Szorongató félelmek egy évvel a japán cunami után

Egy évvel a pusztító földrengés és cunami után még mindig százezrek élnek ideiglenes szállásokon Japánban. Az újjáépítés annak ellenére lassan halad, hogy annyi pénzt szánnak rá, amelyből kétszer vissza lehetne fizetni a teljes magyar államadósságot. A szigetország teljes gazdaságát megviselte a katasztrófa, de a kormány reméli, végül jól jönnek ki a helyzetből. Az emberek fegyelmezettek, de türelmetlenek, a lelkekre pedig újfajta félelem telepszik.

"Azonnal tudtam, hogy nagy katasztrófa történt"- írta az [origo]-nak Ben Takeshi, egy japán-amerikai fiatalember, aki egy tokiói irodaházban volt tavaly március 11-én délután háromnegyed háromkor, amikor a Richter-skála szerint kilences erősségű földrengés rázta meg Honsú szigetének északkeleti részét, elindítva Japán történetének egyik legsúlyosabb katasztrófasorozatát.

A földrengés ugyan szinte mindennapos a kőzetlemezek találkozásánál fekvő Japánban, de Ben Takeshi szerint egy éve az epicentrumtól több mint háromszáz kilométerre lévő Tokióban is lehetett érezni, hogy ez nem szokásos rengés: a magas épületek méterekre kilengtek, repült a polcokról minden, dőlt a berendezés. A földrengés erejét jelezte, hogy elgörbült az antenna a főváros egyik jelképének számító Tokyo Tower tetején.

A Geological Survey tudományos amerikai kormányügynökség szerint az egy évvel ezelőtti földrengés a negyedik legerősebb volt 1900 óta a világon. Maga a földrengés ennek ellenére sem okozott volna különösen nagy károkat, hiszen Japánban az épületek fel vannak készítve hasonlókra. A tengerfenéken kipattant rengés azonban cunamit, szökőárt indított el, és ez letarolta Tohoku régió északkeleti partvidékét - főként Ivate, Mijagi és Fukusima prefektúrában -, és az utóbbi két és fél évtized legsúlyosabb nukleáris balesetét, a fukusimai atomerőmű-katasztrófát okozta.

"A hírekben először az volt, hogy a jelentős földrengés súlyos károkat okozhatott, de aztán megláttam a tévében a helikopterekről készült felvételeket. A szökőár a kamerák előtt nyelt el egy egész várost" - emlékezett vissza az [origo]-nak az első órákra Takeshi. A február végi rendőrségi összesítés szerint 15 853 ember halt meg (ebből 9512 Mijagi, 4670 Ivate prefektúrában), 3282-en pedig eltűntek - valószínűleg az óceánba vesztek. A sebesültek száma meghaladta a hatezret.

Még mindig százezrek várnak az újjáépítésre

Egy évvel a katasztrófa után még mindig 338 ezer ember él kitelepítettként. Többségüknek egyszerűen nincs hová mennie, mert elpusztult az otthonuk, kisebb részük pedig a leolvadt fukusimai atomerőmű katasztrófája miatt nem térhet vissza a kiürített zónába. Utóbbiból egész közösségek kényszerültek költözni: Tomioka városának 3200 lakója például az iskolával együtt áttelepült a zónán kívül eső Korijaméba.

Ben Takeshi szerint nagyon sokan, főleg idős emberek még mindig az úgynevezett ideiglenes házakban, vagyis barakkokban és konténerekben laknak, és segélyszervezetek adományaira szorulnak. Bár a japánok hagyományosan türelmes, fegyelmezett emberek, a konténerek pedig állítólag fel vannak szerelve a modern háztartás minden kellékével, az egy éve megoldatlan lakáshelyzet miatt azért már sokan elégedetlenek.

Konténerváros Mijagi prefektúrában. A többi képért kattintson a fotóra!

"Én a politikát hibáztatom" - mondta egyikük, a 61 éves Munakata Kazuko, aki Szendai mellett él egy konténertelepen. A Recovering Tohoku című, angol nyelvű honlap tudósítása szerint Munakata a központi kormány és a helyi hatóságok közti rossz együttműködésre panaszkodott. "Nem mondhatnám, hogy elégedett vagyok" - mondta a 74 éves Hirojama Cugio is, aki szerint eddig csak egy nagy kerettervet mutattak nekik, pedig ők a részletekre lennének kíváncsiak.

