Új démon születhet Amerikában

Kit kiáltanak majd ki ördögi tulajdonságokkal felruházott kampánygurunak az amerikai elnökválasztás végén? A bajszos chicagóit vagy a Golyónak becézett kopaszt? Barack Obama kampányát régi bizalmasa irányítja, míg John McCain stábját hosszú szerencsétlenkedés után vette kézbe egy korábban Bush csapatában edződött tanácsadó. Ismerje meg azokat, akik a jelöltek mögött állnak az elnökválasztási kampányban!

Van egy elhízott, kopaszodó, szemüveges férfi az Egyesült Államokban, aki már életében legendává vált. Karl Rove-nak hívják, ő vezényelte le ifjabb George Bush két sikeres elnökválasztási kampányát, és a Fehér Házban is segítségére volt a politikai gépezet működtetésében. Bár a szerepe az volt, hogy a háttérben ügyködjön, sok cikk és tévéműsor boncolgatta a tevékenységét, ellenfelei pedig próbálták úgy beállítani mint az ördögi zsenit, aki mozgatja a szálakat az elnök háta mögött. El is nevezték Bush agyának.

A republikánus Rove-nak van egy párja a demokrata oldalon. Ő szintén szemüveges, teljesen kopasz, és James Carville-nek hívják. Leginkább arról híres, hogy ő vezette sikerre az egyébként kezdetben esélytelennek tűnő Bill Clinton kampányát az 1992-es elnökválasztáson. A stábnak szóló, de aztán később szélesebb körben is elterjed jelszavából - It's the economy, stupid (Hülyék, a gazdaság a lényeg) - szállóige lett. Carville azóta is a legismertebb demokrata stratéga, tekintélyéből még azzal sem veszített, hogy feleségül vett egy republikánusoknak dolgozó kampányszakembert.

A 2008-as kampány talán a legizgalmasabb a modern kori elnökválasztások történetében, és könnyen lehet, hogy az amerikai politika gazdagodni fog Rove-hoz és Carville-hoz hasonló figurákkal. A két jelölt - a demokrata Barack Obama és a republikánus John McCain - stábjában ugyan vannak olyanok, akik már korábbi elnökválasztási kampányokban is megmutatták magukat, egyikük sem számított nagyágyúnak a szakmában. Így most kiváló alkalom nyílik számukra a bizonyításhoz.

Egy régi ismerős Obama mellett

A demokrata kampánystábban a stratéga David Axelrod, aki már régóta ismeri Barack Obamát. Mindketten chicagóiak, és egy helyi politikus mutatta be őket egymásnak 17 évvel ezelőtt - derül ki a New York Times Axelrodról szóló 2007-es cikkéből. Obama akkor még nem töltött be semmilyen választott tisztséget, de már foglalkozott politikával. A most 52 éves Axelrod újságíróként kezdte pályáját, és bár látványos karriert futott be a Chicago Tribune című lapnál, 1984-ben váltott, és elment kampánytanácsadónak. Több afroamerikai politikusnak is dolgozott, így a faji kérdés kezelésében szerzett tapasztalatait tudja kamatoztatni ebben a kampányban is. Helyzete annyiban pikáns volt a versengés elején, hogy az utóbbi öt évben adott tanácsokat olyan demokratáknak is, akik aztán az előválasztáson Obama ellenfelei voltak: Hillary Clintonnak, John Edwardsnak és Chris Doddnak.

Stratégaként Axelrod kulcsfontosságú szerepet tölt be Obama mellett. Ő felel az üzenetek megformálásáért, vagyis lényegében azért, hogy mivel és hogyan próbálják meggyőzni a választókat. "Ha hagyományos kampányt folytatunk egy hagyományosnak tűnő jelölttel, akkor veszíteni fogunk" - mondta még tavaly Axelrod a New York Timesnak. Egy csatát - a demokrata elnökjelöltségért folyó küzdelmet - már megnyertek, sikerük titka pedig az volt, hogy a stratéga megértette, a választók valami újra vágynak, és elegük van a régi vágású politikusokból. A két hívószó ennek megfelelően a "változás" és "remény" lett.

