Hosszú listát kéne átrágnia Gyurcsánynak Ficóval

A vízlépcsőtől a focibotrányig számtalan sérelem rontja a szlovák-magyar viszonyt a rendszerváltás óta. A szlovákokat az sms-hosszúságú történelmükről szóló gúnyolódások és a két ország határán átnyúló magyar politika bántja, a magyaroknak pedig a kisebbség szorongatása fáj. Szombaton megtörhet a csend, találkozik egymással a magyar és a szlovák kormányfő.

Egy éve kerülgeti a négyszemközti találkozót Gyurcsány Ferenc magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök, akik szombaton ülnek tárgyalóasztalhoz Révkomáromban. A két kormányfő ugyan korábban többször is összefutott a visegrádi négyek vagy az Európai Unió csúcstalálkozóin, de a legmagasabb szintű, hivatalos szlovák-magyar találkozóhoz arra volt szükség, hogy mélypontra süllyedjenek a kétoldalú kapcsolatok.

A találkozó közvetlen előzménye ugyan a dunaszerdahelyi focimeccsen kitört balhé és az utána következő események - például a szlovák zászló elégetése a budapesti követség előtt -, de a kölcsönös sérelmek és félreértések hosszú sora nem a DAC-Slovan meccsel kezdődött. A mai feszült viszony egyik forrása Malina Hedvig ügye. A csallóközi egyetemistát elmondása szerint 2006. augusztus 25-én Nyitrán verte meg két fiatal férfi, amiért magyarul beszélt az utcán. A rendőrség az eset után két héttel azt közölte, hogy a támadást csak a lány találta ki, és Malina ellen indítottak eljárást a hatóság félrevezetése miatt.

Korábban a szlovák ügyészség elismerte, hogy a rendőrség és az ügyészség is eljárási hibákat követett el a nyomozás során, de ezekért senkit sem vontak felelősségre. Idén októberben pedig alkut ajánlottak Malinának: készek lennének megszüntetni az eljárást, ha valamilyen mértékben beismerné, hogy hazudott. Ügyvédje, Roman Kvasnica szerint csak "azért folyamodnának ehhez a cselhez, mert már nem tudnak mit kitalálni".

Kié a Duna?

A mostani szlovák-magyar feszültség egészen a rendszerváltásig vezethető vissza. Az első konfliktus nem is etnikai jellegű, hanem környezetvédelmi és gazdasági probléma volt: a Bős-Nagymaros vízlépcső ügye. Bár a magyar fél 1989-ben felfüggesztette az 1977-ben kötött szerződés végrehajtását, a már bomlóban lévő Csehszlovákia megépítette a maga erőművét, és 1992-ben egyoldalúan elterelte a Dunát.

Az ügyben 1997-ben született ítélet a hágai Nemzetközi Bíróságon, amely mindkét felet elmarasztalta. E szerint Magyarország jogtalanul bontotta fel a vízlépcsőszerződést, Szlovákia viszont jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. Az ítélet új megállapodás megkötésére szólította fel a két országot. A tárgyalások azóta is folynak: Szlovákia továbbra is nehezményezi, hogy Magyarország nem építi meg a nagymarosi duzzasztót, Magyarország pedig kifogásolja az egyoldalú elterelést, ami a Szigetközben okoz környezeti károkat.

Létében fenyegetve

"A már nem létező veszélyekkel szembeni harc szellemidézést jelent, ami a veszélyt ismét életre keltheti" - mondta 1998-ban Bohumil Doležal cseh publicista, aki szerint Csehszlovákia azért bomlott fel, mert már nem léteztek azok a veszélyek, amelyek 1918-ban "védelmi közösségben" egyesítették a cseheket és a szlovákokat. Az 1990 utáni szlovák politika azonban újragyártotta a félelmeket, hogy a magyarok az ország létét vagy legalábbis a területi integritását fenyegetik.

