Akik diktátorokkal csókolóztak - a szorongatott arab vezetők nyugati barátai

Az olasz miniszterelnök a líbiai diktátornak csókolt kezet, Franciaország elnöke pedig Algéria vezetőjének kegyét kereste puszilkodva az utóbbi időben. Szorongatott helyzetben van a spanyol miniszterelnök afrikai jó barátja is, és Amerikának is kellemetlen perceket okoznak a szövetségeseinél kezdődött lázadások. Összegyűjtöttük, hogy melyik nyugati vezetőnek melyik diktátor szerzi a legkínosabb perceket.

Hosszú tusakodás után a hét végén lemondott az első nyugat-európai vezető, aki kormánya számára vállalhatatlanná vált valamelyik arab diktátorhoz fűződő viszonya miatt. Michele Alliot-Marie francia külügyminiszternek azért kellett távoznia, mert elfogadott egy ingyenes repülőutat egy tunéziai üzletembertől, aki Zine El Abidine Ben Ali elűzött tunéziai elnök közeli bizalmasa volt. A brit Telegraph azt írta, hogy a miniszter szülei üzleteltek is a diktátor bizalmasával, ő pedig a vádak szerint segített Tunéziának könnygázgránát-szállítmányokhoz jutni a felkelések előtt, és azt is megígérte, hogy megosztja a helyi biztonsági erőkkel a francia hatóságok tömegoszlatási tapasztalatát.

A távozó francia minisztert állítólag Nicolas Sarkozy francia elnök személyesen kérte lemondásra, nehogy rossz hírét keltse a francia diplomáciának az arab forrongások idején. Nem Michele Alliot-Marie azonban az egyetlen nyugati politikus, akit szoros szálak fűznek ingó trónusú arab diktátorokhoz, az elmúlt években sokan kötöttek szoros barátságot vagy stratégiai együttműködést az arab világban. Hoszni Mubarak egyiptomi elnökről elnökségének 30 évében köztudott volt, hogy az USA szövetségese, de több más forrongó arab ország miatt is kényelmetlen helyzetbe kerülhetnek az Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország vezetői.

Aki kezet csókolt Kadhafinak - Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök

A leglátványosabb kapcsolat mind közül valószínűleg Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök és Moammer Kadhafi líbiai vezető szoros barátsága, amely az excentrikus Kadhafi szeszélyei miatt az elmúlt években nem szűkölködött emlékezetes jelenetekben. A Time magazin szerint Kadhafit valóságos parádé fogadta, akárhányszor Olaszországba látogatott, a két politikusról tucatjával készültek ölelkező, együtt éljenző fotók, amelyeken Kadhafi rendszeresen különös öltözékekben, extravagáns egyenruhákban vagy berber népviseletben feszít.

Kadhafi uralmának első évtizedeiben az egykori olasz gyarmat Líbia kifejezetten rossz viszonyt ápolt korábbi gyarmattartójával. Amikor Kadhafi hatalomra került, az egyik első intézkedésével kiutasított országából minden olasz állampolgárt. 2008-ban azonban a harmadik kormányfői ciklusát kezdő Berlusconi látványosan gesztusokat tett Kadhafinak: a segítségét kérte az illegális líbiai bevándorlók elleni küzdelemben, és egy 5 milliárd dolláros jóvátételi csomaggal igyekezett kiengesztelni az egykori gyarmat vezetőjét.

A diktátor ettől kezdve Berlusconi cimborájaként viselkedett: 2009-ben Rómába utazott, hogy kezet adjon a bevándorlók elleni együttműködésre, de egyik feltétele az volt, hogy 1000 olasz nő előtt tarthasson előadást az iszlám értékekről. Berlusconi nemcsak ezt a különös eseményt hagyta jóvá, Kadhafi 2009 végén a római világélelmezési csúcson, 2010-ben pedig Berlusconi vendégeként győzködött több száz csinos nőt az iszlám felsőbbrendűségéről. 2009-ben a G8 római csúcstalálkozóján is az asztalhoz engedték, 2010-ben egy látogatásán 30 berber telivérrel tartott lovas parádét. Az ENSZ egyik New York-i közgyűlésén pedig egy videofelvétel szerint Berlusconi kezet is csókolt neki. Az olasz sajtóban olyan pletykák is szárnyra kaptak, miszerint Berlusconi szexpartikat szervezett Kadhafinak.

