Túléli a sajtószabadság a pekingi olimpiát

Kínában véglegesítik a külföldi tudósítók számára az olimpia idejére bevezetett engedmények. A külföldi tudósítók így továbbra is szabadon mozoghatnak az országban, és hatósági engedély nélkül készíthetnek interjúkat.

Kína bejelentette, hogy véglegesíti azt az ideiglenes utasítást, amellyel a nyári olimpia idején enyhítették a külföldi újságírókra rótt korlátozásokat. A döntést pénteken, az ideiglenes rendelet lejártának napján jelentette be váratlanul összehívott sajtóértekezletén Liu Csien-csao külügyi szóvivő.

Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint például a Kínában dolgozó külföldi tudósítóknak csak a meginterjúvolni kívánt személy vagy szervezet beleegyezésére lesz szükségük, és nem kell engedélyt kérniük a helyi önkormányzat külügyi osztályától ahhoz, hogy beszámoljanak az ottani eseményekről. Megszűnt az a szabály is, amely szerint kérniük kellett a külügyminisztérium jóváhagyását, ha számukra nem nyitott régiót akartak felkeresni és ott bejelentkezni a rendőrségen.

Az új szabályok szerint a külföldi újságírók elvben szabadon mozoghattak Kína egész területén, még ha a helyi hatóságok nem tartották is be minden esetben ezeket az - olimpiai játékok Pekingnek ítélésekor vállalt - könnyítéseket. Az olimpiai és a paralimpiai játékok befejezése óta a hatóságok szándékosan lebegtették az ideiglenes utasítás sorsát, csak annyit közölve, hogy céljuk továbbra is "elősegíteni a külföldi médiák és újságírók tudósítói munkáját".

A januárban bevezetett engedékenyebb előírásokkal Kína nyitottabbá kívánt válni a nagyvilág felé az olimpia idején, engedélyezték például a tudósítók engedély nélküli, szabad mozgását Kínában, és - a korábbi hatósági engedéllyel szemben - helyi szervezetek, illetve emberek meginterjúvolásához elég volt az érintettek beleegyezése.

A kritikusok szerint azonban mindezek ellenére a hatóságok továbbra is folytatták az újságírók zaklatását és megfélemlítését. A BBC szerint a gyakorlatban valóban nagyobb szabadságot kaptak az újságírók, ám azért nem hagyták őket teljesen magukra a hatóságok. Érzékeny területekre - például Tibetbe - például nem engedtek be senkit, és volt olyan külföldi tudósító, akit őrizetbe vettek. Ráadásul az engedékenyebb szabályok nem érvényesek a kínai újságírókra.