munkával töltött néhány hónapjának a jelentőségét Matthew Paul Olmos, aki ugyanakkor nem csodálkozik azon, hogy másokhoz hasonlóan, akik próbáltak változtatni a rendszeren, őt is elsodorták.

Az amerikaiaknak tudniuk kell

Annak különös jelentősége van, hogy a Marisolról készült darab épp az Egyesült Államokban került színpadra. A főszereplő New Yorkban azt mondta, fontos, hogy az amerikaiak tudjanak Mexikó szellemeiről, és a drogháború áldozatairól, mert Mexikó és az Egyesült Államok kapcsolata meglehetősen aszimmetrikus. A drámaíró furcsának találja, hogy miközben az amerikai hallgatóság szinte minden közel-keleti robbanásról értesül, nem sokat hall a déli szomszédjáról, noha az ott tomboló erőszak közvetlenül kapcsolódik az amerikai kereslethez. "Marisol történetével, úgy érzem, az amerikaiak jobban tisztában lesznek azzal, hogy ki vásárolja, és ki adja el a kábítószert, és hogy ennek milyen súlyos ára van."

Marisol Valles García Forrás: AFP/Jesus Alcazar

Azt a szerző is elismerte, hogy a darab néhány erőszakos jelenetét a próbákon ő is nyugtalanítónak találta, és nehezére esett végignézni őket, ugyanakkor átérezte a súlyát annak, hogy a színpadon sikerült élethűen bemutatni azt, ami a szomszédban történik. "A darab vicces is, így próbáltam meg illusztrálni, mennyire nevetséges, hogy ezeket az életeket a kartellek macsósága és pénzéhsége miatt veszítjük el, miközben az egész azért is történik, mert az Egyesült Államok ki van éhezve az illegális kábítószerre. Ez egy teljesen őrült helyzet. Ezért aztán művészként az a feladatom, hogy valamiféle párbeszédet kezdeményezzek erről, de anélkül, hogy kioktató lennék, hogy az emberek - amerikaiak és szülők - elgondolkodjanak, sőt nevessenek is azon, hogy hagytuk, hogy ilyen szélsőségesen viselkedjen az országunk."

Marisol Valles jelenleg arra vár, hogy az amerikai hatóságok döntsenek a menekültkérelméről. Ügyvédje, Carlos Spector szerint, ha visszamegy Mexikóba, biztosan megölik. "Ő a mexikói Rosa Parks, hatalmas trófea lenne a kartelleknek."