Ezt a bizalmatlanságot erősítette, hogy 1990-ben Antall József kormányfő kijelentette, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A magyarok már 1920 óta úgy szerepelnek a szlovák gondolkodásban, mint akik nem lojálisak az államhoz, Antall kijelentése pedig csak erősítette ezt a nézetet. Vladimír Meciar volt szlovák miniszterelnök idén októberben egyenesen azt állította, hogy a magyar kormányfő 1991-ben területi követelésekkel állt elő. Jeszenszky Géza, akkori magyar külügyminiszter tagadta Meciar állítását.

Antall állítólag területeket követelt Meciartól

Bár a területi revízió a rendszerváltás óta csak egy parlamenti párt, a MIÉP programjában szerepelt (az is etnikai alapon), a szlovákok félelmeit erősíti minden olyan magyar megnyilatkozás, amely ezeréves határokra, Trianonra vagy a Felvidékre hivatkozik. Ezek ugyanis kimondatlanul is megkérdőjelezik Szlovákia létét. A helyzetet tovább rontják az olyan szélsőséges megnyilatkozások, amelyek durván becsmérlik a szlovákokat, például azt állítják, hogy a történelmük elfér egy sms-ben.

Akcióban a nyelvrendőrség

A szlovák-magyar határ sérthetetlenségét 1995 óta alapszerződés garantálja, Meciar 1997-ben egy kormányfői találkozón mégis felvetette Horn Gyula magyar miniszterelnöknek, hogy Magyarország és Szlovákia kölcsönösen engedje el a saját állampolgársági kötelékéből a magyarországi szlovákokat és a szlovákiai magyarokat, vagyis hajtson végre teljes lakosságcserét. Meciar beszámolója szerint Horn belesápadt az ötletbe, majd elutasította az ajánlatot.

A két ország viszonyát alapvetően meghatározza a Szlovákia lakosságának tizedét kitevő, több mint félmilliós magyar kisebbség (Magyarországon a 2001-es népszámláláson mindössze 17 693 ember vallotta magát szlováknak). A szlovákok állandóan visszatérő sérelme, hogy a főként egy tömbben élő magyarság elkülönülten él, államot alkot az államban, és nagyrészt egyáltalán nem hajlandó megtanulni szlovákul.

Meciar lakosságcserét javasolt Hornnak

A szlovák nacionalisták az 1992-ben elfogadott alkotmányra hivatkoznak, amely a szlovák nyelvet nem egyszerűen az állam hivatalos nyelveként, hanem államnyelvként határozza meg. Meciar idején a kisebbségi nyelvhasználatot erősen korlátozták: megszüntették a kétnyelvű iskolai bizonyítványokat, és eltávolították a magyar nyelvű táblákat, a törvény betartását pedig egy, a magyarok által nyelvrendőrségnek hívott bizottság felügyelte, amely bírságokat is kiszabott.

Meciar bukása idején enyhítettek a szabályozáson, de miután 2006-ban a Fico vezette koalíció került hatalomra - amelynek tagja Ján Slota pártja, a radikális Szlovák Nemzeti Párt is -, újra napirendre tűzték a nyelvkérdést. A Pozsonyban megjelenő Új Szó című magyar nyelvű lap például tavaly nyáron figyelmeztetést kapott a szlovák kulturális tárcától, amiért magyar formában írja a helységneveket. Ez a felfogás jelenik meg a legújabb szlovákiai magyar tankönyvekben is, amelyekben szlovákul, magyar ragozással szerepelnek a települések nevei.

Az ötödik hadoszlop

A szlovákok azt is sérelmezik, hogy szerintük Budapest a magyar kisebbségre hivatkozva bele akar szólni a belügyeikbe, illetve csorbítani igyekszik az ország szuverenitását. Robert Fico szemét leginkább a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szúrja mostanában, amely szerinte a magyar parlament "integráns része", ezért megengedhetetlen, hogy annak ülésein a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői - akik a pozsonyi parlament tagjai is - részt vegyenek.

