A legjobb csajok sarló-kalapácsos zászlóval

Görögország, választások, görög kommunista párt, a KKE szimpatizánsa Aleka Papariga kampányrendezvényén Athénban
Vágólapra másolva!
Csodaváró hangulatban készülnek Görögország sorsfordító választására azok a fiatalok, akiknek az életét teljes kilátástalanságba taszította a válság. A jövőtlen egyetemisták már annak is örülnek, hogy valaki alternatívát kínál nekik, az ifjú kommunisták pedig úgy érzik, eljött a sztálinista forradalom ideje. Helyszíni riport az Európai Unió alapjait döngető Görögországból.
Vágólapra másolva!

A Theszaloníki dombjaira felfutó kanyargós sikátorokban álmodozó fiatalok ődöngenek egymásba kapaszkodva. Egyszerű dolgok foglalkoztatják őket a görög éjszakában: törzshelyükön, a "Barátságos Bandához" címzett sarki kocsmában legurították az ötödik cipurót, koccintottak a szabadságra és egyéb hasznos dolgokra, majd öngyújtót lobogtatva énekeltek hörgő nótát egyik társuk születésnapjának tiszteletére.

Pár sarokkal odébb, ahol szerda éjjel is zsúfolásig telnek a forró utcákra nyíló, zenétől lüktető bárok, megmutatták a világnak, hogy mulat egy igazi görög. Zorbát megszégyenítő, feszes rángatózással, székeken ugrálva, izzadtan borultak össze, majd duhajkodva megforgattak néhány merészebben öltözött lányt, mielőtt hajnali 3-kor kipenderültek a járdára. "Holnap dolgozni kell, holnap tanulni kell, korán kelünk, 11-kor ébresztő" - biccentettek komoly tekintettel.

A hazaúton aztán mámorosan simítottak végig néhány sarló-kalapácsos plakátot, majd egy vörös lobogós poszter előtt az égre nézve skandálni kezdték: "Hajrá, Alexisz, tőled lesz Görögország szexis!" A plakáton vörös felirat hirdette a megidézett politikus, Alexisz Ciprasz radikális baloldali pártjának nevét, amelyet a következő sarkon már kórusban skandálnak a huszonéves férfiak. "Sziriza, Sziriza!" - visszhangozták Theszaloníki nyugalmasabb éjszakákat is látott ablaktáblái és zsalugáterei.

A pártnév, amelytől az EU-ban mostanság sok bankárnak és politikusnak borsódzik a háta, a sötét utcán egész másfajta borzongással töltötte el a háborgó lelkű fiatalokat. Talán még sose kristályosodott ki számukra ilyen tisztán, egyetlen szóban a vak remény, mint most, a reménytelenségbe tartó ország sorsfordító parlamenti választásának küszöbén.

Rövid távon csődbe menni

A gazdasági válság által megtépázott Görögországban vasárnap tartanak megismételt parlamenti választást, amelyen lényegében az dől el, hogy az ország azonnal csődbe megy-e, vagy tovább egyensúlyozik az összeomlás szélén. Görögország jelenleg csupán az EU, az IMF és a Világbank mentőcsomagjaiból képes törleszteni óriási adósságát és annak kamatait. A hiteleket azzal a feltétellel kapja, hogy cserébe brutális költségcsökkentő megszorításokat és adóemeléseket hajt végre, hogy egyensúlyba hozza a költségvetését. Az eddigi legerősebb párt, a konzervatív Új Demokrácia be akarja tartani az előírt megszorításokat, a vele szemben induló radikális baloldali pártok azonban felrúgnák az EU-val kötött egyezményeket, mert úgy gondolják, azok megfojtják Görögországot, és kisemmizik a görög munkásokat.

Fotó: Visnovitz Péter [origo]

A helyzet rendkívül kiélezett: a közvélemény-kutatások szerint a legnagyobb szélsőbaloldali pártszövetség, a Sziriza csupán 1-2 százalékkal van lemaradva az Új Demokráciától, így megvan az esélye, hogy jó hajrával megnyeri a választást. Görögország hitelezői egyértelművé tették, amennyiben egy új, radikális görög kormány felrúgná az eddigi hitelekért ígért vállalásokat, úgy Görögország semmiképpen sem kap további hiteleket. Ezzel pedig az ország rövid távon csődbe menne, és valószínűleg kihullana az eurózónából, sőt akár az Európai Unióból is. A egyszerű emberekre így még nagyobb munkanélküliség, befagyasztott fizetések és teljes káosz várna.