Kadhafi és Berlusconi egy 2010-es Líbia-EU csúcstalálkozón

A két vezető barátságával együtt komoly gazdasági együttműködés is létrejött Líbia és Olaszország között: a Líbiát Szicíliával összekötő hatalmas tenger alatti gázvezeték szimbolikusan is összekapcsolta a két országot. Olaszország olajimportjának 20 százalékát, energiaszükségletének mintegy harmadát Líbiából szerzi be, ezzel a Time magazin szerint gazdaságilag függ az arab országtól. A líbiai kormánynak jelentős befektetései vannak a milánói részvénytőzsdén, a kezükben van a legnagyobb olasz bank 7,5 százaléka, az olasz nemzeti olajvállalat és az ország második legnagyobb ipari vállalatcsoportjának 2 százaléka, miközben az olasz energiacégek és a túlélésért küzdő olasz építőipar Líbiában talált új befektetési lehetőségekre és piacra. Kadhafi vagyona az olasz labdarúgás élvonalában is jelen van, a Juventusnál és az AS Románál is vannak üzleti érdekeltségei, egyik fia, Szaadi pedig három olasz élvonalbeli csapatban is focizott (a Kadhafi család és az olasz foci viszonyáról itt olvashat).

Moammer Kadhafi Líbiájában február közepén kezdődtek komolyabb forrongások, amelyeket brutális kegyetlenséggel, géppuskákkal és a légierő bevetésével próbáltak vérbe fojtani a hatóságok. A hadsereg egy része megtagadta a tűzparancsot, és a tüntetők oldalára állt, így jelenleg polgárháborús helyzet van az országban. Csehország mellett Olaszország volt az egyetlen európai állam, amely nem ítélte el elsőre a líbiai tüntetők elleni erőszakot, hanem a forrongásokat kritizálva arra figyelmeztetett, hogy az események káoszhoz vezethetnek (Líbiáról bővebben itt olvashat).

Akit szájon csókolt az algériai diktátor - Nicolas Sarkozy francia elnök

Líbia nyugati szomszédja, Algéria az elmúlt években inkább folytatott zárkózott politikát, de az egykori gyarmattartók itt is mézes-mázos barátként jelentek meg. Bár a kolóniai múlt hagyott némi fagyos légkört Algéria és Franciaország viszonyában, Abdel-Azíz Buteflika algériai elnök rezsimje több mint fontos partner Nicolas Sarkozy francia elnök számára: 2006-ban belügyminiszterként még fagyos fogadtatásban részesült, de a feszültség a közelmúltra oldódni látszott. Sarkozy 2007-es elnökválasztási győzelme után első külföldi útja is Algériába vezetett, egy 2008-as csúcstalálkozón pedig már mosolyogva ölelgette Buteflikát. A találkozón olyan kép is készült, amelyen a két államfő szájon csókolja egymást.

Sarkozy baráti gesztusait többek között gazdasági és biztonsági érdekek vezérlik. A francia elnök legutóbbi látogatásain szerette volna szorosabbra fűzni Franciaország kapcsolatát az algériai állami olajcéggel, és a bevándorlási és biztonsági együttműködés érdekében egy "Mediterrán Unió" tervét is kidolgozta. Az elnök nemrég Jean-Pierre Raffarin exminiszterelnököt tette meg a francia-algériai gazdasági kapcsolatokért felelős speciális küldöttjének. Raffarin legutóbb a múlt héten találkozott Buteflikával, és az országban folyó forrongásokkal nem törődve hat nagy francia projektről tárgyalt vele.

