"Balkáni lettem" - egy magyar élete az utolsó vajdasági magyar bástyán

vajdaság, szerbia, szavazati jog, kettős állampolgárság, riport, határon túl
Vágólapra másolva!
Már iskolásként acélrúddal járt az etnikai indíttatású verekedések miatt, és bár hagyományőrzéssel harcol a magyarságáért, egy svájci áruházban sorban állva észrevette magán, hogy "előbb üt", vagyis alkalmazkodott a balkáni mentalitáshoz. A legdélebbi, még jelentős magyar lakosságú vajdasági település, Temerin tájházgondnoka szerint munkával kell magyarnak lenni, nem pedig szájjal. Szavazni elmenne, bár azt sem bánná, ha nem kapnának szavazati jogot a kettős állampolgárok. Kire szavaznak a határon túli magyarok?
Vágólapra másolva!

Kire szavaznak a határon túli magyarok?

A kormány várhatóan az idén dolgozza ki és terjeszti a parlament elé az új választójogi törvényt. A jogszabály valószínűleg felforgatja az eddigi választási rendszert, kevesebb lesz a képviselő, máshol lesznek a szavazókörzetek, mint most, lehet, hogy az egész választási folyamat is megváltozik. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes pedig azt mondta, lényegében eldőlt az is, hogy a határon túl élő magyarok valamilyen formában választójogot kapnak. Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy a legsűrűbben lakott határon túli magyar területeken mit gondolnak a lehetőségről az ott élő magyarok, kire szavaznának a legszívesebben, egyáltalán mennyire követik a magyar közéletet.

Kiment a divatból Magyarország csángóföldön - riport a moldvai csángókról
Ahol még Gyurcsány nyomja a sódert Orbánnal - riport Kárpátaljáról

"Amikor a háború miatt Svájcban éltem, akkor vettem észre, hogy különbözök a magyaroktól, különbözök a svájciaktól, balkáni lettem. Ez egy helyi nagyáruházban esett le, amikor sorban állás közben szabályosan rátapadtam az előttem álló idős nőre. Csak hátranézett, de az egész rögtön lepörgött előttem. Előbb ütünk, előbb robbanunk ki, de fel kellett vennünk a balkáni mentalitást, különben agyontapostak volna minket" - mesélte a temerini magyar tájház udvarán az intézet gondnoka, Ádám István, miközben a magyar nyelvű Újvidéki Rádióban éppen huszonnégy éves lánya olvasta be a híreket.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Ádám István

Az ötvenéves Ádám István születése óta a vajdasági Temerinben lakik, szerinte mindig parázs volt a helyzet itt a folyamatosan fogyó magyar lakosság és a több lépésben betelepített szerbek között. 1900-ban még mindössze tizenhárom szerb lakott az akkor szinte tisztán magyar, tízezer fős településen, napjainkban viszont mindössze nyolcezer magyar él a huszonnyolcezres városban. "Ez a tölcsér utolsó helye, lejjebb már elvesztek a magyarok" - mondta Temerinről, hozzátéve, hogy a környéken főleg szerb falvak vannak. "Ez a tűzhegy, északabbra nyugodtabb az élet" - mondta a magyarok által az "utolsó bástyának" is nevezett Temerinről.

Acélrúd a bűnösöknek

"Már iskoláskorunkban acélrudakkal mentünk verekedni" - emlékszik vissza a férfi a déli söre mellett. Ez főleg a 11-12 éves korosztályra volt jellemző, "pont ez mutatja, hogy a csíra el van ütve a gyerekekben. Kicsit vadabbak vagyunk, de ez az élni akarás velejárója itt" - tette hozzá. A tájházgondnok szerint most is majdnem minden hétvégén van verekedés magyarok és szerbek között Temerinben, de ezek főleg kocsmai verekedések, napközben teljesen biztonságos a település.

Az itt élő szerbeket három hullámban telepítették be Temerinbe: a trianoni döntés után, a második világháború után és a délszláv háború miatt költöztek ide szerbek, főleg Boszniából. Ádám István szerint a régebben jött szerbekkel semmi baj nincs, mert sikeresen alkalmazkodtak az itt élő magyarokhoz. Szerinte az újonnan betelepítettekkel azonban már több konfliktus van, mert a többségbe került szerbeket már nem fogják tudni a maguk mentalitásához formálni. "Itt a magyarság már elérte a határt, hogy nem tud dominálni" - mondta, bár szerinte a régebben itt lakó és az újonnan érkezett szerbek között is konfliktus van.

