Magyar határőrrel kampányol Angela Merkel

Szinte biztosan változik a kormány, mégis maradhat kancellár a jövő hétvégi német választások után a világ jelenlegi legbefolyásosabb politikusnője, Angela Merkel. A kereszténydemokraták és a szociáldemokraták kényszerűen vállalt nagykoalíciós kormányzásának évei véget érnek, mindketten új szövetségeseket keresnek. Merkel a liberálisokkal kormányozna tovább.

Nem volt hiábavaló Angela Merkel augusztusi látogatása a fertőrákosi páneurópai piknik évfordulóján: jól megmaradt emlékezetében az a pillanat, amikor 1989-ben egy magyar határőr megnyitotta az utat a Nyugat felé áramló NDK-s menekülteknek előtt. A sajtóbeszámolók szerint Merkel egyik beszédében hosszasan méltatta a határőrt. Nem említik a nevét, de alighanem Sopronpusztán az 1989. augusztus 19-én megrendezett páneurópai piknik idején szolgálatban lévő Bella Árpád alezredesről van szó, aki az érvényben lévő tűzparancsot megtagadva hagyta, hogy a tömeg meginduljon. Ez pedig közvetve hozzájárult a berlini fal leomlásához és Németország újraegyesítéséhez.

Húsz év után a magyar határőr a német választási kampánynak is részese lett: Merkel tekintélyes részt szentelt neki egyik kampánybeszédében, bár először érthetetlen volt, miért beszél a német kancellár egy magyar határőrről - írja a Spiegel. A kancellár végül feloldotta a talányt: a világtörténelemben minden egyes ember számít, mert bárki el tud érni nagy dolgokat, a határőr tehát jó példa a gazdasági válsággal küszködő németek számára.

Eddig együtt kormányoztak

A német parlamenti választásokat 2009. szeptember 27-én tartják. Ketten indulnak a kancellári címért: Angela Merkel hivatalban lévő kancellár (a Kereszténydemokrata Unió, a CDU jelöltje), és kihívója Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata politikus (Németország Szociáldemokrata Pártja, az SPD jelöltje). A versengés rendhagyó, Steinmeier ugyanis Merkel külügyminisztere a jelenleg kormányzó CDU-SPD nagykoalícióban. A két párt 2005 októbere óta kormányoz közösen a Bundestagban, a szövetség az új választásokkal felbomolhat: Angela Merkel és a CDU egyre nyilvánvalóbban az ellenzék legerősebb pártja, az FDP (Szabad Demokrata Párt) felé húz. A CDU győzelmével ezért az SPD elvesztené jelenlegi pozícióját, és ellenzékbe kényszerülne. A választások tétje a két legnagyobb német párt számára így jóval nagyobb annál, mint hogy ki állítja a következő kancellárt.

A választási kampányban latolgatások tárgya lett a Baloldal Párt, matematikailag ugyanis csak úgy jöhetne létre baloldali kormány, ha az SPD velük és a Zöldekkel lépne koalícióra. Az SPD-nek azonban mumusa az erősen balra húzó, populistának tartott párt (Oskar Lafontaine, a Baloldal egyik arca korábban az SPD elnöke volt Schröder kancellársága előtt, és részben még alatta is), amellyel deklaráltan nem kíván koalíciót kötni. Steinmeier egyetlen lehetősége így az úgynevezett "Lámpa-koalíció" maradt, amely a piros SPD-n kívül a sárga FDP-t és a Zöldeket foglalná magában.

A felmérések szerint azonban a CDU áll jobban, előnye a különböző felmérések szerint még mindig 12 százalék körüli - a Forsa szeptember 16-i felmérése szerint a CDU 37, az SPD 24 százalékon áll. Steinmeier tartományról tartományra járva igyekszik növelni szavazóbázisát, Merkel pedig visszafogott hangnemben próbálja megőrizni népszerűségét.

A kampányt a német sajtó leggyakrabban a "Krisenwahlkampf" (körülbelül a "válság választási harca") és a "gazdasági populizmus" kifejezésekkel jellemzi. A Spiegel szerint korábban soha nem tartottak választást ilyen rossz gazdasági körülmények között, ami az általános vélekedés szerint balra fogja húzni a német politikát. Ez a CDU-nak nem feltétlenül baj, a nevében konzervatív párt eddig is inkább középre húzott, öndefiníciója szerint a "közép kereszténydemokrata, liberális és konzervatív pártja", Merkel pedig a német sajtó szerint az elmúlt négy évben igazi szociáldemokrataként viselkedett, ami el is bizonytalanította a hithű konzervatívokat.

Titokzatos Merkel

Merkel és pártja a német sajtó szerint remekül meglenne a választások nélkül, és bár a közvélemény-kutatások szerint jobban állnak, egyre idegesebbek. "A CDU a választási küzdelmet nem esélyként, hanem inkább veszélyként látja" - írja a Spiegel.