Sarkozy és Buteflika ölelkezik 2008-ban - mellettük Hoszni Mubarak bukott egyiptomi elnök

Raffarin tárgyalásainak témája többek között a francia Lafarge cég által tervezett hatalmas algériai cementgyár, amely 2 millió tonna cementet termelne évente. Az ANSA hírügynökség szerint szintén a projektek között szerepel a Total olajcég új algériai etánüzeme, valamint a Renault első afrikai autógyára. Algéria, a francia gyarmatbirodalom egykori ékköve a gazdasági adatok szerint továbbra is Párizs fontos partnere, az arab ország importjának legnagyobb részét még mindig francia áruk teszik ki.

A franciák stratégiai partnerének tekintett Buteflika ugyanakkor sok algériai szemében diktátor: az országban 1992, a polgárháború kitörése óta rendkívüli állapot volt érvényben, ami diktatórikus módon korlátozta a gyülekezési és szólásszabadságot, és csak a februári zavargások hatására vonták vissza. Algériában a kormányellenes tüntetők a többi arab országhoz hasonlóan összecsaptak a rohamrendőrökkel, a zavargásokban több ember meghalt (Algériáról bővebben itt olvashat).

Aki a marokkói király "jó barátja" - José Luis Rodriguez Zapatero spanyol miniszterelnök

Bár Berlusconi és Kadhafi viszonyához nem mérhető a barátság, kényelmetlenné válhatnak a demokratikus reformokat követelő afrikai forrongások a spanyol miniszterelnök számára is, aki az elmúlt években többször támogatásáról biztosította Marokkó királyát. VI. Mohammed király és José Luis Rodriguez Zapatero rendszeresen találkozik, a 2008. júliusi találkozójukról készült, a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai nagykövetségi jelentés "jó barátokként" jellemzi a két politikust, akik a két ország alapvetően konfliktusos viszonyát igyekeznek a közös érdekeknek alárendelni.

Zapatero a korábbi spanyol kormánnyal ellentétben látványosan békülékeny és kooperatív hangot üt meg Marokkóval szemben, noha a két ország 2002-ben még fegyveres konfliktusba is keveredett egy vitatott hovatartozású lakatlan sziget miatt. A Marokkó területébe ágyazódó két spanyol város, az afrikai kontinensen található Melilla és Ceuta is sorozatos konfliktusokra ad okot, a spanyol ellenzék pedig folyamatosan Marokkót ostorozza. Zapatero február végén a marokkói rezsimet védve mégis arról beszélt, hogy "Marokkóban a dolgok természetesen mások", mint a diktátorait elűző Egyiptomban, Tunéziában vagy Líbiában. "Világos, hogy a [marokkói] állampolgárok további reformokat követelnek, de ez más helyzet, amelyben nagyobb lehetőség van a stabilitásra és a fokozatos fejlődésre" - mondta. A spanyol kormány VI. Mohammed mellé állt abban az egész világot megosztó törekvésében is, hogy a függetlenségéért küzdő Nyugat-Szaharát Marokkó autonóm régióként magához csatolja.

Zapatero VI. Mohammeddel parolázik

Zapatero barátságát vélhetően szintén a pénz és a remélt gazdasági előnyök tüzelik: egy 2006-os WikiLeaks-akta szerint Spanyolország 200 millió eurós csomaggal igyekezett ösztönözni a kis- és közepes vállalkozásait Marokkóban. Marokkó legfontosabb üzleti partnere az USA külügyminisztériumának adatai szerint Spanyolország, 2008-ban a marokkói export több mint 20 százaléka irányul Spanyolországba, az ország importjának pedig több mint 11 százalékát spanyol termékek tették ki. A spanyol EU-elnökség idején, 2010 márciusában Zapatero az EU és Marokkó közötti gazdasági csúcs házigazdájaként arra biztatta a megjelent üzletembereket, hogy segítsék továbbfejleszteni Marokkó és az EU kapcsolatát, amely szerinte már a stratégiai partnerség kapujában áll. "Az a mélyreható átalakulás, amelyen Marokkó az elmúlt években átment, látható eredményt produkál az ország növekedésében, makrogazdasági egyensúlyában, és a gazdaság modernizálásához, illetve a világ felé való nyitáshoz kötődő elkötelezettségében is"- mondta Zapatero.