Minden a feje tetejére állt

Néhány nappal a választások előtt a feszültség tapintható a levegőben. Az emberek nem állnak sorba pánikszerűen a patikákban vagy a bankokban, ahogy azt néhány külföldi lap írta, és a Theszaloníki főutcájának drága ruhaboltjaiban válogató elegáns tömegek sem az apokalipszist jövendölik, de a sarkokon felbukkanó vörös lobogós standok és a sarló-kalapácsos plakátokkal végigtapétázott utak jelzik a közeledő vihart. Bár a választásokon tucatnyi párt indul, az utcán csak a vörösöknek van hangjuk: minden lámpaoszlopon, minden házfalon, minden buszmegállóban a Sziriza, a Görög Kommunista Párt (KKE) vagy a kisebb kommunista mozgalmak plakátjai éktelenkednek kihívóan.

Fotó: Visnovitz Péter [origo]

A görög politikai erőviszonyokban alig egy év alatt ment végbe ez a hatalmas változás: korábban évtizedeken át két hagyományos nagypárt, a konzervatív Új Demokrácia és a szocialista PASZOK uralta a választásokat, de a gazdasági válság és a folyamatos megszorítások miatt az emberek kiábrándultak belőlük. "A Sziriza eddig a bejutásért küzdött a parlamenti választásokon, egy éve még úgy tűnt, senkit nem tud meggyőzni. Most győzelemre készül" - mondja Oresztész, a pártot éltető fiatalok egyike. Mint valami új remény, új őrület, a Sziriza végigsöpört az elkeseredett görögökön. "Egy éve el sem tudtam volna képzelni, hogy a Szirizára szavazok, de most ők az egyetlenek, akikben hinni tudok" - teszi hozzá a fiú lakótársa, Krisztosz. És a fiatalok tovább döngetik a Sziriza plakátjait a theszaloníki éjszakában.

Félelemben tartani a görögöket

A két görög fiatal utolsó éves egyetemista, energetikai mérnöknek tanulnak, hamarosan napenergiával, szélenergiával akarnak foglalkozni. "Ez a jövő" - mondja Oresztész. "De biztos nem Görögországban. Görögországnak ugyanis nincs jövője." A fiúk Theszaloníki óvárosának falain túl, a tengerre néző betondzsungelben laknak, de még itt, a külvárosi tömbházak erkélye alatt is hatalmas odaadással öntözgetnek egy két méter széles paradicsomveteményt. "Valami nagyon sötét jövő vár ránk, egyre több az erőszak, egyre nagyobb a szegénység" - mondja Oresztész, egyesével cirógatva végig a zöld paradicsomokat. "Talán egyszer majd az lesz az egyetlen választásunk, hogy kilépjünk ebből az egészből, és elmenjünk valami elhagyatott szigetre paradicsomot termeszteni."

Az ilyen sötét kilátásokkal azonban, úgy tűnik, együtt jár a csodaváró lelkesedés is. "Szerinted tényleg összeomlana minden, ha a szélsőbal nyerne?" - kérdezi a külföldi újságírót hitetlenkedve egy másik fiatal, a szintén mérnökhallgató Janisz. Ő inkább abban akar hinni, hogy csak ijesztgetik ezzel a görögöket: "Mindig ez van, ha valaki nagy tetteket akar véghez vinni, a hatalom megpróbálja őket félelemben tartani, hogy maradjanak a fenekükön, és ne merjék a változást választani."

Fotó: Visnovitz Péter [origo]
Meccset néznek, és változásra várnak

Görögország így is, úgy is fordulóponthoz érkezett - veszi át a szót a fülbevalós Adonisz. "Véget ért egy korszak. A mi generációnknak már nem maradt semmije, mindent nulláról kell kezdenünk" - mondja. És ez nem csak az ő problémájuk, hiszen a válság terjed egész Európában, az egész világon. "Az emberiség fordulóponthoz érkezett" - bólogat Janisz. "Nem nevetséges, hogy pár köteg ostoba papírfecni, a pénz tart rabszolgasorban egész népeket? Új szintre kell lépni, a kapitalizmus korszakának vége!"

Próbáljunk meg valami mást

A kapitalizmus egyelőre nagyon is jelen van a nappaliban, az apró tévéből multicégek milliós reklámjai bombázzák a foci-Eb meccseit bámuló fiatalokat. De a színfalak mögött nap mint nap az arcukba nevet a politika: néhány éve még azért demonstráltak a nagy diáktüntetéseken, mert nem akartak ők lenni a "700 eurós generáció", a mostani megszorításokkal azonban már 500 euróig nyomták le a minimálbért, és hamarosan talán 400-ig is lemegy. Az ország hitelezőinek kiszolgálása oda vezetett, hogy a munkanélküliség 22 százalékon áll, és minden második fiatal munka nélkül marad: rengetegen kénytelenek külföldre menni, egy fiatal athéni lány pedig arról panaszkodott az [origo]-nak, hogy jogászhallgatóként a katonai jogra kell specializálódnia, mert a mai világban csak a seregben van esélye elhelyezkedni.