A kancellár óvatos. Nem mond semmit, titkolja valódi szándékaikat - rója fel neki az SPD. A Spiegel szerint ezért "sok minden függ attól, hogy sikerül-e Steinmeiernek és az SPD-nek kizökkenteni Merkelt a titkolózásból és rákényszeríteni egy kemény, tartalmas vitára". Erre már csak tíz napja van.

Konkurensek zöldben

Merkel nem mért csapást ellenfelére, és valószínűleg ezután sem fog: egyenesen kijelentette, hogy nem kíván személyeskedni, és ehhez annyira tartja magát, hogy még Steinmeier nevét sem gyakran veszi a szájára. Merkel önmagát sem méltatja túl szívesen, inkább a dicső múltról és pártjának nagyjairól beszél, elsősorban Konrad Adenauerről és Helmut Kohlról.

Bürokratából a nép barátja

Nem ilyen visszafogott és önmaga dicséretével sem fukarkodik Steinmeier. Kampányának egyik fontos eleme, hogy bár nem olyan karizmatikus, mint a Merkel előtt kormányzó SPD-s kancellár, Gerhard Schröder, de szívesen beszél magáról, és Merkelnek is finoman odaszólogat. Merkel bejelentését, miszerint a kampány során a "Rheingold" (Rajna kicse) nevű különvonattal fog utazgatni Németországon át, annyival intézte el: "egy nosztalgiavonatos utazás nem a legjobb üzenet a jövőre nézve".

Steinmeiert korábban nem túl izgalmas bürokrataként jellemezték. Unalmasságát most olyan gesztusokkal igyekszik ellensúlyozni, mint a gyárlátogatások, ahol például vaskohászokkal beszélget. A "nagy szív embere, testi kontaktus keresője, a nép átölelője lett" - írja róla némi iróniával a Spiegel, amely szerint a kampányban cselekvésre való készségét és türelmét próbálja hangsúlyozni.

A szociáldemokraták azt remélik, hogy a gazdasági válság hatására világossá válnak a CDU és az SPD közti különbségek. Ígéreteikben is a válságkezelésre vonatkozó konkrétumokat hangoztatják: szeretnék keményebb kézzel megregulázni a piacot, felszámolni az adóparadicsomokat, kordában tartani a topmenedzserek fizetéseit és 2020-ig felszámolni a munkanélküliséget. Közben pedig azzal ijesztegetik a németeket, hogy Merkel - aki nem zárta ki, de nem is tartja jó ötletnek, hogy újra koalícióra lépjen az SPD-vel - a szabad demokratákkal, az FDP-vel akar kormányozni. Ez Steinmeier szerint szörnyű lenne a munkavállalóknak.

Unalmas kampány, unalmas tévévita

Ezt a szeptember 13-i, Merkellel folytatott tévévitán is megemlítette: mint mondta, a CDU-FDP koalíció gátolná a válságból való kilábalást.

A vitaműsort négy országos csatorna képernyőjén 20 millió néző kísérte figyelemmel, pedig elég unalmas volt. A kilencvenperces vitában a várakozásoknak megfelelően Steinmeier volt a támadóbb: bírálta a CDU és az FDP adócsökkentési terveit, mert szerinte ennek nincs meg a költségvetési fedezete és csak az állam további eladósodásához vezetne. Támadta a konzervatív pártokat (a CDU mellett a keresztényszocialista CSU-t) amiatt, hogy nem lépnek fel elég erélyesen a magas menedzseri fizetések és juttatások korlátozásáért, és sürgette a legmagasabb keresetűek adóinak emelését.

Nem hozott nagy izgalmakat a vasárnapi tévévita

A tévévita annyira volt izgalmas, mint a választást megelőző hetek eseményei: konfliktus és igazi vita alig volt benne. A két jelölt csupán az atomerőművekről és az adócsökkentésről vélekedett eltérően, az idő nagy részében inkább barátságosan elbeszélgettek egymással, és közös kormányuk eredményeit méltatták. Merkel és Steinmeier párbaja teljesen nélkülözte azt az éles hangnemet, amelyben négy évvel ezelőtt az akkori kancellár Gerhard Schröder és Merkel, vagy akár 2002-ben Schröder és Edmund Stoiber vitázott.

A vitát megelőző közvélemény-kutatások által mutatott 12 százalékos CDU-vezetés miatt Steinmeiernek sokkal átütőbb vita kedvezett volna, ha nem is a választási győzelem érdekében, legalább azért, hogy pártja elég erős maradjon. Angela Merkel megnyilvánulásai alapján a német közvélemény tényként kezeli, hogy a választások után szakít a CDU és az SPD. Steinmeier ugyanakkor nem zárja ki a CDU-val való ismételt együttműködést - írja az FAZ -, de kívánatosnak sem tartja, mivel az azt jelentené, hogy nem ő lesz a kancellár.