Zöldfülű milliárdos ütötte ki a legyőzhetetlennek hitt grúz elnököt

A rózsás forradalom idején a demokráciáért harcolt, most ugyanezért a háttérbe kell vonulnia Miheil Szaakasvilinek, aki eddig legyőzhetetlennek hitte magát, de nem bírt az ellenzék milliárdos újoncával. A független Grúzia rövid, ám mozgalmas történetének során most először lesz kormányváltás békés választások, és nem forradalom vagy puccs eredményeként.

Saját állatkertje van pingvinekkel, zebrákkal és flamingókkal, James Bond-filmbe illő háza mellett mesterséges vízesés zubog, és övé a világ egyik legértékesebb műgyűjteménye. Grúzia titokzatos, egy éve még alig ismert leendő miniszterelnökének, a milliárdos Bidzina Ivanisvilinek az eddigi életútja máris elég témát ad a sajtónak. Pedig az igazán nagy sztori az, hogy ellenzékiként szabad és tisztességes választásokon győzött, mégpedig a hatalomba magát amúgy elég keményen bebetonozó Miheil Szaakasvili pártja ellenében.

Ha abból indulunk ki, hogy a volt szovjet tagköztársaságok a hatalomhoz túlságosan is ragaszkodó vezetőik miatt mennyire küszködnek a demokrácia játékszabályaival, akkor már az kisebb csodának tekinthető, hogy a grúzoknak valódi választásuk volt. A szavazás utáni fejleményeket lélegzet-visszafojtva váró, az esetleges erőszakos összecsapásoktól tartó nyugati vezetők pedig szintén kisebb csodaként értékelték, hogy a legyőzhetetlennek tűnő Miheil Szaakasvili, aki korábban tömegtüntetéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem nyer, viszonylag elegánsan elismerte a vereséget.

Nem szeretné, ha Putyinhoz hasonlítanák

A rózsás forradalom hősének tekintett, akkor mindössze 37 éves Miheil Szaakasvilit 2004 januárjában 97 százalékkal választották meg elnöknek. Grúziát minden erejével megpróbálta kirántani az orosz befolyás alól, ennek érdekében a NATO- és az uniós tagságot is megcélozta. Moszkvától sikerült annyira eltávolodnia, hogy négy évvel ezelőtt háborúba is keveredett a hatalmas szomszéddal, amiért Abháziának és Dél-Oszétiának, valamint a büszkesége egy részének az elvesztésével fizetett. Sikerült viszont megszilárdítania a Nyugat megbízható szövetségesének az imázsát azzal, hogy a NATO afganisztáni és iraki missziójába is felajánlott grúz katonákat.

"A volt szovjet tagállamok közül Grúziának van még mindig a legtöbb varázsa és - a balti országokat leszámítva - a legnagyobb potenciálja ahhoz, hogy előrelépjen. A helyzet iróniája, hogy Miheil Szaakasvilinek le kell mondania a hatalomról ahhoz, hogy ezt bebizonyítsa" - állítja a londoni Chatham House kutatóintézet egyik munkatársa, James Nixey.

Szaakasvili második elnöki ciklusának a végén még csak 45 éves lesz. Töretlen politikai ambícióira alapozva sok elemző nem tartotta kizártnak, hogy az elnöki hatalmat a miniszterelnökire cseréli le. Ez etikailag támadható lenne ugyan, de politikailag kivitelezhető, amit nem más bizonyított már, mint Vlagyimir Putyin. A lépésnek voltak előjelei is. Jövőre lép hatályba egy alkotmánymódosítás, amely parlamenti köztársasággá alakítja át Grúziát, az elnöktől a miniszterelnök felé tolja el a hatalmat. (Így aztán addig Szaakasvili erős jogkörökkel felruházott elnök marad, és kihívója lesz a miniszterelnök.)