Ádám István szerint addig nem is lesz béke a magyarság és szerbek között, amíg a szerbek nem ismerik el az általuk elkövetett történelmi bűntetteket. "Most kezdik el megérteni Koszovó és Srebrenica miatt, hogy mik ezek a dolgok" - célzott a srebrenicai mészárlásra, amikor a vádak szerint a nemrég elfogott Ratko Mladic vezetésével nyolcezer bosnyákot öltek meg. A gyerekkora a történelem egyoldalú oktatása miatt állandóan önostorozással telt. Ádám István azt mondja, tisztában van a magyarok bűneivel is, de "amíg a közös vesztőhelyekre nem megyünk el közösen, nem lesz megbékélés".

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Ádám István a pénztárcájával

"Hiányozna az iszapharc"

A nehézségek ellenére eszébe sem jut elköltözni. Eddig életében egyszer hagyta el Temerint hosszabb időre, de honvágya miatt még azt is megkockáztatta, hogy hadbíróság elé állítsák. Miután a délszláv háború kirobbanásakor behívták a szerb hadseregbe, sokáig bujkált a besorozás elől, de a hatodik behívó után úgy döntött, Svájcba menekül a családjával a rokonokhoz. Itt csak három hónapig bírta ki, ezután Magyarországra költözött. "Baja mellett laktam, de 1993-ban visszaköltöztem. Egyszerűen nem bírtam ki, hiányzott Temerin" - mesélte.

"Ha átköltöznék Magyarországra, hiányozna az az iszapharc, amelyet a magyarságért próbálok itt folytatni" - magyarázta. A korábban közel húsz évig egy sertéstelepen, majd szobafestőként dolgozó férfi jelenleg a helyi kommunális közvállalatnál vezetőként dolgozik. Tizennégy éves korában kezdett el helytörténettel foglalkozni, és egy kisebb csoporttal azon dolgoztak, hogy a helyi magyar értékeket összegyűjtsék. A csoport az 1980-as évek szabadabb politikai klímáját kihasználva megalapította az eleinte a vajdasági magyarok érdekvédelmi szervezetéül szolgáló Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét (VMDSZ), amely később párttá alakult. Mióta 1993-ban visszatért Temerinbe, önkormányzati képviselő a településen.

Szégyen Rákosi és Kádár miatt

A magát jobboldaliként definiáló tájházgondnok értékrendjének kialakulásában fontos szerepe volt az édesapjának. A földművesként dolgozó apa még az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként született 1913-ban. 48 éves volt, amikor a fia megszületett, István így nagyon mást hozott otthonról, mint iskolatársai, akiknek a szülei már jellemzően az 1940-es évek Jugoszláviájában születtek. "Az iskolában is azt verték belénk, hogy a partizánok felszabadították az országot a fasisztáktól. Az osztálytársaim is így látták, mert fiatalabb szüleik voltak. Édesapámtól viszont azt hallottam, hogy a termékbeadás miatt mennyire megsínylette a háború utáni éveket, és nem sok jót kapott az új rendszertől. Ezért az iskolában mindig megvolt a dilemmám, de később a nemzeti érzés erősödött bennem" - mesélte.

"Politizálni, főleg magyarkodni nem lehetett, ezért fordultam az értékek megőrzése felé. A néprajzon keresztül próbáltam ápolni a magyarságomat" - emlékezett vissza. A tiltás is csak erősítette benne a nemzettudatot: minél jobban tiltották a magyar szimbólumok használatát, annál jobban ragaszkodott hozzájuk. Pénztárcájában mai napig őriz egy magyar zászlót. "Azt azonban szégyelltük, hogy mi adtunk a magyar politikának: Kádár Fiuméban született, Rákosi pedig a vajdasági Adán" - mesélte nevetve.

A magyar rendszerváltás idején az MDF-fel szimpatizált. Azt mondta, többet várt az Antall-kormánytól, és szerinte az lett a vesztük, hogy csak a vezetőket váltották le, az alattuk lévő hivatalnokokat meghagyták. MDF-szimpátiája akkor múlt el teljesen, amikor Dávid Ibolya lett a szervezet elnöke 1999-ben, ekkor már a Fideszhez húzott. A liberalizmushoz soha nem kötődött, míg a szocializmusról azt mondta, hogy "szép elv, de nagyon megutáltam helyben". A kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazásnál inkább fásultságot érzett, mintsem csalódottságot. "Az egészért abszolút a politikát okolom, a magyarországiakra egyáltalán nem nehezteltem. Ha olyan propagandát hallok, lehet, hogy én is úgy szavazok" - mondta.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Ádám István (középen) népdalt énekel egy magyaroknak szervezett mulatságon

"Érzem azt a kéznyújtást"

