Kadhafi papa halálos ajándékát próbálja túlélni a líbiai felkelők fellegvára

Az épületeket romhalmazzá lőtték, a kenyérért órákig kell sorban állni, több, bombamaradványokkal játszó gyerek megnyomorítva került kórházba. Így zajlik az élet a Kadhafi-ellenes erők fellegvárában, Miszrátában. Az emberek a pokoli körülmények ellenére nem csüggednek, a vérontásnál jobban félnek a kormánypárti csapatoktól, kedvenc hangjuk pedig a NATO-repülők dübörgése. Helyszíni riport.

Mohammed Abdul Szattar felesége nincs túl jó bőrben. Fél. Amint elkezdődik az ágyúzás, rögtön sírni kezd. Dr. Szattar próbálja nyugtatgatni, de nem sok sikerrel. Szattarék már a harmadik házban laknak, amióta kitört a forradalom Líbiában, mert az előző kettőt eltalálta egy-egy aknagránát, ahogy a kocsiját is, kész csoda, hogy megmenekültek.

A reggelek nem olyan rosszak, de kora délutánra mindig felerősödnek a tompa dübbenések. Moammer Kadhafi támogatói majdnem teljesen körbeveszik Miszratát. Már a harmadik hónapja lényegében célzás nélkül ágyúzzák, rakétázzák és aknavetőzik ezt a kedves, pálmafákkal teli kis nyugat-líbiai várost, a felkelők egyetlen erősségét az országnak ezen a részén. A pusztítás teljesen véletlenszerű: lakóházak, hentes, gyógyszertár, iskola, olajtartály, gyár, erőmű, az út közepe. Lukak, gödrök, romok, hulladék mindenhol.

Lebombázzák a kenyérre várókat

A legrosszabb a belváros: a Tripoli utca és környéke brutális, kíméletlen harcok jeleit viseli magán. Úgy néz ki, mintha nem is néhány hétig harcoltak volna érte, hanem évekig. Minden szét van rombolva, egy földrengés utáni város nézhet ki így.

A felkelők innen már kiszorították a Kadhafihoz hű erőket, azok most 10-15 kilométerre a város körül ásták be magukat, és onnan tartják szinte folyamatos tűz alatt Miszratát. Egész negyedek néptelenedtek el, ahogy az emberek biztonságosabb részekre próbálnak húzódni. Vannak házak, ahol egyszerre hat család lakik.

Ez nem is háború, hanem mészárlás. Több mint ezer ember halt meg eddig. Az 52 éves Ali a kertjében ült, amikor egy orvlövész lelőtte, még amikor a kadhafisták ellenőrizték a belváros magaslatait.

A 16 éves Mohammed, a 13 éves Amna, a 8 éves Amira és a 7 éves Hádi egy kocsiban ültek az apjukkal, amikor az autót eltalálta egy gránát, és valamennyien meghaltak. Négy ember akkor halt meg, amikor sorban álltak kenyérért a pék előtt, majd bemenekültek egy házba az ágyúzás elől, amelyet aztán telibe talált egy lövedék. Majdnem mindenkinek van egy ilyen története.

"Ezt hozta ajándékba Baba Kadhafi"

A kórházban legalább három gyerekről tudnak, akinek leszakította a kezét a robbanás, amikor felvettek a földről egy fel nem robbant bombát. A belváros tele van ezekkel a kegyetlen holmikkal: apró robbanóeszközöket szétszóró kazettás bombák, amelyeknek a használatát tiltják a hadviselés nemzetközi szabályai.

Egyik délután vagy hetven embert hoznak be egyszerre a kórházba repeszsérülésekkel. Sátrakat kell felállítani a kórház udvarán, hogy el tudjanak látni mindenkit. Az udvaron két hűtőkonténer áll, tele holttestekkel.

Forrás: Szlankó Bálint [origo]

Utcakép Miszrátában. További képekért kattintson a fotóra!

"Látja ezeket a tankokat?" - mondja egy Mohammed nevű középkorú férfi, aki a kisfiával nézeget néhány kiégett lojalista harckocsit az utcán. "A gyerekeinkkel mindig azt énekeltették az iskolában, hogy Baba Kadhafi, Baba Kadhafi [Kadhafi papa]. Hát Baba Khadafi ezt hozta ajándékba a gyerekeinek."

"Ha kell, meg is halunk a szabadságért"

"Nézze a házamat" - mondja a romok között botorkálva a 29 éves Naím Almuntaszer. Az épületet több gránáttalálat is érte, ráadásul a belvárosért folyó harcok alatt beköltöztek Kadhafi milicistái, feldúltak mindent, és Naím azt mondja, még a kutat is megmérgezték. "Elvitték a pénzt, mindent. Semmim nem maradt, csak néhány levél az európai barátaimtól. De semmi gond. Ha kell, meg is halunk a szabadságért".

