Megmutatja a Google, hol van a földi pokol

Pár hete még Észak-Korea diktátorával paroláztak a Google vezetői, a múlt héten viszont olyan térképeket jelentettek meg, amelyeken megjelölik a koreai munka- és haláltáborok helyét. Az öt, városnyi méretű táborban akár 200 ezer embert is fogva tarthatnak. A kényszermunka és a kínzás mindennapos, az éheztetett foglyok patkányt esznek, és állatok ürülékéből bányásszák ki a még ehető falatokat. Sokan ott születnek és ott is halnak meg, egyetlenegy ember volt, aki azt állította, hogy meg tudott szökni.

A múlt héten jelentősen frissítette Észak-Koreát ábrázoló internetes térképszolgáltatását a Google. Felvezették a térképre számos, eddig nem ismert közterület nevét, a phenjani metróvonalakat és a még működő börtöntáborok helyét. A frissítést többek között a közösségi erőfeszítések révén végezték el a térképfejlesztők. Eddig nem jelölt utcák, épületek, kerületek, tereptárgyak neveit tudták meg a térséget ismerők segítségével.

A legfeltűnőbb frissítés a börtöntáborok megjelenítése. A feltételezett börtöntáborok területét - amelyek létezését tagadja a rezsim - látványosan, árnyékolással különböztetik meg a környéktől. Ezzel kitűnik, milyen hatalmas területen fekszenek ezek az embertelenségükről hírhedt táborok.

A frissítést különösen pikánssá teszi, hogy alig három hete járt az országban - egy korábbi amerikai diplomatával együtt - Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója. Schmidt arra biztatta az észak-koreai vezetést, hogy tegye elérhetővé az internetet a helyiek számára, és hagyjon fel az információkontrollal. A Google ugyanakkor jelezte, a látogatás és a térkép frissítése csupán véletlen egybeesés.

Öt folt

A térképen öt olyan árnyékos folt látható Észak-Korea területén, amelyek börtöntáborokat jelölnek, egy 2011-es, az Észak-Koreai börtöntáborokról szóló tanulmány, a Political Prison Camps in North Korea Today (Politikai börtöntáborok Észak-Koreában ma) alapján. Az ország északkeleti csücskében található a 22-es számú hoerjongi, tőle 130 kilométerre délnyugatra a 16-os számú huszaongi, a kettő között körülbelül félúton Csongdzsin közelében a 25-ös számú tábor. Az ország középső részén két meglehetősen kiterjedt folt látszik, a nyugatabbra eső a bukcsangi (18-as számú), a keletebbre eső pedig a jodoki (15-ös számú) internáló tábor. Ezek azok táborok, amelyek jelenleg is működnek. A tanulmány szerint összesen 15 ilyen tábor létezett az elmúlt években, de nagy részét már bezárták, ami több okra vezethető vissza: vagy kiderült egy-egy ilyen tábor léte, vagy hatékonysági okokból többet összevontak.

Egy elhagyott...

Los Angeles méretű börtön

A táborok egy - a többihez képest egész kis méretű, 25-ös számú - kivételével feltűnően nagyok. A 22-es tábor körülbelül 73, a huaszongi 110, a jodoki 82, a bukcsangi 70 kilométer kerületű. Ez utóbbi alig több mint 70 kilométerre esik a fővárostól, Phenjantól. A legnagyobb a 22-es számú tábor, ennek alapterülete megegyezik Los Angelesével.

A fentebb idézett, nemzetközi jogvédők, dél-koreai titkosszolgálatok, sajtójelentések adatait felhasználó 2011-es tanulmány 130 ezer fölé teszi az észak-koreai állambiztonsági ügynökség által irányított börtönök lakóinak számát. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet ugyanabban az évben 200 ezerre becsülte ezt a számot. A táborok méretét jól jelzi, hogy kettőben is kisvárosnyira - 50 ezer körülire - becsülik az ott őrzött foglyok létszámát.

Szülők bűneiért vezekelnek

A bebörtönzöttek tömege elsősorban annak tudható be, hogy a politikailag megbízhatatlan állampolgárok egész családját, felmenőiket és leszármazottjaikat is táborokba küldik. Egy apa bűnéért szülei, felesége és gyerekei is ide kerülhetnek. Táborba kerültnek, akik kritizálják az ország vezetését, vagy ezt gyanítják, esetleg terjesztik róluk, vagy megpróbáltak külföldre szökni, és lebuknak. Az idézett tanulmány szerint a bebörtönzöttek 48 százaléka politikai okokból van bezárva, 35 százalékuk pedig azért, mert valamelyik politikai okból bezárt ember hozzátartozója.