Alulmaradt a legyőzhetetlennek hitt Szaakasvili

Szaakasvili azonban - állítja a térség egyik szakértője, Svante Cornell - semmi estre sem szeretné, ha Putyinhoz hasonlítanák. Ennek az elkerülésére a tengerentúlról is többször figyelmeztették. Az amerikai külügyminisztérium ugyanis egyértelművé tette, hogy a demokratikus választást sokkal fontosabbnak tartja, mint a politikai folytonosságot. A vesztes választások után Szaakasvili esélyt kapott arra, hogy demokratikus reformerként hiteles örökséget hagyjon maga után. Mindehhez pedig egy olyan emberrel lesz politikai társbérletre ítélve a következő időszakban, aki a külföldön is nagyra tartott reformjait viccnek nevezte. Szaakasvili azonban azt már bebizonyította, hogy sokkal inkább demokrata, mint autokrata, autokráciákban ugyanis az ellenzék nem nyerhet választásokat.

Idegenül csengő mondatok

"A demokrácia győzött" - mondta televíziós nyilatkozatában az államfő, aki meglepően gyorsan, még a végleges választási eredmények közzététele előtt nyilatkozott, és kijelentette, hogy mivel Ivanisvili koalíciója szerzett többséget, neki kell kormányt alakítania. "Mint elnöknek, az alkotmánynak megfelelően meg kell könnyítenem ezt a folyamatot, hogy az új kormány megkezdhesse a munkáját" - hangzott el a volt szovjet tagköztársaságokban eléggé idegenül csengő mondat a grúziai államfő szájából. A független Grúzia rövid, ám mozgalmas történetének során így most először bonyolíthatnak le kormányváltást békés választások, és nem forradalom vagy puccs eredményeként.

A milliárdos újonc ünnepel

Ivanisvili a rengeteg pénze mellé most hatalmat is szerzett. A BBC-nek tbiliszi főhadiszállásán azzal a kissé messianisztikus érveléssel indokolta meglepő politikai szerepvállalását, hogy szeretné megmenteni a hazáját. Ezek után már nem tűnik költői túlzásnak, hogy az ellenzéki koalíciója a Grúziai Álom nevet kapta.

Milliárdos messiás

Ivanisvilit egészen tavalyig elsősorban milliárdosként és művészetrajongóként ismerték. Gazdagságának a mértéke az grúzok többségének valószínűleg nehezen befogadható, a 6,4 milliárd dolláros vagyona ugyanis kicsivel kevesebb, mint a fele Grúzia teljes GDP-jének. Ezzel az Oroszországban meggazdagodott Ivanisvili a világ 153. leggazdagabb embere, akinek nem jelent gondot kifizetni százmillió dollárt egy Picassóért. Vagyonának jelentős részét a 1,3 milliárd dolláros műgyűjteménye teszi ki, ugyanakkor az elmúlt években jelentős összegeket költött jótékonysági célokra is, templomok, iskolák építésére adakozott, sőt pénzt adott a hadseregnek is, hogy csizmákat vegyenek belőle a katonáknak. A személye körüli legendákat csak színesítette, hogy két albínó fia van, egyikük már rapperként szerzett hírnevet magának.

Ivanisvili házát nem lehet összetéveszteni mással

Ivanisvili a milliárdokra cégek adásvételével tett szert abban az időszakban, amikor Oroszországban és a volt szovjet tagköztársaságban teljes gőzzel beindult a privatizáció. Főként a bányászatban és a bankszektorban üzletelt. Később visszatért a szülőfalujába, ahol házakat és utakat épített, és pénz osztogatott.