A város hangulata meglepően jó. Az emberek arcán az aggodalom, az elszántság, és alkalmanként a lelkesedés keveréke látszik. Bátorságuk lenyűgöző. A legtöbbeknek esze ágában sincs elmenni. "Eszembe sem jut. Ez az otthonunk, nem hagyhatjuk itt, a nők sem, senki" - mondja Ahmed, egy egyetemista, akinek két bátyja is harcol a felkelők között.

És mi lesz, ha elfogy az ennivaló? "Hát, napról napra élünk. Nem gondolunk a holnapra. Majd akkor. De most nem aggódunk. Még a 9 éves öcsémet sem érdekli már a lövöldözés".

"A repülőgépek zúgása a kedvenc hangunk"

Az ennivaló, az orvosi eszközök és az üzemanyag egyelőre nem probléma, de néhány hét múlva az lesz. Mivel az egyetlen bejáratnak számító kikötőt lövik, alig jön utánpótlás. A városon belül láthatólag minden remekül meg van szervezve - a felkelő sereg szinte teljes ellátását a lakosság adományaiból szedik össze.

Egyes harcállásokban annyi ennivaló van, hogy a harcosok etetik az újságírókat, akik odalátogatnak. Kis élelemelosztó pontokat is felállítottak, hogy ha valaki hiányt szenved, ne maradjon éhen. Igaz, a boltok már eléggé ki vannak ürülve, kenyérért és benzinért órákig kell sorban állni.

Forrás: Szlankó Bálint [origo]

Felkelők tanácskoznak. További képekért kattintson a fotóra!

A várost a NATO-légicsapások tartják életben. A Miszrátát körülvevő Kadhafi-párti erőket rendszeresen bombázzák, megkönnyítve a felkelőknek nemcsak a vonalak tartását, de az előrenyomulást is. "A repülőgépek zúgása a kedvenc hangunk. Ha halljuk, akkor megnyugszunk" - mondja Basír, egy orvos. Miszráta körül NATO-hadihajók cirkálnak.

A frontvonalakon kemény harcok dúlnak szinte mindennap, a felkelők zsákmányolt tüzérséggel, házilag barkácsolt rakétavetőkkel, kézifegyverekkel veretik a lojalisták vonalait, Allahu akbar (Isten hatalmas) kiáltásokkal biztatva magukat.

De amikor megindul a kadhafista tüzérségi támadás, a felkelők házakban, falak mellett, gödrökben húzzák meg magukat - vagy egyszerűen csak remélik a legjobbakat. Igaz, építettek rendes futóárkokat, és homokbuckákat is összedózeroltak védelemül. Védőfelszerelése szinte senkinek nincs, rengeteg embert apró repeszszilánkok ölnek meg. De a kisteherautókra, amelyekre a nehézfegyveket erősítik, acélmellvédeket forrasztottak.

"Kiparancsolták a nőket az utcára"

A helyzet a másik oldalon sem túl jó. A légitámadások szörnyű pusztítást végeztek a lojalisták között. Egyes kiürített tüzelőállásokban még a halottaikat is hátrahagyták. A lövészárokban élnek, még akkor sem merik elhagyni a gödröket, ha könnyíteni akarnak magukon. Mindenhol szétszórt élelmiszer, pokrócok, szétszakadt ruhák, bakancsok, szemét, töltényhüvelyek, egy-két üres sörösdoboz és borosüveg - egy leharcolt sereg szomorú, szánalmas maradványai. Az egyik lakásban, ahol Kadhafi orvlövészei meghúzták magukat, a lojalisták jelmondatát festették a falra: "Allah, Moammer, Líbia, ennyi." A feliratot többször áthúzták azóta.

Az elmúlt hetekben a hadiszerencse a felkelők oldalára állt, május 11-én még a repülőteret is elfoglalták, ezzel a kadhafista tüzérség nagy részét lőtávolságon kívül tolva. Ez részben a NATO-nak, részben pedig annak eredményeként, hogy a harcosok meglepően jól szervezettek és ügyesen taktikáznak. Okosan elszigetelik a khadafista állásokat egymástól, aztán egyenként felőrlik az ellenállásukat.

A harcban az ideológia kevesebb szerepet játszik: ezek az emberek egyszerűen az életükért küzdenek. Senkinek nincsenek illúziói, hogy mi történne, ha a kormányerők elfoglalnák a várost. Hiteles történetek vannak arról, hogy a lojalisták sok nőt megerőszakoltak. "Az al-Dzsazírán volt egy sztori, hogy egy elfoglalt városban kiparancsolták a nőket az utcára meztelenül. Ezért én készen állok meghalni, inkább, mint hogy ezt lássam Miszrátában" - mondja Basír.