...és egy működő tábor

A táborokból valamilyen módon kikerült, és külföldre is eljutó lakók beszámolói között visszatérő motívum, hogy nem tudják, milyen okból internálták őket. A tanulmány szerint a foglyok negyedének fogalma sincs arról, miért bűnhődik. Sok gyerek a börtönben születik, egy-egy elítélt gyerekeként vagy unokájaként, és úgy nő fel, hogy sokáig - extrém esetekben akár egész élete során - semmit nem lát a külvilágból, és nem tudja, miért került a táborba. Sokan halnak meg úgy, hogy nem is tudják, miért kerültek oda.

"A 14-es táborban születtem és ott nőttem fel. Nem tudtam, hogy különösen szigorú táborban voltunk. Csak azt tudtam, hogy keményen kell dolgoznom, hogy megtisztuljak a felmenőim és szüleim általam elkövetett bűnöktől" - idéz egy, a neve elhallgatását kérő szemtanút a tanulmány.

Étel helyett munka és ideológia

A beszámolókból az is kiderül, hogy a táborok nem a klasszikus börtönökre hasonlítanak, hanem olyanok, mint kisebb települések, ahol a foglyok akár családjukkal együtt is lakhatnak a nekik kijelölt, gyakran 30-40 főnek is otthont adó barakkokban, de szinte minden lépésüket őrök figyelik. Heti hét napon át, reggeltől estig dolgoztatják őket a földeken vagy a szénbányákban, maguknak kell gondoskodniuk ellátásukról, és gyakran elképesztő kegyetlenségeket követnek el ellenük.

A napi rutin általában reggeli előtti, délelőtti, délutáni műszakból álló, hajnali négytől este kilencig, egy-egy órás étkezési szünettel reggel, délben és este. Az élelem jellemzően húsz dekányi kukoricakása. Este kilenctől 11-ig ideológiai oktatás zajlik. Aki nem tudja felmondani az etikus viselkedés tíz szabályát, nem hagyják aludni, aki nem végez napi feladatával, nem kap enni - derül ki egy az AI által megszólaltatott egykori jodoki fogoly beszámolójából. Ő a 15-ös számú táborban volt, ahonnan az elítélteknek van esélyük kikerülni, ha megfelelően magukévá tették a forradalmi eszméket. A többi táborból azonban csak egy kiút van: a halál, megszöknie eddig csak egy embernek sikerült.

Étel az ürülékből

A többi táborban igazi horror az élet. Az őrök bárkit megüthetnek, megerőszakolhatnak a nélkül, hogy felelősségre vonnák őket. A teherbe esett nők gyerekeit megölik, gyakran anyjuk szeme láttára. Olyan kevés ételt kapnak, hogy az emberek állatok ürülékéből is hajlandóak kikaparni a kukoricaszemeket, vagy patkányokat esznek.

Az egyetlen szökevény

A 22-es táborból szóló beszámolókban emberkísérletek, üvegkalickában elgázosított családok is előkerülnek. Egy egykori őr arról beszélt az MSNBC amerikai hírtelevíziónak, hogy látta, amint két kislány a tábor szeméttelepén található tóból próbált valami ételt kihalászni, és egy őr belerúgta őket a vízbe, ahol megfulladtak.

Az egyetlen ember, aki meg tudott szökni, és a történetét el is tudta mondani a külvilágnak, Sin Dong-hjuk, aki könyvet is írt az átéltekről. A férfi az egyik táborban született, és nőtt fel, állandóan versengve anyjával az ételadagokért. Utóbb el is árulta anyját, amikor az szökést tervezett. Jutalma kínzás volt - a hátát égették fellógatva -, majd végignézhette anyja kivégzését. Erről azt mondta, hogy akkor nagyon dühös volt az anyjára, hogy szökési terve miatt olyan helyzetbe került miatta, de később ezt megbánta. A táborból úgy tudott megszökni, hogy társa, akivel együtt menekült volna, fennakadt az elektromos kerítésen, és az ő holttestén át kimászott, majd lopva, bujkálva átjutott a kínai határon.

A beszámolók hitelességét ugyanakkor gyakran megkérdőjelezik, legfőképpen azért, mert nehézkes ellenőrizni az állításokat. Sok menekült annak érdekében, hogy keresethez jusson, gyakran csak pénzért cserébe hajlandó beszélni. Dél-koreai pszichológusok szerint mindegyikük dühös, bizalmatlan és zavart. A jogvédők által két évtized alatt elvégzett több száz interjúban azonban rendre hasonló dolgok hangzanak el a táborbeli életről, kínzásokról, halálról.