Marokkóban az arab világon végigsöprő tüntetéshullám ugyan nem torkollt erőszakba, de az ország több városában tartottak tömeges kormányellenes tüntetéseket február 20-án és a hónap végén is, amikor új alkotmányt követeltek. A tüntetők békés demonstrációt tartottak, és nem ütköztek meg a biztonsági erőkkel, el-Hoszeima városában azonban öt ember meghalt egy felgyújtott banképületben. Pár napra rá egy anya gyújtotta fel magát elkeseredettségében, vasárnap pedig ismét mintegy 1000 fős tömeg tüntetett Casablancában (Marokkóról bővebben itt olvashat).

Aki a bahreini király fegyvertársa - Barack Obama amerikai elnök

A Közel-Keleten vívott háborúi miatt az USA-t különösen érzékenyen érinti stratégiai partnereinek esetleges bukása. Amerika szövetségese volt Hoszni Mubarak bukott egyiptomi elnök, amerikai segélyekből él Jordánia, és amerikai hadműveleteket támogat Jemen vezetője is. A legszorultabb helyzetbe azonban az eddig stabilnak hitt Bahrein miatt kerülhetnek az USA vezetői, ez az ország ad otthont ugyanis az iráni partok közelében az USA ötödik flottájának.

Az USA külügyminisztériumának adatbázisa szerint Bahrein és Amerika stratégiai partnersége az 1991-es öbölháború idején erősödött meg, amikor a két ország védelmi együttműködési szerződést kötött. Ezután bahreini pilóták is részt vettek Irak bombázásában, az ország pedig katonai bázisként szolgált az Arab-öbölben folytatott hadműveletekhez. A 2003-as iraki háborúban és a későbbi újjáépítésben szintén fontos támogató szerep jutott az apró arab országnak.

Ted R. Williams kapitány köszönti Hamad al-Kalifa királyt a USS Eisenhower anyahajón

Bahreint 2001 végén az USA "jelentős NATO-n kívüli szövetségesének" nyilvánította, 2004-ben pedig szabadkereskedelmi egyezményt kötött vele. Hamad al-Kalifa bahreini király 2004-ben találkozott George Bush amerikai elnökkel, 2008-ban pedig Bush látogatta meg szövetségesét Bahreinben. A király 2008-ban még egy washingtoni látogatásra utazott Bush-hoz, de mivel az Iránhoz közeli katonai bázis most is stratégiai jelentőségű, a barátságot Barack Obama jelenlegi elnöknek is fenn kell tartania.

Bahreinben azonban az egyiptomi felkelés mintájára szintén tömegtüntetések kezdődtek, a Gyöngy téri tüntetőket pedig éjszaka álmukban brutálisan szétverte a rendőrség. A számos áldozattal járó rendőri erőszak hatalmas felháborodáshoz vezetett, a tüntetők ezért újabb demonstrációkat kezdtek, amelyek jelenleg is tartanak. Bár a tüntetők eredetileg nem a király, hanem a kormány ellen tüntettek, a rendőri erőszak bevetése után Hamad al-Kalifa ellen fordult a haragjuk (Bahreinről bővebben itt olvashat).

Ha szeretne többet tudni az arab forrongások által érintett országokról, klikkeljen a térképre! Az egyes országokra kattintva megtudhatja, hogy mit érdemes tudni róluk dióhéjban, mi történt ott eddig, és az miért fontos, mitől lehet érdekes a továbbiakban.

http://www.origo.hu/s/teszt/tibikem/middle_east.html