Egy kis kokainba már nem bukik bele senki

Bill Clinton még azzal kozmetikázta füvezését, hogy nem tüdőzte le, ma azonban már bármelyik nyugati politikus kockázat nélkül bevallhatja, hogy marihuánát szívott vagy felszívott egy kis kokaint. Más kérdés, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor hajlamosak elfeledkezni fiatalkori botlásukról, és nem zavarja őket a füvezők macerálása.

- Fogyasztott kokaint, kormányzó úr?
- Úgy 22 vagy 23 éves lehettem. Kipróbáltam néhányszor.
- Mikor volt az utolsó alkalom? Csak akkoriban csinálta?
- Igen, akkoriban. Néhányszor... és volt marihuána is, amikor nagyjából 20 éves voltam. De nem hiszem, hogy hozzányúltam volna marihuánához a hetvenes évek óta.

A fenti beszélgetés részlet egy interjúból, amelyben New York állam új kormányzója, David Paterson beszélt drogos múltjáról. Pár nappal korábban azzal szórakoztatta a választókat, hogy mesélt arról, többször is megcsalta a feleségét, igaz, állítólag ő sem volt hűséges hozzá.

A demokrata politikus afroamerikai és vak, így már önmagában ezekkel is feltűnést keltett volna, hiszen New York államnak még soha nem volt olyan kormányzója, akit akár csak egyik tulajdonság is jellemzett volna. A drogfogyasztással és házasságtöréseivel kapcsolatos nyitottságának oka az, hogy elődje, Eliot Spitzer azért kényszerült lemondani, mert kiderült róla, köze volt egy prostitúciós hálózathoz. Spitzernek már csak azért sem volt esélye túlélni a botrányt, mert politikusként a közélet megtisztításával kampányolt, egykor ügyészként pedig a korrupció mellett küzdött a prostitúció ellen is. A veszte a képmutatás lett, Paterson pedig a nyilatkozataival megpróbálta megelőzni, hogy ő is hasonló sorsra jusson.

Úgy tűnik, nem is nagyon ártottak neki a magánéleti botlásokról szóló bejelentések. A kokainfogyasztásáról szóló hír ugyan sok helyen megjelent, de a tekintélyesebb lapok nem vezető anyagként kezelték. Az Egyesült Államokban ugyanis már rég elmúltak azok az idők, amikor a politikusok és egyéb közszereplők számára hátrányt jelentett a drogos múlt.

A professzortól Obamáig

Douglas H. Ginsburg, a Harvard egyetem tekintélyes jogászprofesszora még kénytelen volt megtapasztalni ezt. 1987-ben az akkori elnök, Ronald Reagan őt jelölte a legfelsőbb bíróság egyik megüresedett helyére, de döntését visszavonta, miután kiderült, hogy Ginsburg a hatvanas-hetvenes években diákként, majd később tanárként marihuánát fogyasztott. Ő ugyan elesett attól, hogy a legfelsőbb bírósági poszttal megkoronázza pályáját, de az ügy kapcsán több vezető politikus - demokrata és republikánus egyaránt - is bevallotta, hogy a professzorhoz hasonlóan ők is szívtak füvet fiatalkorukban. A bűnbánók között volt a demokrata elnökjelöltségért akkoriban pályázó Al Gore későbbi alelnök is, és - mint a The Washington Post utóbb megjegyezte - nem származott kára a beismerésből.

A legemlékezetesebb füvezős vallomás Bill Clintonhoz kötődik, aki az 1992-es elnökválasztási kampányban ismerte el, hogy diákként szívott marihuánát. Két megjegyzéssel próbálta elvenni ennek az élét: egyrészt hozzátette, hogy nem az Egyesült Államokban, hanem Angliában drogozott, másrészt hangsúlyozta, hogy csak beleszívott a füves cigibe, de nem tüdőzte le. Ez később ironikus megjegyzések tárgyává vált, legutóbb a mostani elnökválasztási kampány legesélyesebbnek tartott demokrata indulója, Barack Obama részéről.

"Amikor kölyök voltam, letüdőztem. Épp ez volt a lényeg" - mondta Obama újságíróknak. A demokrata elnökjelöltségért Bill Clinton feleségével, Hillaryvel szoros párbajt vívó afroamerikai szenátor még politikai karrierje előtt megjelent könyvében írt arról, hogy fogyasztott marihuánát és kokaint is. Mint elmesélte, a heroint csak azért nem próbálta ki, mert nem kedvelte azt a dílert, aki megpróbálta eladni neki. Politikusként sem próbálta szépíteni a múltját, és arról beszélt, hogy tinédzserként sok problémával küszködött, meg volt zavarodva, ezért nyúlt a kábítószerhez. "A tizenéves fiúk gyakran meg vannak zavarodva" - jegyezte meg, jelezve, hogy vélhetően nem ő volt az egyetlen, aki fiatalkorában drogozott.