Megsínylette a gazdaság is

A teljes újjáépítés az egyébként optimista kormányzati tervek szerint is tíz évet vehet igénybe. A japán kormány eddig három nagy program keretében összesen 18 ezer milliárd jent (majdnem ötvenezer milliárd forintot, a magyar államadósság kétszeresét) szánt az újjáépítésre, és további 2,5 ezer milliárd jent (6,5 ezermilliárd forintot) különítenek el a gazdaság fellendítésére. Erre nagy szükség is lenne, hiszen a földrengés gazdasági következményei is katasztrofálisak.

Tavaly három évtized után először negatív lett az ország kereskedelmi mérlege, 2,5 ezer milliárd jennel magasabb volt az import értéke, mint az exporté. Csak Mijagi prefektúrában száztízezer munkahely szűnt meg, főleg a mezőgazdaságban és a halászatban: a cunami miatt több mint 23 ezer hektár mezőgazdasági terület vált művelhetetlenné, és hatalmas károkat szenvedett a halászflotta is. Az északkeleti Mijako városának kikötőjében például a szökőár előtt 960 halászhajó horgonyzott, mára csak hatvan maradt.

Szuzuki Eidzsi földműves elpusztult otthona előtt, kezében a cunamiról készült fotó. További képekért kattintson a fotóra!

Japán számára különösen nagy feladatot jelent az energiaellátás. A földrengés előtt a villamos energia harminc százalékát biztosította 54 atomreaktor, és tervbe volt véve kilenc új építése is, ezzel az arányt ötven százalékra növelték volna 2030-ig. A katasztrófa után a terveket elvetették, és a kormány azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy teljesen felhagy a nukleáris energia alkalmazásával, ha az erőművek nem mennek át a biztonsági teszteken. 2012 januárjában az erőművek többsége még mindig nem üzemelt.

Lehetőség a szerencsétlenségben

"Az 1970-es években Japán megszenvedett két olajválságot, és akkor úgy tűnt, hogy az autóipar teljesen összeomlik az árak miatt" - mondta egy februári újjáépítési konferencián Sikata Norijuki, a globális kommunikációért felelős helyettes államtitkár. A japán gyártók akkor úgy reagáltak, hogy üzemanyag-takarékos járműveket fejlesztettek ki, amivel világelsővé váltak. "A lehetőség adott ebben a szerencsétlenségben is" - mondta Sikata.

"A nukleáris energiát korábban olcsónak tartották, mert nem kellett üzemanyagot importálni a tengerentúlról, de itt az idő újraértékelni a költségeket" - fogalmazott az energiaellátással kapcsolatban Sikata, aki azt ígérte, a kormány nyárra elkészül az új energiastratégiával. Ez egyebek mellett energiatakarékossági programokra, illetve a megújuló források, a nap- és a szélenergia kiaknázására tesz majd javaslatot. A szélenergia mellett szól, hogy a Kamiszu szélpark sérülés nélkül átvészelte a cunamit, pedig épp a hullám útjában állt.

Ételosztásra várnak kitelepített idős emberek Mijagi prefektúrában. További képekért kattintson a fotóra!

Összetartás és újfajta félelem

A katasztrófasorozat és az egy éve tartó bizonytalanság nemcsak a gazdaságot, az emberek lelkét is megviselte. Egy friss kutatás szerint a Mijagi prefektúrában található, a cunami által is érintett Isinomaki és Onagava városában az emberek ötöde álmatlansággal és más pszichikai problémákkal küzd. Öt százaléknál különösen súlyos tüneteket, például öngyilkossági hajlamot tapasztaltak a pszichiáterek.

"Japánban nem voltak olyan nagy hagyományai az önkéntes munkának vagy a jótékony felajánlásoknak, mint Amerikában vagy Európában, de ez a katasztrófa után megváltozott. Sokan fogadtak be az otthonukba menekülteket, pedig ez korábban elképzelhetetlen lett volna" - írta az [origo]-nak Takeshi, aki szerint a katasztrófa és az azt követő küzdelem megerősítette a japánok nemzeti büszkeségét és összetartozás-tudatát is.

Ennek ellenére a japánok Takeshi szerint mégsem optimisták, inkább "újfajta félelem" telepszik rájuk. Ennek sokféle oka van: a legközvetlenebb a sérült atomerőmű által jelentett nukleáris fenyegetés, de aggódnak a gazdaság és a demográfiai helyzet miatt is. Leginkább az az érzés keríti egyre inkább hatalmába az embereket, hogy országuk lassan, de elveszíti jelentőségét, mivel Dél-Korea és főleg Kína is sokkal gyorsabban fejlődik, mint Japán, utóbbi ráadásul gyors ütemben fegyverkezik is.