"Nem tudod megúszni, hogy balhéba kerülj"

A kábítószerkartellek háborúja Mexikóban már az állam létét veszélyezteti a Pentagon szerint. A brutális utcai leszámolások, lefejezések és emberrablások hozzátartoznak a mexikói mindennapokhoz. Az [origo]-nak egy mexikói fiatal azt mondta, jobb a tűzfészekben élni, mert ott legalább rendet tartanak a kartellek. A bandák túlerőben vannak, a mexikói állam egyetlen lehetséges szövetségese, az Egyesült Államok pedig valójában a kábítószeripar első számú fenntartója.

"Hogyan élhetünk így?" Ezzel a címmel jelent meg a közelmúltban a Milenio című mexikói napilap vezércikke. Mexikó esetében teljesen indokolt a kérdés. Az ország mindennapjaihoz egy ideje szervesen hozzátartoznak a nyílt utcai bandaháborúk, a véres leszámolások, a kínzás, lefejezések és emberrablások.

A kábítószerkereskedők közötti háborúnak 5300 áldozata volt 2008-ban, ez kétszer annyi, mint egy évvel korábban. Mexikó hatodik legnagyobb városában, Tijuanában többen haltak meg 2008 utolsó hónapjaiban, mint Bagdadban, pedig itt nem csak, hogy hivatalosan nincs háború, de a város is csak negyedakkora, mint az iraki főváros. A Chihuahua állambéli Praxedis városban például néhány hete a rendőrfőnök fejét egy fagyasztóba tették a rendőrkapitánysággal szemben, egy üdvözlőkártya kíséretében. Egy Pentagon-jelentés Pakisztán mellett Mexikót nevezte meg, mint gyors és hirtelen összeomlásra leginkább esélyes ország. A CIA nemrég visszavonult főnöke, Michael Hayden szerint a bandaháborúk Mexikóban nagyobb kihívást jelentenek Obama számára, mint Irak.

Inkább az utcára sem lépnek ki

"Nem tudod megúszni, hogy balhéba kerülj. Elég, ha ismersz valakit, aki benne van az üzletben, és téged is bármikor lelőhetnek a nyílt utcán. És nálunk mindenki ismer valakit, aki benne van az üzletben" - mondja a 28 éves America Ramos, akivel a Facebookon keresztül vettük fel a kapcsolatot. A tengerparti Sinaola állam fővárosában, Culiacánban élt, míg az elviselhetetlen erőszak miatt nemrég el nem költözött onnan. "Esténként nem jártam sehova, mert féltem a lövöldözésektől. A kormányzó egyébként is elrendelte, hogy minden szórakozóhelynek fél kettőkor be kell zárnia, mert a legtöbb leszámolás a bárok környékén zajlott".

Nem ez volt a legsúlyosabb korlátozás Mexikóban: Reynosa városban például volt, hogy már este nyolctól kijárási tilalmat rendeltek el. America elköltözött Guadalajara városba, mert mint mondja "Culiacán a kartellek irodája, Guadalajara viszont az otthonuk. Az üzletet az irodában intézik, az otthon nyugalma fontos". Persze ez sincs mindig így. A mexikói drogháború egyik fontos pontja volt, amikor már a család sem számított tabunak többé.

Az ópium a tizenkilencedik században, a kínai vasúti munkások megérkezésével terjedt el Mexikóban - mesélt a New Yorkernek Javier Valdez Cárdenas, sinaolai veterán újságíró a drogháborúk történetéről. Marihuána pedig mindig is volt - a mexikói kultúra szerves része. Bár arról is keringenek kétes eredetű történetek, hogy az Egyesült Államok ösztönözte volna a sinaolai ópiumtermelést a sebesült katonák miatt, az igazi robbanást a hatvanas évek hozták el. Egy évtizedig virágzott az üzlet, a hetvenes években azonban a mexikói kormányzat - amerikai segítséggel - támadást indított a termelők ellen. A termelők nagy részét sikerült is megölni vagy elfogni - a néhány túlélő azonban szétszóródott az ország legkülönfélébb pontjain. Innen indult be igazán a mexikói drogkereskedelem.

Mindenki mindenkivel harcol

Az egykori Sinaola-klán Tijuanába, Guadalajarába, és Ciudad Juárezbe menekülő tagjai szövetségre léptek a kolumbiai kokainkereskedőkkel, mivel az első számú piacnak számító Egyesült Államok szomszédjaként Mexikó kulcsfontosságú tranzitország. Eleinte meghatározott összegért vállalták a kokain továbbítását, később azonban a mexikói kereskedők nagyobb részt akartak az üzletből. Igazi helyét Mexikó csak Pablo Escobar kolumbiai drogcézár halála után foglalta el a hierarchiában. Az ezredfordulóra már exportált heroint és marihuánát, továbbította a kolumbiai kokaint, és még a kínai metamfetamin-kereskedőkkel is együttműködött a gyártásban és az elosztásban is.