Fico személy szerint Csáky Pált, az MKP elnökét tartja felelősnek a feszült viszonyért: "Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok minőségének tekintetében az MKP elnöke és pártja szélsőséges vezetése jelenti a legnagyobb veszélyt" - mondta szeptember végén. Fico szerint ugyanis Csáky "érinthetetlen tabuhoz" nyúlt, amikor felvetette a magyarok autonómiájának lehetőségét. Az ellentétnek ugyanakkor inkább politikai okai lehetnek, hiszen az MKP tagja volt a korábbi szlovák kormánynak, most pedig ellenzéki párt.

Csákyt azonban nem csak Fico tartja hibásnak: Bugár Béla, aki 2007-ig állt az MKP élén, a pozsonyi Pravda című lapnak adott csütörtöki interjújában azt mondta, a szlovák-magyar viszony most rosszabb, mint Meciar idején volt, de ezért nem csak a kormány, hanem az MKP vezetése is okolható. Bugár szerint Csáky hibázott, amikor azt nyilatkozta, hogy a szlovákiai magyarok az életüket féltik, és ügyetlenségével kettős elszigeteltségbe vezényelte a pártot, amelyet jelenleg sem a kormány, sem az ellenzék nem tekint partnernek.

Orbán és Dzurinda jóban voltak

Bár a magyar-szlovák kapcsolatok a Dzurinda-kormány idején voltak a legjobbak - amikor Bugár is tagja volt a kabinetnek -, a szuverenitás kérdése akkor is okozott feszültségeket. Az Orbán Viktor kormánya által bevezetett státustörvénnyel ugyanis - Dzurinda értelmezés szerint - Magyarország a területén kívülre is kiterjeszti a hatályát, illetve etnikai alapokon különbözteti meg Szlovákia állampolgárait.

Akik sportból szítják

"Ha nem vigyázunk, akkor a nacionalisták tönkretesznek bennünket (...) Pár tucat vagy pár száz forrófejű szélsőséges keveset tud építeni, viszont nagyon sokat tud ártani. Most mintha eltökélték volna magukat, hogy rombolni fognak, csak azért is" - írta a szélsőjobboldali csoportok számlájára a két ország közti feszültséget Gyurcsány Ferenc az Országgyűlésben elmondott beszédében. Hozzátette azonban, hogy míg Magyarországon a szélsőséges csoportok marginálisak, Szlovákiában a nacionalizmus "megérinti az állami életet" is.

A magyar fél rendszeresen azt várja Ficótól, hogy határolódjon el koalíciós partnerétől, Ján Slotától, de a szlovák kormányfő ezt csak egyszer tette meg, amikor Slota Hitlerhez hasonlította Göncz Kinga magyar külügyminisztert. Ficónak egyszerűen szüksége van az SNS szavazataira, hiszen nélkülük nem lenne többsége, illetve azt szeretné elérni, hogy Slota stzavazói legközelebb már a saját pártjára, a Smerre szavazzanak.

Szlovák gárdisták rezesbandára

Ugyanakkor a szlovák kormány azt rója fel Budapestnek, hogy nem tudja megfékezni a szélsőségeseket, például a határátkelőknél demonstráló Magyar Gárdát, a Királyhelmecen masírozó Nemzeti Őrsereget vagy a Jobbikot. Fico korábban felidézte, hogy Szlovákiában az Alkotmánybíróság betiltotta a Slovenská pospolitos (Szlovák Testvériség) nevű pártot, amely a II. világháború idején működő Hlinka-gárda egyenruhájában masírozott (pénteken a szlovák belügyminisztérium közölte, hogy a civil szervezetként tovább működő csoportot is feloszlatták). Fico arról azonban már elfelejtkezett, hogy Magyarországon folyamatban van egy eljárás, amely a Magyar Gárda betiltásáról is dönthet.