Axelrod nyilatkozik is Obama nevében

Axelrod azt vallja, hogy a kampányra úgy kell tekinteni, mint ahogy egy író áll hozzá könyvéhez: nem elég, ha jó gondolataid, eszméid vannak, szükség van hiteles figurákra is. Egy korábbi munkatársa szerint a stratéga a kampány megformálásakor ezért a legalapvetőbb - a választókban is megfogalmazódó - kérdésekre keresi a választ: Ki az anyád, ki az apád? Miért döntöttél úgy, hogy ezt csinálod? A New York Times szerint Axelrod ezért alapvetően a személyiségre építi fel kampányait, bár Obama esetében nagyon erősen jelent meg a már említett üzenet is: a "változás", a szakítás a régi fajta politizálással.

"Amire egész életedben büszke lehetsz"

Ismerői szerint a stratéga idealista típus, de azért nem áll tőle távol a keménykedés sem. Utóbbira példaként Obama 2004-es szenátori kampányát szokták felemlegetni. A politikusnak egy Blair Hull nevű milliomossal kellett megküzdenie azért, hogy ő legyen a demokraták jelöltje, és ennek során volt egy máig vitatott epizód, amely végül Obama javára döntötte el a versenyt. A felmérések szerint Hull vezetett, de egy hónappal a szavazás előtt a Chicago Tribune megírta, hogy a politikus válásakor a feleség hatósági védelemért folyamodott. Ebből botrány lett, amely véget vetett Hull kampányának, és Obama könnyedén elnyerte a jelöltséget. A Chicago Tribune újságírója később elárulta, hogy az Obama-stáb "agresszíven dolgozott a háttérben", az azonban nem teljesen egyértelmű, hogy ebben mekkora szerepe volt Axelrodnak. A New York Times szerint több jel is utal arra, hogy ő szivárogtatta ki a sztorit, a kampányszakértő azonban határozottan állítja, hogy nem volt köze hozzá.

Azt ugyanakkor Axelrod is hangsúlyozza, mennyire fontos számára személyesen is az, hogy Obama - az első komoly esélyekkel rendelkező afroamerikai politikus - megnyerje az elnökválasztást. "Ez olyasmi, amire egész hátralévő életedben büszke lehetsz. Ez tényleg megváltoztatná a politikát, méghozzá pozitív értelemben" - mondta a New York Timesnak.

Figyelmeztették Hillary Clintont

A stratéga mellett a legfontosabb szerepe a kampánymenedzsernek van. Az ő feladata az, hogy a gépezet olajozottan működjön, ő felel a médiakapcsolatokért, a menetrendért, az adománygyűjtésért, gyakorlatilag mindenért. Obama csapatában ezt David Plouffe tölti be, aki korábban Axelrod cégénél dolgozott. A 41 éves szakember a háttérből irányítja az ügyeket, Axelroddal ellentétben csak ritkán nyilatkozik. "Inkább hagyná, hogy beleszúrjanak egy tollat a szemébe, mint hogy beálljon fotózkodni" - mondta róla egy kollégája a Newsweeknek.

A mostani kampány előtt még a szakmában sem volt túl ismert a neve, Hillary Clinton például egy korábbi szenátornál, Robert Toricellinél érdeklődött képességeiről, miután megtudta, hogy Plouffe dolgozott a politikus 1996-os kampányában. "Figyelmeztettem őt" - idézte fel Toricelli a Los Angeles Timesnak, amely július elején portrét közölt Obama kampánymenedzseréről. Lehet, hogy az egykori first lady nem vette elég komolyan politikustársa tanácsát, Plouffe ugyanis többször is túljárt a Clinton-stáb eszén.