Sokáig kísért még a durva kampány

Most, hogy a jótékonykodást politikára cserélte, Ivanisvilinek egyrészt jól jött, hogy Oroszországban tett szert a milliárdjaira, mert így nem hányhatták a szemére, hogy a grúz nép kirablásával lett az ország leggazdagabb embere. Másrészt azonban - mint azt a Voice of Russia rádió megjegyzi - Szaakasvili és kormánya egyetlen egy esélyt sem szalasztott el arra, hogy az ellenzéki vezetőt a Kreml protezsáltjának állítsa be - még úgy is, hogy Ivanisvili megszabadult oroszországi üzleti érdekeltségeitől. Szakaasvili kampányának egyik visszatérő motívuma volt az az elmélet, hogy a Grúziai Álom tulajdonképpen egy orosz összeesküvés része, amelynek célja a grúz egység megtörése, és az ország visszaterelése az orosz érdekszférába.

Ivanisvili kampányának egyik legfontosabb alapvetése ezzel szemben volt, hogy a 2004-ban, a rózsás forradalom egyik vívmányaként az elnöki székbe ülő Szaakasvili az azóta eltelt nyolc évben diktátori hajlamokat kezdett el mutatni. Ezt különösen a saját üldöztetésében vélte felfedezni. A választások estéjén a külföldi sajtónak nyilatkozva arról beszélt, hogy a koalíció több aktivistáját letartóztatták. "Már annak is nagyon örülök, hogy életben vagyok. Ettől a kormánytól bármi kitelik" - érzékeltette a helyzet súlyosságát a Guardiannek Ivanisvili, aki korábban azt hangoztatta, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországa is szabadabb, mint Szaakasvili Grúziája.

Ivanisvili kampányának jelentős lökést adott az a tény, hogy a miniszterelnök-jelölt vagyonának köszönhetően anyagi gondokkal nem kellett megküzdenie a koalíciónak. Az újoncnak számító 56 éves politikus az Izvesztyija című orosz lap szerint legalább 3,3 millió dollárt költött washingtoni lobbistákra, akik az amerikai képviselőházban, a külügyminisztériumban és a Fehér Házban is képviselték az érdekeit, hallatták a hangjukat a szabad és tisztességes grúziai választások érdekében, és népszerűsítették a politikust az internetes közösségi oldalakon. Az amerikai szálak megerősítésére azért is szükség volt, mert az ellenfele legendásan jó kapcsolatot ápol Washingtonnal.

A grúzoknak bejön az őszinteség

Több politikai elemző is rámutatott, hogy Szaakasvilivel ellentétben Ivanisvili nem túl karizmatikus, és nem is meggyőző előadó, a politikusokkal szemben sokszor bizalmatlan grúz választókat azonban mégis elvarázsolta a sokat emlegetett őszinteségével. Azóta, hogy tavaly októberben bejelentkezett a miniszterelnöki posztért, többször is elmondta, hogy valójában nem teljesen érti a politikát, és nem is igazán érdekli. A kormányfői feladatokat is mindössze két évig szeretné ellátni, ami ellenfelei szerint hiteltelenül és komolytalanul hangzik. A politikai programja inkább grandiózus, mint világos, és egyben kissé optimista is, ha azt vesszük, hogy szerinte két év elég lesz arra, hogy kiépítse a független bírói rendszert és megszüntesse a korrupciót.

A BBC portréja megjegyzi, hogy bármennyire tűnnek is őszintének és tisztességesnek a választásokon győztes politikus nyilatkozatai, a tapasztalatlansága sokakat aggodalommal tölt el. Mivel most először vállal politikai feladatot, komoly kételyek merültek fel, hogy képes lesz-e összetartani az ideológiailag sokszínű hatpárti koalíciót, miközben a csak 2013-ban leköszönő Szaakasvili államfővel társbérletben kell kormányoznia.

Ha Ivanisvili és Szaakasvili kibírja egymás mellett a következő időszakot, akkor már csak a jövőre hatályba lépő alkotmánymódosítást kell megvárni ahhoz, hogy a leggazdagabb milliárdos egyben az ország legnagyobb hatalmú embere is legyen, ugyanis 2014-től a 4,5 milliós Grúzia parlamenti köztársasággá alakul át, vagyis nem az elnök, hanem a miniszterelnök lesz az ország erős embere, akit a kibővített jogkörű parlament fog megválasztani.