A vezérszurkoló, aki kibekkelte Putyint

Az orosz privatizáció sötét éveiben meggazdagodott Roman Abramovics eddig ügyesen egyensúlyozott a politika és két milliárdos üzletág, az olaj és a foci világában. Gyorsan meglátja a lehetőségeket, de ha kell, a háttérben marad, ha pedig arra van szükség, látványosan adakozik. Történet dollármilliárdokról és hatalmi játszmákról Csukotkától Nyugat-Londonig.

Szibéria vonzó nyaralóhely

Az északkelet-oroszországi Csukotka a világ talán legkietlenebb, emberek által lakott része. Moszkvától kilenc időzóna választja el, még az oroszoknak is külön vízum kell, hogy bejuthassanak ide. Az orosz forradalom két év alatt ért el a térségbe - mikor egy kisebb bolsevik különítmény átverekedte magát az embertelen vidéken, hogy értesítsék a helyieket az államosításokról, a csukotkai vállalkozók egyszerűen agyonlőtték őket.

A kilenc hónapos tél során akár a mínusz hatvanfokos hőmérséklet sem ritka, több ezer kilométeren keresztül pedig nincs semmi más a térségben, csak a tundra. A kilencvenes években az ötvenezer fő lakosságú régió reménytelenül elszegényedett - a helyiek kilométereket gyalogoltak a tundrán, hogy hínárt vagy bálnazsírt ehessenek. A csukotkaiaknak Szibéria vonzó nyaralási célpont - szól az orosz vicc. Ebbe a környezetbe érkezett meg a dúsgazdag Abramovics. A legtávolabbi falvakba is elutazott, és bár nem tartott hangzatos beszédeket, 2001-ben közel 100 százalékos szavazati aránnyal nyerte meg a kormányzóválasztást.

"Sokan azt hiszik, azért segítek Csukotkának, mert én is északon, kemény körülmények között nőttem fel. Mások azt hiszik, azért, mert nehéz gyermekkorom volt. Olyanok is vannak, akik szerint loptam a vagyonomat, és a bűntudat miatt segítek. Egyik sem igaz. Elutazik Csukotkába az ember, látja a helyzetet, látja, hogy ötvenezren élnek itt, és azt érzi, segítenie kell. Soha nem láttam ennél rosszabb körülményeket" - nyilatkozta Abramovics.

Kormányzói évei alatt 770 millió fontot költött a régióra, és további 500 millió font beruházást generált. Épített tizennyolc iskolát, huszonnyolc kórházat, bevásárlóközpontokat, templomot, utakat, repülőteret és rengeteg új lakóházat. Létrehozott egy jótékonysági alapot, mely minden csukotkai gyermeknek biztosít évente egy hét nyaralást egy meleg helyen. A várható életkor a régióban három évvel nőtt, a születési ráta rövid idő alatt 50 százalékkal nőtt, immár a legmagasabb egész Oroszországban, a csecsemőhalálozások száma pedig megfeleződött. A Szibnyeftyet csukotkai adófizetőként jelentette be, ő maga ugyanakkor családjával együtt nem költözött oda.

Tele zsebbel a világ színe előtt

Abramovics motivációival kapcsolatban persze sokan szkeptikusak. Adózási szempontból mindenképpen jól járt a Szibnyefty bejelentésével, és kutatásokat is indított a csukotkai energiamezők feltérképezésére - sokak szerint Abramovics tud valamit, amit mások nem. Kormányzóként pedig a moszkvai központtól független hatalmi bázist hozhatott létre, miközben nem zavarja Putyint.

Utóbbinak különösen akkor lett jelentősége, mikor 2003-ban Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz vezetője megtörte a Putyinnal kötött paktum aranyszabályát: az oligarchák ne avatkozzanak a politikába. Hodorkovszkij ekkorra nemzetközileg elismer üzletember volt, intenzíven támogatott liberális és jobbközép képviselőket, számos amerikai kapcsolata volt, és a Szibnyefty felvásárlásával a világ negyedik legnagyobb olajipari konglomerátumát akarta létrehozni - ezt Putyin már fenyegetésként értelmezte. Abramovics ismét jókor érezte meg a változás közeledtét, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő országban megint elővehetik az oligarchákat mint bűnbakokat, és kiújulhat a háború a Kreml és a mágnások között. Eladta részesedését az Aeroflotban és a RuszAlban, a Szibnyefty nyereséget pedig osztalékként kifizette a részvényeseknek, legnagyobb részben természetesen saját magának. 2003 nyarán Roman Abramovics tele zsebbel lépett a világ színe elé.

Saját állítása szerint a 2003 tavaszi Manchester United-Real Madrid Bajnokok Ligája-negyeddöntőn döntötte el végleg, hogy a fociba akar fektetni. Nem is igazán a meccset, hanem a közönséget nézte, és lenyűgözte az a hűség és az a fanatizmus, amivel a nyugat-európai klubokat körülveszik a szurkolók. Több csapat is szóba került, végül a nyugat-londoni Chelsea megvásárlása mellett döntött. Kifizette a klub 80 millió fontos adósságát, további 60 millió fontot a korábbi tulajdonosoknak, és az első szezonra 110 millió fontot bocsátott a Chelsea rendelkezésére új játékosokra.