Míg a kezdetben a demokrata jelöltség biztos várományosaként számon tartott Hillary Clinton csak félgőzzel kampányolt az első előválasztáson, Iowa államban, addig Obamáék mindent bevetettek. Nyertek is, és ezzel kifogták a szelet a rivális vitorlájából, aki ugyan képes volt felállni a padlóról, de Plouffe egy újabb ügyes húzással megakadályozta, hogy fordítson az álláson. A január elején elstartolt előválasztás kezdetén a legtöbben arra számítottak, hogy a február 5-i úgynevezett szuperkedden (amikor több mint húsz államban tartottak előválasztást) el fog dőlni a verseny, ezért Clinton stábja nem is készült igazán a folytatásra. A szuperkedd azonban lényegében döntetlen eredményt hozott, az utána következő kisebb államokban pedig Obama sorra aratta a győzelmeket, köszönhetően kampánymenedzsere előrelátásának, aki koncentrált ezekre a korábban jelentéktelennek tartott helyszínekre is.

Fegyelmezett szervezet dolgozik a kampányon

Hasonlóan rendhagyó taktikával próbálkozik Plouffe most is, amikor Obamának már - a jelöltség megszerzése után - a november elején esedékes elnökválasztás megnyerésére kell összpontosítania. A demokrata jelölt ugyanis a hagyományosan republikánus államokban is erős kampányba kezdett, annak ellenére, hogy ott nincs komoly esélye a győzelemre. Mégis lehet értelme ezeknek az erőfeszítéseknek, ha ugyanis Obama megjelenik ezeken a helyeken, akkor a republikánus jelölt sem engedheti meg magának, hogy ne kampányoljon ezekben az államokban, és ezzel le lehet kötni az energiáját.

Plouffe munkáját dicséri, hogy a demokrata jelöltet egy dinamikus, rengeteg önkéntest megmozgató, fegyelmezett szervezet segíti. Jól halad az adománygyűjtés is, de hiába dől a pénz, a kampánymenedzser híres arról, hogy mennyire spórolós. A dolgozóknak például legfeljebb a tömegközlekedési jegyek árát térítik meg, a taxiköltséget már nem, és a szállodákban is kettesével helyezik el őket a szobákban - derül ki a Los Angeles Times cikkéből.

McCain elszalasztott lehetősége

A republikánus jelölt, John McCain kényszerűségből húzta meg a nadrágszíjat, amikor tavaly kiürült a kampánykasszája. Nemcsak anyagi gondokkal kellett azonban küszködnie, stábja sem olyan stabil, mint demokrata riválisáé. Tavaly nyáron távozott a kampánymenedzsere és stratégája, idén július elején pedig ismét nagyobb átalakítást hajtott végre csapatában. Utóbbira azt követően szánta el magát, hogy környezetében többen figyelmeztették, elúszhatnak az elnökválasztási győzelem esélyei, ha nem csinál valamit.

Pedig tavasszal még úgy tűnt, McCain helyzeti előnyre tehet szert a demokratákkal szemben. A rivális pártban ugyanis elhúzódott a jelölt kiválasztása, míg a republikánusoknál már március elején eldőlt, hogy az arizonai szenátort indítják a Fehér Házért. Így amíg a demokraták egymás között marakodtak, McCainnek lehetősége nyílt arra, hogy már a novemberi elnökválasztásra koncentráljon. Nem igazán látni a jeleit, hogy kihasználta volna ezt a kényelmes helyzetet, sőt, közben stábja még sorozatos hibákat is elkövetett. Egymásnak ellentmondó üzeneteket fogalmaztak meg, a beszédeket túl késői időpontokra időzítették, így nem kerültek be a híradókba, és olyan emberek támogatását is elfogadták, akik miatt később magyarázkodni kellett.

