Egy csendes harcos, akitől idegbajt kap Kína - ki is az új Nobel-békedíjas?

Ki-be járt a börtönből az elmúlt húsz évben Liu Hsziao-po kínai emberi jogi aktivista, aki pénteken megkapta a Nobel-békedíjat. Annak ellenére vegzálták folyamatosan a hatóságok, hogy soha nem keménykedett, és sokak szerint neki köszönhető, hogy nem lett még nagyobb vérfürdő a Tienanmen téri tüntetésből 1989-ben. Most is börtönben ül, így valószínűleg ő lesz az utolsó, aki értesül arról, hogy megkapta a világ egyik legnagyobb elismerését.

2008 decemberében egy késő este rendőrök jelentek meg Liu Hsziao-po lakásán, és őrizetbe vették. Két nappal az előtt tartóztatták le, hogy megjelent a Charta '08 nevű nyilatkozat, amelyben több száz kínai értelmiségi követelt politikai és emberi jogi reformokat a kommunista párt által vaskézzel irányított Kínában. A férfi volt ennek a nyilatkozatnak az egyik kezdeményezője, és a kínai hatóságok által felforgatónak tartott tevékenységéért tavaly decemberben 11 éves börtönbüntetésre ítélték. A bíróság karácsony napján hozta meg a döntését, feltehetően azért, mert bíztak benne, hogy így kevésbé figyelnek fel rá az épp ünneplő nyugati országokban.

A számításuk nem jött be, Liu Hsziao-po bebörtönzése ellen azóta is sok jogvédő és politikus tiltakozott a kínai vezetésnél, és a vékony, szemüveges, 54 éves férfi most megkapta az egyik létező legnagyobb politikai jellegű elismerést, a Nobel-békedíjat. Lehet azonban, hogy ő lesz az utolsó, aki megtudja, felesége, Liu Hszia szerint ugyanis a börtönben nem engedik hozzáférni a hírekhez, és nem is telefonálhat. Az asszony havonta egyszer látogathatja meg, és az egyórás találkozókat biztonsági kamerákkal figyelik, valamint jelen szokott lenni két őr is. A nő szerint férje mentálisan és fizikailag is jó állapotban van. "Minden nap fut egy órát, olvas, és leveleket ír nekem" - idézte a BBC Liu Hsziát.

Éhezett és tárgyalt

Az egykor a pekingi egyetem irodalomprofesszoraként dolgozó Liu Hsziao-po az elmúlt húsz évben hozzászokott ahhoz, hogy a hatóságok rajta tartják a szemüket és vegzálják. Először akkor figyeltek fel rá a korábban az Egyesült Államokban is élő Liura, amikor részt vett az 1989-es Tienanmen téri demonstrációkban. Kulcsszerepe volt abban, hogy a tüntetések nem jártak sokkal súlyosabb áldozatokkal, az ő tárgyalásainak eredményeként vonultak vissza ugyanis a diák tüntetők, miközben a katonaság már készen állt a lerohanásukra. "Liu és a többiek munkája nélkül a Tienanmen vérmezővé vált volna június 4-én" - nyilatkozta korábban Gao Yu, egy veterán újságíró, akit a tüntetések során tartóztattak le.

Az 1989-es demonstrációk során éhségsztrájkot is folytató Liu Hsziao-po később is felemelte a szavát a Tienanmen téren elfogottak szabadon engedése érdekében, de ezzel csak azt érte el, hogy őt magát is bezárták. 1996-ban három évre munkatáborba küldték. Ekkor már rég eltiltották attól, hogy gyakorolja a hivatását, az egyetemi karriernek búcsút kellett mondania.

Tüntetés 1989-ben

Az állandó zaklatások és a börtönévek ugyanakkor nem tántorították el attól, hogy folytassa a politikai reformok érdekében végzett kampányát. Ennek része volt a Charta '08, amelynek a mintája a kommunista Csehszlovákiában 1977-ben megalkotott Charta volt. Liu Hsziao-po egyik legismertebb külföldi támogatója épp Václav Havel, a csehszlovákiai ellenzék vezéralakja, későbbi cseh elnök.

Harcias bírálói vannak

A Charta '08-at végül mintegy tízezren írták alá, de a kínai kormány eltüntette az internetről. A rengeteg támogató mellett ugyanakkor vannak kritikusai ellenzéki körökben is Liu Hsziao-pónak. Néhány nappal a Nobel-békedíjról szóló bejelentés előtt emigrációban élő harcos ellenzékiek tiltakoztak az egykori professzor kitüntetése ellen. Egy levélben azzal vádolták a bebörtönzött aktivistát, hogy magukra hagyta a Falun Gong spirituális mozgalom üldözött tagjait, illetve "nyíltan dicsérte" a Kínai Kommunista Pártot.

Más jogvédők felháborodással fogadták ezt, és azt állították, hogy a levél durván eltorzítja Liu tevékenységét. Szerintük értékelni kellene azt, hogy a jogvédő pragmatikus gondolkodású, és békés úton akarja elérni a politikai változásokat. Ő maga úgy vallott erről egy 2009 decemberi elítélése után nyilvánosságra került nyilatkozatában, hogy "az ellenséges mentalitás megmérgezi a nemzet lelkét, kegyetlen halálos küzdelmekhez vezet, elpusztítja a társadalom toleranciáját és emberiességét, valamint akadályozza az ország útját a szabadság és a demokrácia felé".

Kína bekeményít

A gazdasági súlyának megnövekedésével együtt a világpolitikában is egyre magabiztosabban mozgó Kína hevesen tiltakozott Lui kitüntetése ellen. A bejelentéskor Thorbjorn Jagland, a norvég Nobel-bizottság elnöke utalt rá, hogy a kínai kormány diplomáciai úton igyekezett nyomást gyakorolni rájuk, és ők ennek dacára hozták meg döntésüket. Bár a Nobel-bizottság elismeréssel szólt a Kínában lezajlott gazdasági változásokról, a szegénység felszámolásában elért eredményekről, a politikai szabadságjogok hiánya miatt kemény kritikát fogalmazott meg. A díj indoklásában is az szerepelt, Liu "az alapvető emberi jogokért Kínában vívott hosszú és erőszakmentes küzdelméért" kapta az elismerést.

A kínai külügyminisztérium dühösen reagált a hírre, szerintük ugyanis Liu kitüntetése a békedíj megszégyenítése. "Liu Hsziao-po egy bűnöző, akit a kínai igazságszolgáltatás elítélt a kínai törvények megsértése miatt" - áll a minisztérium közleményében, amelyben fenyegetve megjegyzik azt is, hogy a döntés kárt tesz a norvég-kínai kapcsolatokban.

A norvég Nobel-bizottság döntése nemzetközileg kínos Peking számára, de belpolitikailag valószínűleg nem okoz nagy károkat. A kínai hatóságok eleve erős kézzel kontrollálják a médiát és az információáramlást, másrészt - ahogy a BBC megjegyzi - Liu Hsziao-pót ismertsége közel sem olyan nagy a hazájában, mint külföldön. Minden bizonnyal ezt a hírt sem fogják nagydobra verni Kínában, és az sem világos, hogy a börtönben ülő Liu hogyan és mikor tudja majd átvenni az aranyéremmel, egy oklevéllel és 1,46 millió dollárral járó díjat.