Obama kilövi az őrkutyákat
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Nyerésre áll a Fehér Ház az egyik legősibb hatalmi játszmában. Az elnök emberei a drasztikusan megváltozó médiahelyzetet kihasználva a riporterek feje felett kommunikálnak, az újságírók munkáját pedig Barack Obama rejtőzködő személyisége is nehezíti. Bennfentes washingtoni részletek a Fehér Ház és az újságírók között dúló hidegháború legújabb fejezetéről.
Csípős, hideg idő volt a 2008-as elnökválasztás éjszakáján Chicagóban, de a Barack Obama rendezvényére összegyűlt újságírókat fűtötte az izgalom. A felmérések alapján nyilvánvaló volt, hogy az amerikaiak megválasztják az első afroamerikai elnököt, így a riporterek tudták, hogy történelmi pillanat szemtanúi lesznek, és amikor a kivetítőkön megjelent az eredmény, többen minden szakmai távolságtartást félretéve nyíltan ujjongani kezdtek. Akadt, aki a rendezvényen részt vevő támogatók meginterjúvolását is öleléssel zárta, más csak a levegőbe csapkodva örült az eredménynek.
Bár ez csupán a jelenlévő újságíróknak egy töredékére volt igaz, a reakciójuk csak ráerősített arra a sokak által osztott nézetre, amely szerint a média nagy része barátian viszonyult Obamához. Az Egyesült Államokban rendszeresen éri az a vád a nagy tévécsatornákat és az országos befolyással rendelkező újságokat, hogy a liberális politikai oldalhoz (vagyis az elnök pártjához, a demokratákhoz) húznak, és gyakran lehetett ezt hallani az elmúlt négy évben is. Legutóbb a 2012-es elnökválasztás republikánus jelöltjének, Mitt Romneynak a felesége, Ann Romney nyilatkozta azt, hogy szerinte a média ellenséges hozzáállása miatt veszített a férje.
Talkshow-k és telefonos üvöltözések
A helyzet ugyanakkor az, hogy a Fehér Házból tudósító újságíróktól szinte csak panaszt lehet hallani. Azt mondják, Obama alig áll velük szóba, ha interjút ad, akkor is csak a vicceskedő talkshow-knak vagy vidéki tévécsatornáknak. Ráadásul a környezetének tagjai is nehezen megközelíthetőek, amikor pedig nekik nem tetsző cikkek jelennek meg, akkor egy durva stílusú e-maillel vagy üvöltő hangú telefonhívással reagálnak.
A Fehér Ház és a kifejezetten az elnök tevékenységére szakosodott újságírók között mindig is volt feszültség, a mostani azonban komolyabbnak tűnik, a médiakörnyezet megváltozásával ugyanis felborulni látszanak az eddigi hatalmi viszonyok. "Ez a Fehér Ház meg van győződve arról, hogy saját maga el tudja látni a tudósítói feladatokat. Vannak saját bloggerei, saját fotósa és videósa" - magyarázta az [origo] munkatársának egy háttérbeszélgetésen egy Fehér Ház-i tudósító, és hozzátette, hogy "egyre kevésbé van szükségük rám, vagyis arra, hogy rajtam keresztül juttassák el az üzenetüket az emberekhez".
A kifejezetten a belterjes washingtoni témákra szakosodott Politico szerint Obama emberei megrögzötten élnek a Twitter, a Facebook, a YouTube és egyéb közösségi médiafórumok előnyeivel. "Használnak minden olyan technikát, amely bárkinek eszébe jutott, és néhány olyat is, amelyet senki sem ismer" - idézte a lap Peter Bakert, a New York Times Fehér Ház-i tudósítóját, aki szerint az Obama-stáb tagjai nagyon segítőkészek tudnak lenni akkor, amikor az érdekükben áll, de ugyanilyen hatékonyak az elzárkózásban is.
Kirobbant a golfháború
A feszült viszony néhány héttel ezelőtt nyílt konfrontációba torkollott. Február közepén Obama elutazott egy hétvégére Floridába kikapcsolódni, és a Fehér Ház-i tudósítók a szokásoknak megfelelően erre az útra is követték, az elnökhöz azonban semmilyen hozzáférést nem kaptak. Obama Tiger Woodsszal, a világhírű golfjátékossal golfozott, a tudósítók azonban kénytelenek voltak egy távoli hotelben várakozni, és egy golfmagazin munkatársának Twitter-üzeneteiből értesülni arról, hogy mit is csinál az elnök.
A Fehér Ház-i Tudósítók Szövetségének elnöke, Ed Henry panaszt tett emiatt az elnöki stábnál, hangsúlyozva, hogy nem akarják megsérteni Obama magánszféráját, de nem tartják tisztességesnek, hogy teljesen elzárják őket tőle. "Neki is joga van a vakációzáshoz, mint bárki másnak. Amit kérünk, az csak egy kis kivétel, egy gyors hozzáférés, egy fotózási lehetőség" - közölte Henry.
