Aki legyőzte a fajvédő rendszert - 90 éves Nelson Mandela

Véget vetett a dél-afrikai faji elkülönítésnek. Ő nyitotta meg országa első, feketék által irányított ügyvédi irodáját. Életfogytilglani szabadságvesztésre ítélték, a börtönből 1990-ben szabadult. Nobel-békedíjat kapott, 1994-ben Dél-Afrika első fekete elnökének választották. Leköszönése óta az AIDS és a szegénység elleni küzdelmet segítette 2004-es visszavonulásáig - Nelson Mandela ma ünnepli 90. születésnapját.

"A fehér uralom és a fekete uralom ellen egyaránt harcoltam. Mindig egy demokratikus és szabad társadalomért léptem fel, amelyben mindenki egyenlő jogokkal, harmonikusan élhet együtt. Remélem, hogy megérem ennek a megvalósulását, de ha kell, meg is halok érte" - vallja Nelson Mandela, aki pénteken ünnepli 90. születésnapját.

1918. július 18-án született a Dél-Afrikai Köztársaságban, a xhosa nép által lakott Umtatában, egy törzsfőnök fiaként. Anyja apja harmadik felesége volt a négyből. Mandela középső neve, Rolihlahla azt jelenti: "aki bajba sodorja magát".

Az ellenszegülési kampány fő szervezője lett

Gyerekként nyugati típusú nevelésben részesült. 1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei-University College-ba de két év múlva kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt. Nem akart hazamenni, hogy feleségül vegye azt a lányt, akit kiszemeltek neki, inkább Johannesburgba ment, ott fejezte be jogi tanulmányait. Belépett az Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), amelynek később titkára lett, és megelégelve a radikális faji elkülönítést, tömeges polgári engedetlenségre szólította fel a feketéket. Ő lett az ellenszegülési kampány fő szervezője, 1952-ben pedig az ANC elnökhelyettese lett egy dél-afrikai regionális szervezet elnökeként.

Már a kinevezés évében letartóztatták Mandelát, és kitiltó rendszabályokat alkalmaztak vele és társaival szemben: nem vehettek részt gyűléseken és nem mehettek be bizonyos épületekbe. Megfigyelés alá helyezték őket, törvény tiltotta, hogy írásaikat bárki közreadja vagy akár csak idézze.

Mandela ekkor kidolgozta az M-tervet, ami arra az esetre adott útmutatást, ha az ANC vezetőit mozgásképtelenné teszik a hatóságok. E szerint a mozgalomnak illegalitásba kell ilyenkor vonulnia, erős helyi csoportokba szerveződni és szoros kapcsolatot tartani a megmaradt szervezőkkel. Mandela időközben Johannesburgban az ANC egyik későbbi elnökével megnyitotta az első fekete ügyvédi irodát.

Börtönévek

1955-ben az ANC elfogadott egy nyilatkozatot, amely kimondta, hogy a hatalmat osztály- vagy bőrszínkülönbség nélkül Dél-Afrika egész népének kell átadni. Egy évre rá elfogták a hatóságok a nyilatkozatot elfogadó kongresszusi szövetség 156 vezetőjét, köztük Mandelát. Hazaárulás vádjával perbe fogták, és bár végül felmentették, a tárgyalás öt évét börtönben töltötte.

A rendőrség 1960-ban Sharpeville-ben az övezetátlépési engedély ellen tüntető feketék közül 69-et megölt. A válság súlyosbodott, rendkívüli állapotot hirdettek, 22 ezer embert letartóztattak, köztük Mandelát is. Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök az apartheid eltörlését követelő ENSZ-határozat ellenére a fehér uralom fenntartása mellett döntött, és törvényen kívül helyezte az ANC-t. Mandela kiszabadulva már nem látott esélyt a törvényes keretek közti harcra, így létrehozta az ANC katonai szárnyát. 1962-ben ismét letartóztatták, mert útlevél nélkül hagyta el az országot. Ötévi kényszermunkára ítélték, majd más aktivistákkal együtt szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával állították bíróság elé, és 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fokváros melletti hírhedt Robben-szigeten tartották fogva.

Mandela a fogsága alatt félévente egyszer írhatott levelet és fogadhatott látogatókat, apró kőcellában lakott, minden nap követ tört, mégis visszautasította a politikai megadás fejében többször felkínált amnesztiát. A szabadon bocsátását követelő törekvések hatására 1986-ban - még fogolyként - kezdett titkos tárgyalásokat vele a dél-afrikai kormány.

Nobel-békedíj és elnöki poszt

1990. február 11-én szabadon bocsátották, és Frederik Willem de Klerk államfő bejelentette, hogy legalizálják az ANC-t és lépéseket tesznek az apartheid teljes megszüntetésére. Törekvéseikért 1993-ban mindketten Nobel-békedíjat kaptak. Mandela akkor beszédében így fogalmazott: "Szerepünk nem több, mint hogy népünk millióinak képviseletében állunk ma itt. Nekik volt bátorságuk felkelni egy olyan társadalmi rend ellen, amelynek lényege a háború, az erőszak, a fajüldözés, az elnyomás és amely egy egész nép hanyatlását okozta. Engedjük felvirradni egy új korszak hajnalát!"

Az új korszak az 1994-es választásokkal köszöntött be, amelyet az ANC nyert meg. Mandela az ország első fekete elnöke lett, alelnökké de Klerket nevezte ki. Beiktatási beszédét így zárta: "Soha, soha és soha többé ne fordulhasson elő, hogy ez a gyönyörű föld megint azt tapasztalja, hogy valaki valakit elnyom és emberi méltóságában megaláz. Uralkodjon a szabadság!"

Az ANC vezetői tisztségét 1991-től 1997-ig töltötte be. Az államfői tisztségből 1999-ben köszönt le, majd az AIDS és a szegénység elleni küzdelmet segítette 2004-es visszavonulásáig. Első politikusként ő hozta nyilvánosságra, hogy fia is AIDS-ben halt meg. Mandela világszerte hatalmas tekintélynek örvend, de kapott kritikákat is, amiért példaképének tekintette Fidel Castro kubai elnököt.

A politikus háromszor nősült, hat gyereke született. Második felesége, Winnie Mandela szintén aktívan politizált, ő irányította az apartheidellenes mozgalmat, amíg férje börtönben volt. Jjelenlegi feleségét 1988-ban, nyolcvanadik születésnapján vette el.

Születésnapja alkalmából Mandela interjút adott újságíróknak az ország délkeleti részén lévő hegyvidéki otthonában. Arról kérdezték, van-e üzenete a világ számára e jeles évfordulón. "Sokan vannak Dél-Afrikában, akik gazdagok, és megoszthatják javaikat azokkal, akik kevésbé szerencsések, és nem tudják legyőzni a nincstelenséget" - válaszolta a Nobel-díjas politikus.