A csokoládé rést üt Észak-Koreán

Katonák masíroznak, emberek rajonganak a diktátorért - ez a kép él bennünk Észak-Koreáról. A BBC tudósítója Dél-Koreában járva most az ország egy másik arcát ismerte meg. A feketegazdaság virágzik, van aki szabadon telefonál külföldre.

Az igazi Észak Korea nagyon különbözik a phenjani propagandafilmektől - erre a következtetésre jut a BBC tudósítója vasárnapi riportjában. "Egy olyan ország, ahol a feketegazdaság a tényleges gazdaság, ahol a törvényeket kijátszó mindennapos ügyeskedések, és nem az engedelmesség a túlélés záloga. A jelenlegi válság nem egy erős és magabiztos rezsim, hanem egy gyenge, és saját lakosságától is egyre inkább félő központi hatalom bizonyítéka" - írja.

Az erős és fegyelmezett propagandán azért néha átszűrődik egy-egy életszagú történet is. Nemrég olyan képek járták be a világot, ahol egy rendőrnő egy felturbózott Mini-Coopert büntet meg a phenjani utcasarkon, vagy amikor egy - feltehetően kínai - üzletember Porsche Cayenne-nel száguld a városban.

A legmegdöbbentőbb talán mégis az a kép, amelyen egy észak-koreai család a kínai határ közelében fekvő kis faluban dél-koreai tévésorozatot néz egy csempészett DVD lemezről.

A DVD csempészés egyébként óriási méreteket ölt, és csak egyvalamit jelenthet: az észak koreaiak mégsem annyira elszigeteltek, mint ahogy hinnénk - áll a riportban.

A BBC tudósítója Szöulban számos észak koreai disszidenssel találkozott, és amit egyikük mesélt, attól leesett az álla.

A történet a mályvacukor töltésű édességről szól, amelyet Észak-Koreában gyakorlatilag fizetőeszközként használnak. A két Korea közötti demilitarizált övezet északi határán, Keszong városa mellett fekvő ipari parkban a déli cégek sok északi munkást foglalkoztattak, egészen a múlt hónapi bezárásukig.

Észak-Koreai árusok a kínai Dandongban

A cégeknek tilos volt készpénzben jutalmat adniuk, ezért különböző élelmiszerekkel kezdtek fizetni, köztük az ínyencségnek számító mályvacukorral. Az édesség természetesen a phenjani feketepiacra vándorolt, ahol 3-4-szeres áron lehetett eladni.

Amikor a gyárakat bezárták, a mályvacukros történetet Szöulban elmesélő munkás hazatelefonált a szüleinek, hogy menjenek át Kínába, és hozzanak be belőle annyit, amennyit csak tudnak, mert az ára jó eséllyel úgy fel fog menni, hogy szépen lehet majd vele keresni.

A BBC riportere elképedve hallgatta a történetet, a munkás - mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna - kifejtette, hogy apját bárhonnan simán el tudja érni mobilon, hiszen kínai hálózatot használó telefonja van. Elmondása szerint azon a környéken mindenki tart ilyet, mert kell a kínai határon keresztüli kereskedéshez.

Becslése szerint mintegy 50 ezer észak-koreai ingázik oda-vissza a határon rendszeresen, sőt, 100 ezren a határ másik oldalán dolgoznak.