A cigányvita visszahozta a kőkemény Sarkozyt

Már megszokott szigorúságával reagált Nicolas Sarkozy francia elnök azokra az összecsapásokra, amelyek vándorcigányok és rendőrök között törtek ki. A vándorlók táborainak felszámolását és a román, valamint bolgár romáknak a kiutasítását célzó intézkedéseket jogvédők ugyan felháborodva fogadták, az egyre népszerűtlenebb Sarkozy azonban a keménységével korábban már szerzett jó pontokat a választóknál.

Nicolas Sarkozy mindig is szigorú volt, ha a közbiztonságról volt szó. Már Jacques Chirac előző elnök belügyminisztereként azzal szerzett magának hírnevet, hogy nemcsak keményen beszélt, de határozottan fel is lépett a rendzavarók és más bűnözők ellen. Amikor például 2005-ben állandóvá váltak a zavargások Párizs külső negyedeiben, akkor Sarkozy egyszerűen csak suhancoknak nevezte a tiltakozókat, amin azok felháborodtak, és még jobban feltüzelve folytatták az erőszakos demonstrációkat.

Most Sarkozy már elnökként hasonló helyzetben találta magát, és a reakciója nem nagyon különbözött az öt évvel ezelőttitől. Az egész országban vihart kavart, hogy a Loire-völgyben fekvő Saint Aignan mellett vándorcigányok fejszével és vasrudakkal felfegyverkezve megtámadtak egy rendőrőrsöt, autókat gyújtottak fel és fákat vágtak ki dühükben. A támadás az után kezdődött, hogy egy rendőr lelőtt egy 22 éves vándorcigány fiatalembert, aki nem állt meg egy ellenőrzési pontnál.

Szigorú intézkedések

Sarkozy rendkívüli kormányülést tartott szerdán, majd ezt követően bejelentették, hogy a következő három hónapban felszámolnak mintegy 300 illegális tábort, amelyek közül nagyjából 200-ban cigányok élnek. Brice Hortefeux belügyminiszter úgy fogalmazott, hogy ezek a táborok a forrásai "az orgazdaságnak, a gyermekek koldulásra kényszerítésének és a prostitúciónak". Az elnök egyúttal elrendelte azt is, hogy utasítsák ki azokat a romákat, akik illegálisan tartózkodnak az országban, továbbá az államfői hivatal közölte, hogy még idén törvényt fogadnak el a biztonsági helyzet rendezésére.

Franciaországban mintegy 400 ezren élnek vándorló közösségekben, a jelentős részük francia állampolgárságú roma. Emellett az utóbbi három évben mintegy 20 ezer cigány érkezett Romániából és Bulgáriából, miután a két ország 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez lehetővé tette a román és bolgár állampolgárok számára, hogy szabadon utazhassanak többek között Franciaországba is. A szabályok szerint csak akkor maradhatnak ugyan három hónapnál tovább, ha dolgoznak, illetve rendelkeznek bejelentett lakóhellyel, ezt azonban nem könnyű betartatni.

Heves tiltakozások

Az irány nem teljesen új, már eddig is voltak hasonló intézkedések. Az elmúlt egy évben is lebontottak több tábort, 2009 októberében pedig bírósági utasítás alapján ürített ki a rendőrség egy Párizstól északra fekvő telepet. Egyedül tavaly közel tízezer román és bolgár cigányt utasítottak ki az országból - idézte a New York Times Brice Hortefeux-t.

A mostani kormányzati fellépés azonban nagyobb szabásúnak és szigorúbbnak ígérkezik az eddigieknél, és számos jogvédő, illetve kisebbségi szervezet tiltakozását váltotta ki. Az Amnesty International például felhívta a figyelmet arra, hogy az ötezernél nagyobb lélekszámú településeknek a törvény szerint területet kell biztosítania a vándor közösségek számára, ennek azonban a városoknak kevesebb mint fele tesz eleget. Ennek az eredménye, hogy sok helyen illegális táborokat állítanak fel a vándorlók.

Francia táborlakók

Mások nem csupán a jogi háttér rendezetlenségére hívják fel a figyelmet, hanem egyenesen rasszizmussal és diszkriminációval vádolják Sarkozyt, aki szerintük az egyedi bűncselekményeket a kollektív bűnösség elve alapján kezeli. "Ha behelyettesítjük a roma szó helyére azt, hogy zsidó, akkor azonnal látni, hogy az elnök szavai hova vezetnek" - mondta Jean-Pierre Dubois, a Francia Emberi Jogi Liga elnöke. Az UFAT nevű roma jogvédő szervezet pedig közleményt adott ki, amely szerint "ahogy az oly gyakran előfordult már a történelemben, a cigányokat újra bűnbakká teszi a politikai és pénzügyi botrányok által övezett uralkodó elit".

Egy másik botrány

A közlemény arra a Sarkozyt is elérő botrányra utal, amely az elmúlt hetekben lázban tartotta a francia közéletet. A francia ügyészség július elején jelentette be, hogy nyomozást indít azoknak az állításoknak a kivizsgálására, amelyek szerint Sarkozy illegális adományt kapott a 2007-es elnökválasztáson. A hatóság az után közölte ezt, hogy a Franciaország leggazdagabb asszonyaként számon tartott Liliane Bettencourt korábbi könyvelője, Claire Thibout sajtóhírek szerint azt mondta a rendőrségnek, hogy részt vett 150 ezer euró eljuttatásában Sarkozy kampányához. Franciaországban a pártoknak legfeljebb 7500 eurós támogatást lehet adni.

Az elnök hevesen tagadta a vádakat, és azt állította, hogy politikai ellenfelei be akarják feketítetni. Egyúttal azonban felkérte a botrányban szintén érintett munkaügyi miniszterét, a vádak miatt pereket indító Eric Woertht, hogy mondjon le a kormányzó párt pénztárnoki posztjáról. Sarkozy ezt nem valamiféle beismerésként értelmezte, szerinte Woerthnek azért kell távoznia erről a tisztségről, mert most az amúgy is nagy viták által kísért nyugdíjreformra kell koncentrálnia.

Bármennyire határozottan tagadta is a vádakat Sarkozy, a botrány mindenképp rosszkor jött számára, a felmérések szerint ugyanis támogatottsága csökkenőben van, miközben két év múlva választások lesznek, és a rivális szocialisták kezdik összeszedni magukat. Egy július elején készített CSA-kutatás szerint a választóknak mindössze 32 százaléka tartja jónak a tevékenységét, ami mélypontnak számít a 2007 óta tartó elnökségében. Az még nem világos, hogy mi lesz a kifutása a mostani közbiztonsági intézkedéseknek, de a korábbi példák alapján Sarkozy számíthat némi javulásra a felmérésekben. Legalábbis a 2005-ös keménykedését a jogvédői tiltakozások ellenére az akkori közvélemény-kutatások szerint a lakosság pozitívan ítélte meg.