Rick Davis (középen) - Úgy ment, hogy maradt

Ezekért a baklövésekért a kampánymenedszer, Rick Davis tehető felelőssé, McCain azonban a július eleji átszervezésnél a helyén hagyta őt, igaz, egyúttal szinte minden hatáskörét átruházta Steve Schmidtre. Ő már eddig is tagja volt a stábnak, most azonban már ő felel a kampány irányításáért: az üzenetek megformálásáért, a menetrendért, az adománygyűjtésért, a szervezet építéséért, vagyis lényegében mindenért. Bár jelentenie kell Davisnek, de mindenki őalá van beosztva. Schmidt részt vesz a stratégia alakításában is, miután McCain stábjában nincs külön stratéga, hanem egy tanácsadói csoport látja el az ezzel kapcsolatos feladatokat.

Feltűnnek Rove emberei

"Kemény fickó. Kézbe fogja venni a kampányt" - így jellemezte a 37 éves Schmidtet a CNN-nek egy republikánus stratéga, Ed Rollins. Kopaszra borotvált, kerek feje miatt sokan csak Golyónak hívják. A New York Times szerint Schmidt része volt az utóbbi tíz év mindegyik fontosabb republikánus kampányának, így van tapasztalata a támogatói bázis mozgósításában, ami a párt sikereinek kulcsa volt az utóbbi választásokon. Ismeri azokat a módszereket is, amelyekkel az ellenfél hibáiból lehet tőkét kovácsolni. 2006-ban ő irányította Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó sikeres újraválasztási kampányát, amelynek során a republikánus politikus úgy tudott nyerni az alapvetően demokratának tartott államban, hogy mérsékelt álláspontot képviselt a környezetvédelem és például a melegjogok ügyében.

Schmidt tehát már bizonyította sokoldalúságát, a McCain-kampány élén azonban még kevés időt töltött el ahhoz, hogy értékelni lehessen a tevékenységét. Egy kommentátor sem mulasztotta el azonban megjegyezni kinevezésekor, hogy többször is dolgozott együtt - például George Bush elnök 2004-es kampányában - a cikk elején már említett Karl Rove-val. McCain számára ez annyiban kényes lehet, hogy ő maga igyekszik távolságot tartani a rendkívül népszerűtlen elnöktől, viszont ezt a törekvését nehezíti, ha megjelennek Bush emberei a környezetében.

Távol és mégis közel

Ráadásul nem Schmidt az egyetlen, aki a régi Bush-csapatból érkezett. Nemrég csatlakozott a stábhoz vezető tanácsadóként Nicolle Wallace, aki Bush 2004-es kampányának volt a kommunikációs igazgatója. Greg Jenkins, a konzervatív Fox News csatorna volt szerkesztője és Rove csapatának egykori tagja szintén McCain csapatát erősíti. Schmidt közvetlen munkatársa pedig az a Mike McDonald, aki szintén dolgozott a 2004-es republikánus elnökválasztási kampányban. A Bushtól való távolságtartást talán gyengíti az új csapat összetétele, McCain azonban most már tényleg tapasztalt szakemberek kezében tudhatja kampányát.

Más kérdés, hogy a régi és az új emberek között a New York Times szerint nem felhőtlen a viszony, ami csökkentheti a hatékonyságot. Ráadásul McCain stábtagjai tudta nélkül is folytat egyeztetést külső emberekkel, ami szintén belső zavarokra adhat okot. Ilyen nemhivatalos tanácsadó például Mike Murphy, aki a 2000-es kampányát (McCain akkor is megpróbálkozott a republikánus jelöltség megszerzésével, de alulmaradt George Bushsal szemben) segítette. Jellemző a McCain-stáb körüli kavarásokra, hogy nemrég McCain szerette volna őt formálisan is behozni a kampányba vezető stratégaként, de heteken át tartó lebegtetés után ebből semmi nem lett. Valószínűleg bölcs döntés volt, Murphy és Schmidt a New York Times szerint már akkor sem jött ki jól egymással, amikor Schwarzenegger kampányán dolgoztak együtt.