A munkatársunk által megkérdezett tudósító szerint ugyan talán triviálisnak tűnik az, hogy épp egy golfjátékon ütköztek meg az újságírók a Fehér Házzal, de valójában elvi kérdésről van szó. Szerinte az a probléma lényege, hogy miközben a pénzügyi nehézségekkel küszködő szerkesztőségek közül egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az állandó elnöki tudósító fenntartását (az utazási és szállásköltségeket az újságírók munkaadói fedezik), addig a Fehér Ház alig ad nekik lehetőséget arra, hogy feltegyék az időnként esetleg kényelmetlen kérdéseket a megfelelő embereknek. "Mindegyik korábbi tudósítótól azt hallottam, hogy a Fehér Ház ciklusról ciklusra jobb a sajtó kizárásában. Ez a mostani a tökélyre fejleszti ezt" - magyarázta a tudósító.
Woodward ütközete
A golfozós hétvégén kirobbant konfliktust aztán múlt héten egy még látványosabb ütközet követte. Az Egyesült Államok legismertebb politikai újságírójának, a 70-es években a Watergate-botrányt egyik kollégájával feltáró Bob Woodwardnak akadt nézeteltérése a Fehér Ház egyik magas rangú tisztviselőjével. Woodward egy véleménycikkben kritizálta azt, ahogy az elnök kezelte a legutóbbi költségvetési válsághelyzetet, amire állítása szerint kemény reakciót kapott a Fehér Házból. Az újságíró idézett egy e-mailből, amely szerint "meg fogja bánni" az elnökről tett állításait, és ugyan maga Woodward nem állította azt, hogy ez fenyegetés lett volna, a legtöbben így értelmezték. Később kiszivárgott a teljes levél, amelyből kiderült, hogy a kifejezés egyáltalán nem fenyegető szövegkörnyezetben szerepelt, Woodward azonban fenntartotta azt, hogy a Fehér Háznak "nem így kellene működnie".
Bár az [origo] munkatársa által megkérdezett tudósító szerint a megbánás emlegetésénél sokkal durvább megjegyzéseket (például idióta vagy seggfej) is meg szoktak maguknak engedni az elnöki stábtagok, szerinte érthető, hogy Woodwardot is frusztrálja a Fehér Ház zárkózottsága és időnként lekezelő hozzáállása. Ez tetten érhető abban is, hogy míg a korábbi elnököknél bevett gyakorlatnak számított az, hogy a nagyobb újságok évente meginterjúvolták az elnököt, addig Obama évek óta kerüli őket. (A New York Timesnak 2010-ben adott utoljára interjút, a Washington Postnak még régebben, 2009-ben.)
A magának való elnök
A viszony változása ugyanakkor nem csak a technológiai változásokra, illetve a közösségi média előretörésére vezethető vissza. Barack Obama bizalmi köre csak néhány emberből áll, és ritkán érintkezik másokkal. A héten ugyan elment vacsorázni néhány szenátorral, de ez is épp azért számított olyan nagy médiaeseménynek, mert nem gyakran fordul elő. Míg például Bill Clinton korábbi elnökre jellemző volt, hogy éjszakánként hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott egy-egy ismerősével, addig Obama inkább internetezik vagy sportcsatornákat néz. Első ciklusának elején ugyan időnként meghívott ebédelni néhány tudósítót, és ezeken az egyik résztvevő szerint a nyilvános szereplésekhez képest jobban elengedte magát, később azonban felhagyott az ilyen informális találkozókkal.
A Politico szerint ezeknek a változásoknak az lehet a veszélye, hogy a sajtó nem tudja ellátni ellenőrző feladatát, és ugyan az általunk megkérdezett tudósító szerint továbbra is hozzá lehet jutni a lényegi információkhoz, ő is úgy érzi, hogy ennél többre lenne szükség a Fehér Házon belüli hatalmi működés megismeréséhez. Némi pozitív változást ugyan tapasztalt az elmúlt hetekben azzal, hogy Obama a korábbi gyakorlathoz képest gyakrabban hajlandó a riporteri kérdésekre válaszolni, bár továbbra is előfordul, hogy a keményebb felvetésekre dölyfösen vagy mérgesen reagál. Amikor például a connecticuti mészárlás után megkérdezte tőle egy újságíró, hogy eddig miért nem tett semmit a fegyveres erőszak visszaszorítására, akkor Obama láthatóan feszülten azt válaszolta, hogy elég sok dolga volt többek között a gazdaság rendbetételével, úgyhogy "nem gondolom, hogy nyaraltam volna".
Az elnök a golfozós hétvégén kirobbant konfliktust is megpróbálta elintézni egy poénnal. Bár általában csak a hosszabb külföldi utak végén szokott hátramenni az Air Force One elnöki gépen utazó riporterek közé beszélgetni, ezúttal az utazás politikai jelentéktelensége ellenére is odalépett hozzájuk. Mosolyogva megjegyezte, hogy "hallom, elhanyagolva érzik magukat" - idézte fel a tudósító, aki szerint azonban Obama ennyivel el is intézte az ügyet, és nem tett semmilyen ígéretet arra, hogy a jövőben megközelíthetőbb lesz.
