Bányákba indult vadászni Merkel az európai válság kellős közepén

A harmadik világ országaiban kezdett elkeseredett hajtóvadászatot Angela Merkel német kancellár, hogy felhajtsa a német ipar számára a kimerülőfélben lévő nyersanyagokat. Merkel Ázsia és Afrika nyersanyagban gazdag országainál kénytelen kilincselni, miután Kína betette az ajtót a külföldi cégek előtt. A modern technológiákhoz, a mobiltelefonokhoz és LCD képernyőkhöz nélkülözhetetlen, szinte csak Kínában termelt ritkaföldfémek hiánya miatt fő a feje Európának, Amerikának és Japánnak is, miközben a stratégiai fontosságú cégek sorra kénytelenek Kínába költöztetni a modern technológiák gyártósorait.

Miközben az EU tagállamai az elmúlt hetekben az euróválság megoldására fordították minden figyelmüket, Angela Merkel német kancellár egy Európától meglehetősen távoli helyszínen is felbukkant, hogy egy egészen másfajta válság ellen kezdjen harcot. Október közepén Mongólia fővárosában, Ulánbátorban folytatott tárgyalásokat az ország vezetőivel: míg otthon az európai bankok megmentése volt a téma, Merkel a mongol államfő, Cahjagín Elbegdordzs jurtájában igyekezett bebiztosítani a német ipar jövőjét. A német technológiai cégek számára létfontosságú nyersanyagok kitermeléséről tárgyalt, amelyek nélkül ezek a vállalatok hamarosan lehúzhatnák a rolót.

A Spiegel című német hetilap összeállítása szerint Merkel az utóbbi időben nemcsak a mongoloknál, de Angolában és Nigériában is előnyös nyersanyagszerződésekért kilincselt, Ulánbátorban pedig végül tető alá hozott egy partnerségi szerződést, amelynek alapján a német cégek korlátlan mennyiségben vásárolhatnak különböző nyersanyagokat az országtól. A megállapodásnak azért van hatalmas jelentősége, mert Mongólia egyike a világ tíz, nyersanyagban leggazdagabb országának: hatalmas réz-, arany-, ezüst- és uránkészletei mellett nagy mennyiségben találhatók a területén úgynevezett ritkaföldfém-lelőhelyek is, amelyekért az elmúlt években óriási versenyfutás indult a fejlett technológiával és iparral rendelkező országok között.

Kína sakkban tartja az egész világot

A ritkaföldfémek olyan anyagok, amelyek nélkülözhetetlenek a modern elektronikai ipar számára, és a nevük is utal rá, hogy kevés helyen találhatók meg kitermelhető mennyiségben. A 17 különleges fémet többek között a televíziók és LCD-monitorok gyártásához, a szélerőművek turbináihoz és a hibrid meghajtású autók motorjához használják fel, de ezek nélkül nem lehet energiatakarékos izzókat, számítógépes merevlemezeket sem gyártani. Az amerikai kormány munkáját ellenőrző hivatal (Government Accountability Office, GAO) 2010-es tanulmánya szerint ezek az alapanyagok nélkülözhetetlenek a legfontosabb katonai és védelmi rendszerekhez is: nélkülük nincsenek távvezérelt rakéták, vadászgépek, lézerek, kommunikációs és radarrendszerek, éjjellátó készülékek és műholdak sem.

Ilyen fémeket évtizedeken át termeltek ki az USA-ban is, az 1980-as évektől azonban Kína olyan olcsón és nagy tömegben kezdte bányászni és értékesíteni őket, hogy Kínán kívül gyakorlatilag mindenhol leállították a kitermelést, és mostanra a föld éves ritkaföldfém-termelésének 95 százaléka Kínából származik. A kínai kormány azonban az elmúlt két évben látványosan korlátozni kezdte a fontos nyersanyagok kivitelét, és hatalmas adókat is kivetett az exportra, így a ritkaföldfémek ára idén az egekbe szökött (a kínai nyersanyagháborúról korábbi cikkünkben, itt olvashat részletesen). Egyes fémek ára egy év alatt a korábbi 5-20-szorosára emelkedett, a General Electric amerikai cég júliusi közleménye szerint az energiatakarékos izzókhoz szükséges európium ára például úgy felment, mint ha egy 2 dolláros kávéért 24,55 dollárt kellene fizetni.

Forrás: AFP/Michael Kohn

Angela Merkel mongóliai látogatásán

Ahogy Kína mesterségesen hiányt hozott létre a világpiacon, számos cég és kormány kezdett azzal számolni, hogy a kommunista nagyhatalomnak hosszú távú stratégiai céljai vannak a nyersanyagok visszatartásával. Ahhoz, hogy az európai és amerikai cégek és kormányok ne legyenek kiszolgáltatva Kínának a technológiai és hadiipari versenyben, új, Pekingtől független nyersanyagforrásokat kell találniuk. Az USA és Ausztrália már elkezdte korábbi ritkaföldfém-bányái újranyitását, de a termelés beindításához sok idő kell, és nem is fedezné a szükségleteket.

Létrejött a nagy nyersanyagszövetség

Miközben az USA az évtizedek óta leállított dél-kaliforniai bányájának újranyitásán fáradozik, Japán pedig a Csendes-óceán fenekén kutat ritkaföldfémek után, a legnagyobb német cégek stratégiai szövetséget hoztak létre, hogy lépést tudjanak tartani a nyersanyagokért folytatott versenyben. A Spiegel szerint tíz cég, köztük a BASF, a Daimler, az Evonik és a ThyssenKrupp összefogott a ritka nyersanyagok biztosítására, közösen fektetnek be külföldi kutatási és bányászati projektekbe, hogy új lelőhelyeket tárjanak fel. A szövetség erős támogatást kapott az ország politikai vezetésétől is.

