Az aranyfogú butikosokat padlóra küldte Putyin

Az üzbég bőrdzsekiárus perceken át panaszkodik, de láthatóan fogalma sincs, ki az ellenfele. Eltűntek a vásárlói, amelynek oka, hogy Vlagyimir Putyin elnöksége alatt felfutott a gazdaság, és most már az átlag oroszok is megengedhetik maguknak, hogy a plázákban vásároljanak. Megugrott az orosz milliomosok száma is, akik a belvárosi luxusboltokban lepipálják az árakon hüledező európai gazdagokat. Az [origo] tudósítója a  moszkvai piacokon és üzletekben kereste Putyin sikerének titkát.

A Cartier üzlet bejáratánál két öltönyös férfi áll, az ő dolguk, hogy kinyissák az ajtót a vásárlók előtt. A kosztümös eladónők széles mosollyal fogadnak, és akkor sem tűnnek csalódottnak, amikor tolmácsom révén közlöm velük, hogy nem az aranyórák érdekelnek, hanem az, hogyan alakult a vevőközönségük az elmúlt néhány évben. Nem panaszkodnak, azt mondják, jó a forgalom, vásárlóik többsége az oroszországi gazdagok közül kerül ki.

Egy héttel ezelőtt adtak el 2,5 millió (kb. 18 millió forint) rubelért egy karórát egy orosz vevőnek. "Sokan vannak, akik korábban nem engedhették meg maguknak, hogy ilyen holmikat vásároljanak, most azonban már megtehetik" - magyarázza a fiatal eladónő. Hasonló tapasztalatokról számolnak be a Hugo Boss és a Ferragamo üzletében is. Utóbbiban az eladó megjegyzi: "Sok külföldi mondja, hogy Európában olcsóbban megkapja ezeket az árukat, mint itt. De hát a szállítás is pénzbe kerül, és az üzlethelyiség bérlése is drága."

Szaporodó milliárdosok

Ezek a boltok a Vörös tér egyik sarkán lévő híres Gum áruházban vannak, amely korábban átlagos üzleteknek adott otthont, most azonban már szinte csak luxusmárkákat találni benne. Az eladók tapasztalatait a jó forgalomról alátámasztják a statisztikák is. A The Economist tavaly decemberi cikke szerint míg 2002-ben csak hét dollármilliárdost tartottak számon Oroszországban, addig 2007-ben már 53-at, a dollármilliomosok száma pedig nagyjából 119 ezerre nőtt. Egy 143 milliós országban ez persze csak egy nagyon vékony réteget jelent, de a gazdasági elemzések szerint az átlagemberek is jobban élnek ma, mint nyolc éve.

A gáz- és olajbevételeknek köszönhetően a gazdaság sokat bővült Vlagyimir Putyin elnöksége alatt, így a kormánynak is nagyobb tere nyílt az osztogatásra. Részben ez a növekedés lehet a titka a nyugaton tekintélyelvű vezetőként elkönyvelt Putyin hazai népszerűségének, a létbizonytalanságot és hatalmas társadalmi egyenlőtlenséget teremtő kilencvenes évek után ugyanis megcsillantotta a felemelkedés reményét az orosz átlagemberek számára.

Bugyit, szoknyát és diplomát

A száraz gazdasági elemzések beigazolódtak az [origo] tudósítója által felkeresett moszkvai piacokon és áruházakban is. A luzsnyiki piacon egymás mellett sorakoznak a sátorszerű butikok, amelyekben főként ruhákat árulnak, de vannak, akik táblákkal a nyakukban hirdetik, hogy náluk diplomát és egyéb okmányokat lehet vásárolni . "Nyet, nyet" - mondja egy bugyikat kínáló nő, amikor tolmácsom elmondja neki, hogy egy újságíró szeretne érdeklődni a tapasztalatairól. Ez megismétlődik még két-három másik butikosnál, de tolmácsom szerint ezen nincs mit csodálkozni, a többség ugyanis a kaukázusi köztársaságokból érkezett, és papírok nélkül tartózkodik Moszkvában.

Taktikát váltunk, én nem szólok egy szót se, ő pedig magát vevőnek álcázva faggatja ki az eladókat. Egy bőrdzsekiket áruló üzbég férfi és egy szoknyákat kínáló nő is arról beszél neki, hogy már nem éri meg piacozni, mert az emberek inkább az áruházakba járnak vásárolni. Hozzájuk most már inkább a nagykereskedők mennek, felvásárolják tőlük a ruhákat és eladják valamelyik plázában jóval többért.