Obama szerint épp a letüdőzés volt a lényeg

Hillary Clinton kampánystábjának egyik tagja megpróbálta kiaknázni Obama drogos múltját, de végül visszafelé sült el a fegyver. A januári New Hampshire-i előválasztás előtt Bill Shaheen, aki az egykori first lady helyi kampányának volt a társelnöke, beszélt arról, hogy szerinte a republikánusok elő fogják szedni a kábítószer témáját, ha Obama nyerné el a demokrata elnökjelöltséget. "Mikor volt az utolsó alkalom? Adott-e drogot bárkinek is? Árulta-e valakinek?" - Shaheen azt mondta, ilyen kérdésekkel fognak előállni a szerinte piszkos trükkökre készülő republikánusok, és nehéz lesz ezt semlegesíteni.

Végül azonban a kampánytanácsadó volt az, aki megütötte a bokáját, nyilatkozata miatt ugyanis kénytelen volt lemondani. "Mélyen sajnálom, amit mondtam, és szeretném megismételni, hogy a nyilatkozatom semmilyen formában sem volt jóváhagyva Clinton szenátor vagy a stáb részéről" - hangsúlyozta Shaheen. Hillary Clinton személyesen kért bocsánatot Barack Obamától, aki megjegyezte, nem tart attól, hogy a hasonló állítások ártanak a kampányának. "Nem hiszem, hogy az amerikai embereket foglalkoztatja az, hogy mit csináltam tinédzserként. Az már sokkal inkább, hogy mit fogok tenni elnökjelöltként" - jelentette ki a szenátor.

Az elfelejtett múlt

Hangzatos szavak, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a politikusok pozícióba kerülve hajlamosak megfeledkezni múltjukról, legalábbis ha a drogokról van szó. A New Yorkerben februárban megjelent publicisztikájában Hendrik Hetzberg épp erre a kettősségre hívja fel a figyelmet. Becslésének forrását ugyan nem jelzi, de azt írja, hogy közel százmillió amerikai szívott és ezáltal birtokolt marihuánát valamikor élete során, és csak egy kis balszerencse kellett volna hozzá, hogy ezért nagy árat fizessenek. Hetzberg szerint a füvet kipróbálók között minden bizonnyal ott vannak a társadalom oszlopos tagjai - tudósok, újságírók, politikusok, közgazdászok -, akik lebukás esetén eleshettek volna egyetemi ösztöndíjuktól, sőt, akár rosszabbul is végezhették volna.

"Több mint negyvenezer ember van börtönben valamilyen marihuánával kapcsolatos vétség miatt, és évente hétszázezer embert tartóztatnak le pusztán az anyag birtoklásáért" - sorolja a szerző, aki szerint eközben az adatok azt mutatják, hogy a marihuánát illetően teljes kudarc a drogellenes háború. "A végzős középiskolásoknak továbbra is negyven-ötven százaléka próbálja ki a füvet, és ez az arány már régóta stabil. Ráadásul a tiltott drogok ára alig változott, pedig hatalmas drágulás következne be, ha a kábítószer-háború akár csak kicsit is sikeres lenne" - érvel a publicista.

Sokat szívhatnak egy cigi miatt

Ha Barack Obama lesz a demokrata elnökjelölt és meg is nyeri a választást, akkor talán megnyugodhatnak azok, akik Hetzberghez hasonlóan gondolkodnak. A szenátor ugyanis támogatja azt, hogy a marihuána fogyasztása és birtoklása ne legyen bűncselekmény. Igaz, érezhető volt némi megingás a részéről, ugyanis egy tavaly tévévitán ő is csatlakozott azokhoz a demokrata politikusokhoz, akik ellenzik az enyhítést. Később azonban kampánystábja közölte, Obama véletlenül tette fel a kezét, amikor szóba került az ellenzés kérdése.

Mindenesetre ő már nem kerülhet olyan kínos helyzetbe, mint amilyenben a brit kormány találta magát tavaly nyáron. Az unalmasnak és szürkének elkönyvelt Jacqui Smith belügyminiszter egy tévéműsorban beszélt arról, hogy fiatalkorában szívott füves cigit. "Csak néhányszor, és nem különösebben élveztem" - mondta. Előtte már sok más politikus tett hasonló vallomást, így Smith nyilatkozata sem volt feltétlenül botrányos. Mégis a vezető hírek között szerepelt Nagy-Britanniában, aminek egyszerű oka volt: Gordon Brown miniszterelnök épp egy nappal korábban jelentette be, hogy a tervek szerint szigorítanak azon a 2004-ben hozott törvényen, amely szerint a kannabisz birtoklásáért a legtöbb esetben nem jár büntetés. A sajtó azonnal lecsapott a két hír közötti ellentmondásra, igaz, Brown védekezhetett azzal, hogy ő - állítása szerint - soha életében nem füvezett.