Meghalt Alexander Haig, a legfőbb hidegháborús harcos

Meghalt Alexander Haig volt amerikai külügyminiszter, egykori NATO-főparancsnok. Az USA 37 és feledik elnökeként is emlegetett Haig győzte meg a lemondásról a lehallgatási botrányba keveredett Richard Nixont, de később hidegháborús beidegződésű külügyminiszterként akadékoskodásával eljátszotta Ronald Reagan bizalmát. Elnök is akart lenni, de a jelöltségig sem jutott.

Elhunyt szombaton Alexander Haig nyugalmazott tábornok, volt amerikai külügyminiszter. Az idős politikust január végén szállították a Baltimore-i John Hopkins kórházba fertőzéssel.

A Koreai és a vietnami háborúban is kitüntetéssel részt vevő, de katonai karrierjét elsősorban szerencsés házasságának (egy vezérkari tábornok lányát vette el) köszönhető Haig politikai előmenetelét a vele bizalmas kapcsolatot kialakító Richard Nixon elnök egyengette. Haig volt Nixon kabinetfőnöke a Watergate-ügy idején, és ő volt az, aki igyekezett egyben tartani az USA-t az ország történelmének egyik legsúlyosabb alkotmányos válsága alatt. Emiatt többen emlegették úgy, mint a 37 és feledik elnököt. A lehallgatási botrányba keveredett Nixon végül jelentős mértékben az ő rábeszélésére mondott le posztjáról.

Később NATO-főparancsnok lett (1979-ben Belgiumban a Vörös Hadsereg Frakció megpróbálta felrobbantani, de hiába röpítették a levegőbe Mercedesét, Haig sérülés nélkül megúszta). Ronald Reagan megválasztása után Nixon nyomására őt nevezte ki külügyminiszternek.

Csakhogy másfél éves külügyminiszterségére erősen rányomta bélyegét az alelnökkel - az idősebb George Bush-sal - és az elnök tanácsadóival folytatott rivalizálás a külpolitika alakítása felett. Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása az volt, hogy amikor Reagant 1981-ben megsebesítette egy merénylő, és nem tudta ellátni elnöki feladatait, az alelnök pedig még úton volt a Fehér Házba, Haig egy sajtótájékoztatón azt mondta: "Most én irányítok", pedig nem is ő következett volna az amerikai hatalmi struktúrában.

Haiget a Washington Post és a BBC is a legfőbb hidegháborús harcosnak nevezte, aki szinte minden helyi fegyveres konfliktust a Szovjetunió elleni nagyobb harc részének tekintett. Külügyminiszterként a nukleáris fegyverek demonstratív alkalmazását is felvetette, hogy móresre tanítsák a Szovjetuniót, és sikertelenül próbált közvetíteni nagy-Britannia és Argentína között a falklandi-háború előtt.

Ő hangsúlyozta először Közép-Amerika fontosságát, a szovjetek elleni harcban, és szorgalmazta az El Salvador-i antikommunisták támogatását. Reagan azonban belefáradt az akadékoskodó Haigbe, aki például át akarta íratni saját minisztériumával azt a levelet, amelyet az elnök személyesen fogalmazott a szovjet pártvezetőnek. Amikor Haig 1982-ben az egységes külpolitikát kérte számon Reaganen, az elnök lemondatta posztjáról.

Haig 1988-ban versenybe szállt a republikánus elnökjelölti posztért az idősebb George Bush-sal szemben, de tartva a csúfos kudarctól, már az első konvenció előtt visszalépett.