Követik a divatot

Az egyik stadion közelében elterülő piacon valóban nincs túl nagy tömeg. Leginkább csak árusokat látni, akik cigarettáznak, mobiltelefonálnak - beszéd közben gyakran villannak aranyfogak - és kávézgatnak. Találunk olyan eladót is, aki nem kezd azonnal panaszkodni. A nő szerint manapság minden 35 év feletti örülhet, aki munkát kap, a vásárlók megtartásának titkát pedig abban látja, hogy alkalmazkodni kell a divathoz. "Korábban a színes ruhák mentek, most inkább a szürke" - magyarázza. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a divat követése megmenti a luzsnyiki butikosokat és társaikat. Tolmácsom szerint az ő ismerősei is jártak régen piacra, de ma már inkább áruházakban vásárolnak. "Egy szoknyáért, ami itt 700 rubelbe kerül, a boltban elkérhetnek akár 1200-at is, de ott kényelmesebben vásárolhatod meg és kaphatsz rá garanciát is." A piacon nincsenek próbafülkék, ezért ha valaki nem akart bugyira vagy alsónadrágra vetkőzni mások előtt, akkor valakit meg kellett kérnie, hogy tartson elé például egy terítőt.

Derűlátás a plázában

A Kijevszkaja pályaudvar melletti plázában ugyanazoknak a nyugati, középkategóriás márkáknak a boltjai sorakoznak, mint Budapesten. Egyre több helyi tudja megfizetni ezeket a termékeket, és a megszólított vásárlók többsége abban egyetért, hogy nőtt az életszínvonal. Legalábbis az előző évtizedhez képest, egy nő szerint ugyanis az utóbbi két évben már ismét romlott a helyzet. Egy öltönyös férfi - mint kiderül, jogász - viszont azt mondja, ő gyakran jár ide most is, mert megteheti, hogy minőségi árut vásároljon magának. Egy táskabolt üzletvezetője pedig kifejezetten optimista. "Hét éve dolgozom a cégnél, a fizetés minden évben az infláció felett emelkedett. Négy éven belül kétszer vettünk autót" - dicsekedett a nő, aki nagyjából öt évvel ezelőtt kezdte el érzékelni, hogy kezdenek jól menni a dolgok. Egy teherautósofőrként dolgozó férfi azonban nem ilyen derűlátó: Moszkvában talán javult az élet, és meg lehet keresni akár 30-40 ezer rubelt (kb. 240 ezer forint) is egy hónapban, de 400 kilométerrel távolabb sokan 800 rubelből (kevesebb mint 6 ezer forint) kénytelenek tengődni.

A szegénység jelei - koldulás kutyákkal

Ezt megerősítik moszkvai ismerőseim is, hozzátéve, épp ezért van az, hogy vidékről rengetegen jönnek a fővárosba. Ez a tolongás aztán alaposan felbolygatta a moszkvai lakáspiacot. Azt még az egyébként bizakodó táskaárus is megjegyezte, arra nincs pénze, hogy lakást vegyen, "de ez eleve csak keveseknek adatik meg". Egyik moszkvai ismerősöm szerint egy normális, élhető környéken lévő 50 négyzetméteres lakás akár 200 ezer dollárba (kb. 35 millió forint) is kerülhet. Ennyi pénze kevés embernek van, tolmácsom szerint ráadásul sokan emlékeznek még az 1998-as pénzügyi válságra, és ódzkodnak attól, hogy hitelre vegyenek ingatlant.

Összebútorozva spórolnak

A legtöbb embernek így marad a lakásbérlés, ami szintén nem olcsó. "500 dollárba került egy havi bérlet, de a tulajdonos egyszer szólt, hogy emelni szeretné. Az új ár 1000 dollár volt" - meséli moszkvai ismerősöm, aki ez után kénytelen volt új lakást keresni. Nem egyedi eset volt az övé, a tulajdonosok ugyanis tisztában vannak vele, nyugodtan felverhetik az árat, mert annyi ember özönlik Moszkvába, hogy mindig lesz közöttük olyan, aki meg tudja fizetni. A többség azonban a drágaság miatt úgy oldja meg a lakhatást, hogy összeáll másokkal, és közösen fizetik a lakbért. Ilyen körülmények között már az se hangzik túl jól, hogy egy tanár Moszkvában megkereshet akár 200 ezer forintnak megfelelő rubelt is (vidéken nem, ott ennél jóval kevesebb a pedagógus fizetés).

Már nem csak a csontot veszik tőle

Szakértők ráadásul figyelmeztetnek arra is, hogy az orosz gazdaság sebezhető, szárnyalása ugyanis szinte csak annak köszönhető, hogy drágán tudja eladni gázát és olaját külföldön. Egyelőre azonban a moszkvaiak élvezik azt a viszonylagos jólétet, ami az utóbbi néhány év gazdagodásának eredménye. "Korábban a nyugdíjasok csontot vettek, de most már ők is viszik a színhúst" - mondja a rizsszki piacon egy nagy húsdarabokkal telerakott pult mögött ülő nő. Szerinte most már egyre jobban számít a minőség a vásárlóknak, pedig erre a piacra nem a gazdagok, hanem az átlagemberek járnak. A hús és gyümölcs mellett virágokat is árulnak a csarnokban, és a rózsás pultnak támaszkodó férfi még húsos kollégájánál is magabiztosabb az anyagiakat illetően. Mikor a vásárlói életszínvonaláról kérdezzük, csak annyit mond: "Ha az ember virágot vesz, nem számít a fizetés."