Putyin öléből ki, Putyin ölébe vissza

Vágólapra másolva!
Az utóbbi napokban az Európai Unió több politikusa is figyelmeztette Ukrajnát arra, hogy túlságosan lassan haladnak az EU-val kötendő társulási megállapodás aláíráshoz szükséges feltételek teljesítésével. Ha november 28-án Vilniusban nem sikerül megkötni a szerződést, hosszú évekre jegelődik majd a téma, így Kijev két szék között eshet a padlóra, mert a Putyin Oroszországával ápolt kapcsolatokban már szinte minden hidat felégettek.
Vágólapra másolva!

Korábban már írtunk arról, mennyi mindent kockáztat Ukrajna az Európai Unióhoz való közeledéssel. Oroszország már most komoly kereskedelmi korlátozásokat vezetett be az ukrán termékekkel szemben, küszöbön áll egy újabb gázvita, ráadásul Moszkva nem engedi többé, hogy ukránok személyi igazolvánnyal lépjék át a két állam határát, ahol egyébként épp egy hatalmas drótkerítést építenek az orosz határőrök. Putyinnak azért fáj különösen, hogy Ukrajna Moszkva helyett Brüsszelt látszik választani, mert ő az általa verbuvált és a Szovjetunió örökségét ápolni hivatott Eurázsiai Unióba szerette volna becsábítani a legnagyobb európai szomszédot.

Ukrajna európai integrációját támogató aktivista Kijevben. Forrás: AFP/Sergei Supinsky

Három feltétel

Az Európai Unió vezetői persze örülnek Ukrajna közeledésének, azonban feltételeket is támasztottak Kijevvel szemben. Ezek között a három legfontosabb az ügyészségi törvény elfogadása, a választási reform és Julia Timosenko ukrán exminiszterelnök sorsának rendezése. Timosenko egyébként a jelenlegi kormány szerint hatáskörének túllépése miatt van börtönben, az unióban azonban többnyire úgy gondolják, hogy politikai okokból ítélték el.

Az első két feltétel teljesítésének nincs komolyabb politikai tétje, ezekben a kérdésekben nem is voltak nagyobb viták az ukrán parlament legutóbbi plenáris ülésén, és úgy tűnik, hogy a következő ülésen (mely egyébként az utolsó lesz a vilniusi csúcstalálkozó előtt), sikerül is megállapodni. Timosenko sorsa azonban nehezebb ügy, az asszony ugyanis a jelenlegi elnök, Viktor Janukovics egyik legkomolyabb politikai ellenfele volt a narancsos forradalom idején, így az elnök és hívei nem szívesen adnának neki kegyelmet. Persze ez nem is kötelező, Brüsszel ugyanis csak annyit kér, hogy a börtönben állítólag bántalmazott Timosenko gyógykezelésre külföldre utazhasson.

Az ukrán parlament pártjai között nem is abban van a nézetkülönbség, hogy ezt engedélyezzék az asszonynak, hanem abban, hogy a gyógykezelés után vissza kelljen-e jönnie letölteni a börtönbüntetését, vagy végleg kegyelmet kapjon. Janukovics érthető okokból semmiképp nem adna kegyelmet, inkább a parlamentre bízná a döntést, ahol viszont még nem sikerült egyezségre jutnia a képviselőknek.

Az ukrán gázszállító cég, az Ukrtransgas vezérlőterve Kijevben Forrás: AFP/Genia Savilov

Két szék közt a padlóra

Az Európai Unió politikusai közül azonban többen már most is szkeptikusak Ukrajna sikerét illetően. Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfő, Pat Cox, az Európai Parlament különmegbízottja és Guido Westerwelle német külügyminiszter is figyelmeztette Kijevet: ha nem sietnek, könnyen lekéshetik ezt a vonatot, mivel a vilniusi csúcs után az EU az Európai Parlamenti választásokkal lesz elfoglalva, 2015-ben pedig Ukrajnában lesz elnökválasztás.

Ha nem sikerül aláírni a társulási megállapodást, Janukovics rendkívül szorult helyzetbe kerül, hiszen – bár korábban kifejezetten oroszbarátnak számított – az utóbbi hónapokban fokozatosan elhidegült Putyintól. A Szovjetunió feltámasztásán fáradozó orosz elnök pedig úgy tűnik, nagyon a szívére vette, hogy Kijevben beleköptek a levesébe: már most számtalan retorziót léptetett érvénybe Ukrajnával szemben.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgató tárgyal Putyin rezidenciáján Forrás: AFP/RIA Novosti/Alexei Nikolsky

Gáz lesz, ha nem lesz gáz

Az egyik ilyen retorzió valószínűleg az volt, hogy a Gazprom rászállt ukrán partnereire. Az orosz gázóriás szóvivője nemrég közölte: Kijev és az ukrán Naftogaz még 882 millió dollárral (nagyjából 188 milliárd 750 millió forint) adós az augusztusi és a szeptemberi gázszállításokért, Ukrajnában viszont nem értik, miért ilyen magas a számla. A Naftogaz szerint a Gazprom eleve nagyon drágán adja nekik a földgázt, ezért már korábban megkezdték az ukrán tárolókapacitások bővítését és elkezdtek dolgozni azon, hogy az állam alternatív forrásokból is gázhoz juthasson.

Részben mindkét törekvés sikerrel járt, ma már Lengyelország felől is áramlik földgáz Ukrajnába, és az állam 19 milliárd köbméter gázt felhalmozva sikeresen feltöltötte tározóit. Ezért a napokban be is jelentették, hogy idén már nem vásárolnak több gázt az oroszoktól (a gázvezetékeken ettől függetlenül a Magyarországnak vagy Szlovákiának járó gázmennyiség továbbra is jönni fog).

Az ukrán lépés egy kis erődemonstrációnak jól jöhet, így üzenik Moszkvának, hogy nem függnek minden tekintetben az orosz vezetéstől, ha azonban az EU-s társulási megállapodás kútba esik, akkor az egész hűhónak semmi értelme nem volt.