Az Egyesült Államok felé vezető összes lényegesebb csomópont és határterület az egykori Sinaola-klán tagjainak kezén volt, egyet kivéve. A Mexikói-öböl partján fekvő Tamaulipas állam ugyanis egy különösen erőszakos helyi kereskedő, Osiel Cárdenas irányítása alatt állt. Cárdenas ráadásul a kilencvenes években megszerezte magának a különlegesen kiképzett kábítószerellenes elitalakulat, a Los Zetas egyes tagjait, egyszerűen azzal, hogy jóval több fizetést ajánlott nekik, mint az állam. 2007-ben ugyan Cárdenast letartóztatták az Egyesült Államokban, a kartell azonban azóta sem gyengült meg.

Alapvetően tehát ez a két szembenálló tömb harcolt a piac felosztásáért és az útvonalak feletti ellenőrzés megszerzéséért, de ez korántsem jelenti azt, hogy az egykori Sinaola klán egységes lett volna. A legmeghatározóbb szereplő Joaquín "Chapo" Guzmán, aki hét éve szökött meg a börtönből, és a körözési listák élén áll, de túlzottan nem aggódik a rejtőzködés miatt - állítólag nagyszabású partikat ad cualcuani birtokán, és ha bemegy egy étterembe, mindenkinek elkobozza a mobiltelefonját az étkezés idejére (igaz, cserébe ki is fizeti mindenki vacsoráját). Chapo fő ellenségei a tijuanai Arellano Felix klán megmaradt tagjai, akik egykor a Sinaola-klán legerősebbjei voltak, de több vezetőjük letartóztatása után annyira meggyengültek, hogy mostanra inkább az Öböl-klánnal léptek szövetségre. Az erőszakot azonban igazán az korbácsolta fel 2008-ban, hogy a Beltrán Leyva-család tagjai (akik egykor szintén sinaolaiak voltak), megölték Chapo fiát. Korábban a család tabunak számított a bandák közti háborúban, mióta azonban ez is megdőlt, elszabadultak a kínzások, elrablások és lefejezések.

A bandatagok menők a csajok előtt

A frontvonalban azok a 18-20 év körüli fiatalok állnak, akiket főleg a könnyű pénz vonz. Bolti eladóként havonta nagyjából 150 dollárt lehet megkeresni, az alsó szintű bandatagok 400 körül keresnek - mondja America Lopez. "Ezért a pénzért ráadásul nem kell napi 8 órában egy helyben állniuk, gyakran kocsit is kapnak, és a csajok előtt is sokkal menőbbek". A narkokultúra ugyanis a mexikói élet szerves része - a Swarowski kristályokból kirakott marihuánalevéllel díszített baseball-sapkáktól a bandatagokat dicsőítő zenékig sokféle formában megjelenik.

A háború másik frontja az állam és a bandák között zajlik. Felipe Calderón elnök 2006-os hatalomra jutása után azonnal bevetette a hadsereget a bandák ellen. Bár a kezdeti hatezer katona helyett ma már több mint negyvenezren vannak jelen számos mexikói államban, ezzel csak fokozódott az erőszak. A bandák legújabb módszere, hogy felbérelik a helyi lakosokat, hogy rendezzek tüntetést a hadsereg és Amerika ellen. A hadsereg az utóbbi időben a viszonylag csendes Monterreyben készült beavatkozni, amikor óriástüntetésekkel találta szembe magát. A tüntetők, akiket a mexikói média csuklyásoknak nevez, a legnyomorúságosabb gettókból érkeznek, a kartellek pedig fejenként 3-500 dollárt fizetnek nekik ezért (ami helyi viszonylatban óriási összeg) - írja az Exiled magazin helyszíni tudósítása. A lakossággal szemben ugyanakkor általában az indokoltnál sokkal keményebben lép fel a hadsereg - ha egy lakóépületben tiendita (lényegében kis kábítószertrafik) működik, gyakran válogatás nélkül mindenkire lőnek a házban, Sőt, igazából gyakran az is elég, ha feltételezik, hogy ilyen működik a házban - írja az Exiled.

Légvédelmi gépfegyverrel a hétlövetű ellen

A bandák valószínűleg túlerőben vannak. Kábítószereladásból 25 és 50 milliárd dollár közötti összeg származik évente - ez több mint a mexikói turizmus bevétele, és az Amerikában dolgozók mexikói rokonaiknak küldött átutalásai együttvéve. Ebből a bandák olyan fegyverarzenált vásároltak maguknak, ami bármelyik modern hadsereggel felveszi a versenyt - állítja az Open Democracy alapítvány elemzése. Gránátvetőket, páncélöklöt, légvédelmi gépfegyvereket, gépkarabélyokat és AK-47-es gépfegyvert használnak, valamint kevlár védőfelszerelést és páncélozott autókat. A csempészethez már tengeralattjárókat is használnak, sőt, volt olyan bandavezért, akinek állítólag saját vadászrepülő-flottája volt.

A hadsereg és az állam esélyeit tovább gyengíti a mindent átszövő korrupció. A kifejezetten kábítószerüggyel foglalkozó legfelsőbb szintű kormányzati hivatalban egyszerre 35 közszolgát vettek őrizetbe, akik a Beltrán Leyva-kartell számára adtak ki információkat. Ez volt az ország egyik legsúlyosabb korrupciós esete - írja a New York Times.