A kormány által elfogadott egyszerűsített honosításnak örült, de még nem kérelmezte a magyar állampolgárságot. "Nekem nem sürgős, megvárom, míg lecsitul ez az egész" - mondta. "Magyarnak érzem magam így is, de érzem azt a kéznyújtást, hogy nem csak én akarok magyarnak lenni. Ez azt jelenti, el vagyok fogadva, én is része vagyok a magyarságnak. Én nem mentem sehova, nem változtattam országot, a határ ment át rajtam" - mondta, hozzátéve, hogy minden vajdasági magyar ismerőse tervezi, hogy felveszi az állampolgárságot, de eléggé ráérősen csinálják. A megígért szavazati jogról azt mondta, hogy "akkor sem lenne baj, ha nem lenne", mert ő csak arra vágyott, hogy egy kicsit felkarolják a határon túli magyarokat, ebből viszont az előző kormánynál nem látott semmit.

Ha azonban kap szavazati jogot, akkor élni fog a lehetőséggel, és a Fideszre szavazna, bár a kormánnyal nem teljesen elégedett, azt mondta, többet várt a külpolitikájától. Szerinte a kormánynak határozottabban kellene fellépnie a szerbiai magyarok kulturális autonómiájáért. Azt is mondta, hogy ehhez, illetve az 1944-ben a magyarok kárára elkövetett vérengzések elismeréséhez kötné Szerbia Európai Unióhoz való csatlakozását a magyar kormány helyében.

A Jobbikról azt mondta, egyáltalán nem szimpatikusak számára, mert "lehet munkával is magyarnak lenni, nem pedig szájjal". Szerinte főleg a fiatalok körében vannak szimpatizánsaik Temerinben. "Ha a hajat kell levágni, akkor nagy magyarok, de amikor takarítani kell valamit a tájháznál, akkor nem jönnek" - mondta róluk. Az LMP-ről azt mondta, még kibontakozóban vannak, annyira nem ismeri őket, de "SZDSZ-nek tűnik".

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A székely himnuszt éneklik a tájház udvarában

"Duma nincs, mindenki a jobboldalra szavazna"

A magyarországi politikai eseményeket rendszeresen követi, de a régió közélete jobban érdekli. Ebben személyesen is tevékenyen részt vesz a 2003-ban megnyitott temerini tájház révén, amelynek a kezdetek óta gondnoka társadalmi munkában. A régi paraszti életmód bemutatása mellett hagyományőrzéssel foglalkoznak, kulturális programokat és különböző összejöveteleket szerveznek. A pályázati pénzek révén folyamatosan fejlődő tájház mellett már épül egy kiállítóterem magyar képzőművészek munkáinak. "Ezt a magyar fészket mi alakítottuk ki, emiatt is akarunk itt maradni" - tette hozzá.

Néptánccal is foglalkozik, és a helyi magyar színjátszókörrel is fel szokott lépni alkalmanként. Szombatjait rendszeresen az újvidéki levéltárban tölti, ahol régi újságcikkek segítségével a temerini helytörténetet dolgozza fel, több könyve, füzete is jelent már meg kutatásairól. "Nem tudom elképzelni, hogy úgy levegetálom az életemet, hogy reggel felkelek, fogat mosok, dolgozom, majd este elmegyek a Tescóba. Egy kaszkadőrhöz hasonlítanám magam: ha nincs semmi, akkor rosszul érzem magam. Nyomot akarok hagyni magam után" - magyarázta.

Elhivatottságával nincs egyedül a településen, az [origo] tudósítóinak ottjártakor például egy hagyományőrző egyesület tartott éppen bográcsozással egybekötött mulatozást a tájház udvarában. A szinte napi rendszerességgel találkozó egyesületi tagok a vacsora után hosszasan énekeltek magyar népdalokat, de elhangzott a székely himnusz is, amelyet felállva énekeltek az egybegyűltek, akik között voltak gyerekek, idősebbek, de megjelent a település magyar polgármestere is.

"Csak azért harcolunk itt, hogy a magyarságnak ne legyen olyan rossz" - mondta egy középkorú férfi. Azt mondta, az elmúlt tíz évben nem is volt Magyarországon, mert nem kívánkozott oda az előző kormány miatt. "A Fidesznek szurkolok, de a magyar társadalom még nem érett meg arra, hogy a határon túl élők szavazati jogot kapjanak" - mondta néhány ital elfogyasztása után. Azt mondta, hogy a szavazati jog megadását nem kell elkapkodni, ennek ellenére szeretne szavazni. "Itt duma nincs, mindenki a jobboldalra szavazna" - mondta.