A nyersanyagszövetség a Spiegel szerint sokkal agresszívebben fog harcolni a termékeihez szükséges anyagokért, mint eddig bármikor. A cégek várhatóan több mint egymilliárd eurót dobnak össze a projektre: mivel a lelőhelyek feltárására indított kutatások közül csak minden hatodik jár sikerrel, a nagy cégek igyekeznek megosztani egymás között a kockázatot.

Forrás: AFP/Zhang Wei

Ritkaföldfémbánya Észak-Kínában

Angela Merkel és kormánya diplomáciai segítséget nyújt mindehhez, a kancellár ugyanis könnyebben eljut a nyersanyagban gazdag országok vezetőihez. Az együttműködésben részt vesz a német gazdasági, fejlesztési és külügyminisztérium is, amelyek próbálnak olyan üzletet ajánlani a nyersanyagtermelő országoknak, amellyel azok hosszú távon is jól járnak. Merkel a Spiegel szerint teljesen más megközelítést alkalmaz, mint például az afrikai olajkincsre ráhajtó Kína, amely politikai és anyagi támogatással, stadionok, kórházak és infrastruktúra építésével kenyerezi le az afrikai országok vezetőit. A Spiegel szerint Németország nem "imperialista befolyást" épít, hanem fenntartható fejlődést ajánl partnereinek, és a nyersanyagüzletek ellentételezésére oktatási projekteket ajánlanak a harmadik világbeli országoknak.

Egyre keményebb a verseny

A német lapok többsége pozitívan fogadta Merkel erőfeszítéseit, a Frankfurter Allgemeine Zeitung ugyanakkor arról írt, hogy talán túl későn ismerte fel a német vezetés a nyersanyagok fontosságát. A lap szerint a nyersanyagokért folyó világméretű verseny "egyre keményebb és keményebb", a német cégek pedig jogosan tartanak attól, hogy a jövőben nem jutnak hozzá a szükséges alapanyagokhoz.

A veszélyt az Európai Unió is felmérte, amely szeptemberben úgy döntött, hogy stratégiai tartalékokat fog felhalmozni a létfontosságú ritkaföldfémekből - írja a Financial Post című gazdasági lap internetes kiadása. "Szeretnénk fejleszteni a forrásainkat, és csökkenteni a Kínától való függőségünket" - mondta szeptember elején az EU illetékes szóvivője. A legnagyobb európai ritkaföldfém-feldolgozó, a Molycorp Silmet vállalat vezérigazgatója szerint Európa attól tart, hogy egy nap a kínaiak közlik: ennyi volt, nem adnak több ritkaföldfémet, "és akkor leállíthatják az európai hadigépezeteket, mert nem jutnak majd elég magas oktánszámú üzemanyaghoz", amelynek az előállításához a lantán nevű földfémre van szükség.

Ipari monopólium vagy környezetvédelmi óvatosság

Sok találgatás jelent meg arról, hogy Kínának miért érdeke elzárni a nyersanyagban szegény fejlett országokat a ritkaföldfémektől. A hivatalos kínai indoklás szerint az export korlátozására és a kivetett adókra azért van szükség, mert a ritkaföldfémek kitermelése rendkívül környezetszennyező, és Kína nem akarja tönkretenni saját földjét azért, hogy a többi ország olcsó nyersanyagokkal láthassa el az iparát. Többször előfordult ugyanakkor, hogy Kína politikai célokra használta nyersanyagait. Korábban például Japánt büntette az export korlátozásával egy diplomáciai konfliktus idején.

Forrás: AFP/Zhang Wei

A bányászat rendkívül környezetszennyező

Egyértelmű, hogy a ritkaföldfémek világpiaci árát most is mesterségesen igyekeznek magasan tartani. Miután októberben az amerikai és európai gazdasági bizonytalanságok miatt csökkenni kezdett a nyersanyagok ára, Kína egy hónapra leállította legnagyobb bányájának termelését, hogy "stimulálja a piacot". Az elmúlt két évben rengeteg bányát bezártak vagy államosítottak, és nagy állami vállalatokba olvasztottak össze, hogy a kormány jobban kézben tarthassa a termelést.

A kínai intézkedéseknek van még egy fontos hatása - írja a New York Times. Mivel a ritkaföldfémek kivitelét korlátozták és megadóztatták, egyre több, modern technológiát alkalmazó cég telepíti gyárait Kínába. Ha ugyanis ott készítik a termékeiket, nem kell megfizetniük a ritkaföldfémek kivitelét sújtó adókat: ez a folyamat azonban azt jelentheti, hogy Kína területén kívül fokozatosan elsorvadnak a modern elektronikai iparágak, az ipari kémkedésben rendkívül aktív kínaiak pedig sokkal könnyebben megszerezhetik maguknak a legmodernebb technológiákat.

Ezt a folyamatot a New York Times szerint Ven Csia-pao kínai miniszterelnök személyesen vezényli, a geológus végzettségű politikus már az 1960-as években is a ritkaföldfémekről folytatott tanulmányokat Pekingben, és az állami tanácsban idén már kétszer tartott beszámolót ezeknek a nyersanyagoknak a helyzetéről. A lap által megszólaltatott elemzők szerint a kormányfő a legtöbbet hozza ki a kínai monopóliumból, hiszen a jó időzítésnek köszönhetően a nagy gyárak többsége kénytelen lesz Kínába költözni addigra, mire a világ többi nagyhatalma be tudja indítani saját ritkaföldfém-termelését.