"Ezzel a politikával nem kerüljük el a végzetünket, pár év alatt ugyanúgy csődbe jut az ország, hiába minden megszorítás" - fakad ki Oresztész. "Akkor legalább próbáljunk meg valami mást!" A görög fiatalok abban bíznak, hogy a Szirizának igaza lesz, és az EU "csak blöfföl", nem meri majd kitenni a görögök szűrét. "De ha mégis, akkor legalább már holnap csődbe megyünk, nem évek múlva, és már holnap elkezdhetünk új világot építeni a romokon. Legalább addig sem kótyavetyéljük el az ország minden vagyonát a hitelezők szájának betömésére" - mondja.

Az [origo]-nak nyilatkozó görögök láthatóan maguk sem tudják eldönteni, hihetnek-e az új irányt hirdető új vezérjelölteknek, de a csodavárás hangulata erősebb lett Görögországban az érveknél. "Ők a remény. Ha nem is tudják megtenni, amit ígérnek, legalább mást ígérnek, mint a régiek, és legalább nem korruptak, mint mindenki más."

Vörös zászlók a szélben

Amíg a győzelemre is esélyes Sziriza hívei azt remélik, hogy a demagóg ígéretek áradatán túl valahogy mégis sikerül kedvezőbb feltételeket kiharcolni, és bent maradni az EU-ban, egyre erősödnek azok a szélsőségesek is, akik végképp borítanák az asztalt. Egy nappal a kampánycsend beállta előtt vörös zászlóerdő borítja a tengerparti Arisztotelész teret, a hangosbeszélőkből előskandált jelszavakat több ezer ember visszhangozza, és a buzuki cincogásával keveredő szovjet dallamokra egy rekedtes nő veszi át a szót a sarló-kalapácsos emelvényen. A görög kommunisták a kampányfinisben Theszaloníki és Athén utcáin is felvillantották, hogy van még hova omlania a rendszernek.

Fotó: Visnovitz Péter [origo]

A KKE theszaloníki nagygyűlésén ugyan közel sem tapossák egymást annyian, mint a pénteki athéni demonstráción, de így is szembeötlő, mennyi fiatal huszonéves jött el zászlót lengetni az öreg kommunisták közé. A sarló-kalapácsos zászlókat a legjobb csajok és a legatletikusabb srácok lobogtatják a téren, miközben a pártfőtitkár asszony véget nem érő beszédben ecseteli az új világrendet. "Június 17-én tönkretesszük a tervüket! A kommunisták nem félnek megütközni a nagytőkésekkel!" - hirdetik a röplapok mindenfelé.

Sztálin boldogsága és a magyar forradalom

"A miénk az egyetlen európai kommunista párt, amely még hisz a szovjet típusú kommunizmusban" - magyarázza a tömegben egy 27 éves párttag, Arisz. A férfi - akárcsak elvtársai - Sztálin rendszerét tekinti a példaképének: azt gondolja, hogy 1956-ig tartott a virágkor, és a mai Görögországból is olyan államot szeretne faragni, mint az 1956 előtti Szovjetunió.

Fotó: Visnovitz Péter [origo]

Barátnője, Vasziliki csillogó szemekkel magyarázza, hogy forradalomra van szükség, és bár a KKE csak 5-6 százalékon áll, "a bolsevikoknak sem kellett választást nyerniük, hogy átvegyék a hatalmat". Ott vannak az összes nagy állami cégben, a szakszervezetekben, és szervezik a munkások ellenállását: ha sztrájkról van szó, ők azok, akik képesek megbénítani az országot. A fiatal pár államosításról, kollektivizálásról, a külföldi befektetők elzavarásáról és egypártrendszerről álmodozik, mert szerintük Görögországban minden megvan ahhoz, hogy akár az egész világgal szembeszálljon. A válság és az összeomlás pedig ideális pillanat, hogy mindehhez hozzálássanak.

Hogy mi a helyzet a kommunizmus árnyoldalaival? A Sztálin uralma alatt meggyilkolt milliókkal? A becsődölt tervgazdasággal, a terrorral és a diktatúrával? "A fele sem igaz" - mondják, és a szemükben ott csillog a meggyőződés. "Persze Sztálin is követett el hibákat, de mi tanulunk abból" - teszi hozzá Arisz. Úgy hiszi, eléggé ismeri a történelmet, és őszintén gondolja, hogy a kommunista rendszer lehet a megoldás Görögország problémáira. A múlt fiaskóit pedig egy vállrándítással letudja: "Az 1956-os magyar forradalom is kapitalista titkos ügynökök ármánykodása volt."