A szigetországban a legtöbben felhördültek, hogy a tradicionális angol foci milliárdosok játékszerévé válik, Abramovics közvetlen környezetében pedig a legtöbben azt gondolták, ez csak egy múló hóbort, amit egy-két bajnoki cím után meg fog unni a milliárdos. A moszkvai kommentárok közben arról szóltak, a Chelsea megvásárlása a csukotkai kormányzósághoz való védőháló arra az esetre, ha Hodorkovszkijhoz hasonló támadás indulna Abramovics ellen.

A pillanatok alatt világhírűvé váló milliárdos nem unta meg a Chelsea-t, ahogy nem unta meg Csukotkát sem. Az első évben ugyan nem jött össze a bajnoki cím, és a Bajnokok Ligájában is elbukott a csapat az elődöntőben, Abramovics a következő nyáron még többet költött játékosokra, és leszerződtette a kispadra José Mourinhót. Két bajnoki címet is nyert a következő két évben, és ott ült a Chelsea minden egyes hazai meccsén. Közben, bár rövid ideig úgy volt, hogy távozik Csukotka éléről, második ciklusát is megkezdte kormányzóként, bár ezután már jellemzően Londonból, telefonon keresztül irányította a régió életét. Ideje nagy részében azóta is Moszkva és London között ingázik, mert oroszországi befektetéseit nem számolta fel teljesen.

A Szibnyeftyen keresztül Abramovics 2004 és 2005 között a CSZKA Moszkvát is finanszírozta - éppen ekkor nyert a csapat UEFA-kupát, az orosz klubok közül elsőként. Bár a támogatásról hivatalosan a menedzsment döntött, 2005-ben pedig, mikor a Gazprom felvásárolta a Szibnyeftyet, az együttműködésnek is vége szakadt, sokan úgy tekintették az üzletet, mint Abramovics bizonyítási kísérletét arra, hogy hazája futballját is támogatja.

Ennél látványosabb hazafias lépés volt, amikor 2004-ben elindította az 55 millió dolláros Nemzeti Futball Akadémia programot Oroszországban, melynek keretében ötvenöt pályát építtetett országszerte az utánpótláskorú focistáknak. Ezen kívül továbbképzéseket szervezett edzőknek, sportlétesítmény-felújításokat finanszírozott, és támogatta fiatal játékosok és szakemberek külföldi útjait. A következő lépés az orosz válogatott támogatása volt - a holland Guus Hiddink leszerződtetésében a szövetségi kapitányi posztra nyilván jelentős szerepet játszott, hogy Abramovics személyesen fizeti évi 1,3 millió dolláros fizetését. 2006 végén pedig bejelentette: 20 millió fontos edzőtábort építtet az orosz válogatottnak a Moszkva közeli Zvenyinogrodban. A komplexumhoz hat focipálya, teniszpályák, futópályák, uszoda és 240 fős szálloda tartozik.

Abramovics láthatóan tudja, mivel tud az orosz vezetés kedvére tenni. Az egykori dzsúdóbajnok Putyin - aki időközben a kormányfői posztra cserélte az elnöki széket, de befolyása még mindig látványos - nem titkolja, hogy az orosz sportot presztízskérdésnek tekinti, és ebben számít az oligarchák segítségére. Putyin Abramovicshoz fűződő viszonya mégis más. Bár egy interjúban elárulta, a személyes találkozások során Abramovics magázza a nála idősebb Putyint, kapcsolatuk mégis személyes jellegű - Abramovics még a válásával kapcsolatban is kapott tanácsot Putyintól. Sőt, Abramovics önéletrajzírója, Chris Hutchins szerint szinte már apa-fiú kapcsolatról van szó. A jó viszony alapja persze az, hogy Abramovics és Putyin útjai eddig egyszer sem keresztezték igazán egymást, és a mágnás mindent meg is tesz, hogy ez továbbra is így maradjon.

Csukotkában megmentőként tisztelik és szeretik, az oroszok pedig egyre inkább elfogadják mint orosz vezérszurkolót. Az idő neki dolgozik, az oligarchák megítélése is változik lassan. Az Abramovicshoz képest túl nagyra törő, börtönben ülő Hodorkovszkij már inkább a Putyin-rendszer áldozatának tűnik sokak számára, mint az állami kincstárat kifosztó mágnásnak, júniusban pedig kormánypárti képviselők nyújtottak be egy olyan törvényt a duma elé, ami számára is lehetővé tenni, hogy idő előtt szabaduljon a börtönből. Hogy Abramovicsnak eddig szerencséje volt, vagy tényleg ennyire okos, azt senki sem tudja megmondani. A meccsre járást mindenesetre szemmel láthatóan nagyon élvezi.