Mindezek ellenére Calderón, a legtöbb mexikói politikai elemzővel együtt, tévesnek tartja azokat a véleményeket, melyek szerint Mexikó az összeomlás felé halad. Vannak bukott intézményeink, és egyes városokban, például Tijuanában vagy Ciudad Juárezben valóban a törvényen kívüliség uralkodik, de ez nem jelenti azt, hogy az egész állam megbukott volna - mondta Raul Benitez, a National Autonomous University of Mexico biztonságpolitika szakértője a Los Angeles Timesnak (amely lap a nagy amerikai újságok közül egyedül szentel állandó rovatot a mexikói drogháborúnak).

A bandák alapvetően egymással, az útvonalak feletti irányítás megszerzésével és a piac felosztásával vannak elfoglalva, nem céljuk a mexikói állam megdöntése. Nem vezérli őket politikai, vallási, vagy egyéb ideológia sem, egyszerűen csak kábítószert akarnak eladni. A mexikói állam pedig egyelőre nem veszítette el a háborút. Habár az erőszak fokozódott, néhány bandát sikerült szétverni. Igaz, a közvélemény-kutatások szerint a mexikóiak 53 százaléka nem hisz abban, hogy megnyerhető a kartellek elleni háború, ami egyre inkább átterjed az Egyesült Államokra. Az összecsapások jellemzően nem a közvetlenül a határmenti városokban történnek - sőt, ahogy a New York Times riportja beszámolt róla, El Paso, melyet mindössze a Rio Grande folyó választ el a teljes törvényen kívüli Ciudad Juáreztől, az Egyesült Államok harmadik legbiztonságosabb városa. A drogbandák közti emberrablások és leszámolások jellemzően inkább az olyan nagyvárosokban fordulnak elő, mint Phoenixben és Atlanta.

"Uram, önök az ellenségeinket támogatják"

Az Egyesült Államok és Mexikó 2007-ben írta alá a Merida Kezdeményezést, melynek keretében az Egyesült Államok három év alatt összesen 1,6 milliárd dollárral segítené Mexikó kábítószer elleni harcát. Ebből 2008-ban 400 millió dollárt használhatott fel Mexikó, többek között helikopterek és szállítójárművek megvásárlására, a biztonsági rendszerek fejlesztésére, a jogi és egyéb intézményes rendszerésre és képzési programokra - fegyverekre ugyanakkor nem.

A 2008-ra előirányzott pénz azonban csak decemberben érkezett meg, és a Los Angeles Times szerint kölcsönös bizalmatlanság mérgezi az együttműködés. Amerikai részről főleg a korrupció a bizalmatlanság oka, és a mexikói emberi jogi problémák miatt is vannak fenntartások - igaz, olyan is előfordult már, hogy CIA emberei tartottak előadást kínzási módszerekről mexikói rendőröknek. Mexikói részről a bizalmatlanság fő oka, hogy az Egyesült Államok szerintük nem tesz eleget a fegyverek Mexikóba áramlása és a pénzmosás ellen. Ez kulcsfontosságú tényező a háborúban. "Ha Calderón őszinte akarna lenni Obamával, azt kéne mondania: Uram, mi az önök háborúját vívjuk (a kábítószer elleni háborút), miközben Önök az ellenségeinket támogatják - önök vásárolják a kábítószert, önöknél mossák tisztára a pénzt a kartellek, és még a fegyvereket is önöktől veszik" - írja Shannon O'Neil Latin-Amerika szakértő a Foreign Policyben.

Felipe Calderón a másik oldalról is megpróbálja megközelíteni a kérdést - néhány kábítószerfajta dekriminalizálásáról szóló javaslatot vitt a mexikói kongresszus elé. A szabályok lazításának befolyásos támogatói vannak - nemrég mexikói, brazil és kolumbiai volt államfők tettek közös nyilatkozatot arról, hogy a tiltásra alapuló drogpolitika nem vált be. Befolyásos ellenzői vannak azonban a tervnek. Az Egyesült Államok kormánya hevesen ellenzi a dekriminalizálást, hasonlóan a Mexikóban rendkívül befolyásos katolikus egyházhoz.

A küzdelmet nehezíti, hogy a droghasználat drámaian terjed a mexikóiak körében - az összes kábítószerfajta fogyasztása 2000 óta 52 százalékkal nőtt, ezen belül a kokain 100 százalékkal, és a női fogyasztók száma is megduplázódott. Egy olyan országban, ahol a lakosság fele 25 év alatti, és a gyors urbanizáció hatalmas városi nyomornegyedeket hozott létre, a kábítószerhasználat mindenképpen terjedni fog, ha büntetik, ha nem - írja az Open Democracy. Ráadásul a mexikói belső fogyasztásnak nincs jelentős súlya, az összes Mexikóban termelt, vagy Mexikón áthaladó drog kilencven százalékát az Egyesült Államokban adják el. A háború éppen azon a napon fog véget érni, amikor az emberek befejezik a kábítószerek fogyasztását - mondja America Ramos.