A szerelemmel is taktikázik a hiperelnök

Feleségét egy volt topmodellre cserélte, elvont fogalmak helyett igékkel dobálózik, és trónolás helyett az emberek között járkál. A Franciaország modernizációját hirdető Nicolas Sarkozy fenekestül felforgatta a francia elnöki hagyományokat, de közben veszélyes terepre is lépett: befolyásos barátai vannak a médiában és néhányan már cenzúrát kiáltanak.

"Én" - ez volt a leggyakrabban szereplő szó Nicolas Sarkozy kampánybeszédeiben, a személyes névmást pedig rendszerint az követte, hogy "akarom". Ezt egy francia nyelvész állapította meg, a The Economist brit hetilap pedig felfigyelt egy másik hasonló érdekességre is: Sarkozy elnökségével hanyatlani kezdett az elvont főnevek használata. Elődje, Jacques Chirac még képes volt arra, hogy egyetlen mondatba 13 ilyen fogalmat - egység, szabadság, emberség - szorítson bele, a költőként is ismert Dominique de Villepin korábbi miniszterelnök pedig ehhez hasonló színpadias mondatokkal örvendeztette meg a választókat: "A globalizáció nem eszményi, nem lehet ez a végzetünk."

Sarkozy szótárából hiányoznak az ehhez hasonló nagy szavak, helyette szövegei tobzódnak az igékben, de nem csak a retorikája hozott újdonságot az Elysée palota eddigi lakóihoz képest. "Ez egy lassú, nehézkes, öreges hivatal volt, az elnök pedig szinte úgy járt el, mint egy király. Ehhez képest most jött egy ember, aki futni jár, akinek fiatal gyerekei vannak, és mindez hatalmas változást jelentett" - mondja Derdák András, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, akit most nem hivatalos minőségében, hanem párizsi lakosként kérdeztünk a Sarkozy-jelenségről.

Mindenhol ott van

"Hiperelnök" - az angolszász sajtóban már egyszerűen csak így nevezik a rengeteget szereplő, állandóan nyüzsgő Nicolas Sarkozyt. Elődei hagyták, hogy a miniszterelnök pepecseljen a részletekkel, ő azonban nem ilyen, személyesen intézi az ügyeket, tárgyal a szakszervezetekkel, elutazik Brüsszelbe a pénzügyminiszteri találkozókra és még olyan döntéseket is meghagy magának, mint a hirdetések kitiltása az állami tévéből - írta a The Economist. A minisztereknek alig van mozgásterük és a miniszterelnök, Francois Fillon is alig látszik főnöke árnyékában. Jellemző a viszonyukra, hogy sajtóbeszámolók szerint Sarkozy egyszer az asszisztensének nevezte a kormányfőt.

Igaz, de Gaulle is emlékeztette egyszer egyik miniszterét, hogy ő vezeti a kormányt és nem a miniszterelnök, arra azonban soha nem vetemedett volna, hogy szerelmi ügyeiről beszéljen újságíróknak. Sarkozy épp ezt tette, amikor január 8-án egy sajtótájékoztatón egy kérdésre válaszolva közölte, komoly a kapcsolata barátnőjével, Carla Brunival. Előbb válásával, majd új szerelmével került a címlapokra, így nem csoda, hogy sok francia egyszerűen csak "bulvárelnöknek" nevezi - mondja a Párizsban élő Paller Eszter. Az elnök egyik tanácsadója szerint azonban tudatos döntés áll a sok szereplés hátterében. "Mindennapi kapcsolatban akar lenni az emberekkel, meg akarja ismerni a problémáikat, nem akar bezárkózni a palotában" - magyarázta a The Economistnak Sarkozy munkatársa.

Az új kapcsolat - Brunival Egyiptomban

"Nem volt még olyan elnökük a franciáknak, aki ennyire foglalkoztatta volna őket. A munkahelyemen is szinte állandóan ő a téma" - mondja Paller Eszter, aki szerint sokaknak nem tetszik, hogy ennyire előtérben van az államfő magánélete, bár hozzáteszi, az ő ismeretségi körében főként olyanok vannak, akik soha nem is szerették Sarkozyt. Úgy tűnik azonban, hogy az elnök hívei sem feltétlenül örülnek a túl sok szereplésnek. A TNS-Sofres felmérése szerint a franciák 93 százaléka gondolja úgy, hogy a média túl sokat foglalkozik Nicolas Sarkozy magánéletével. A lakosság nagyjából fele pedig azt is sokallja, amennyi időt és terjedelmet politikai és közéleti tevékenységére szán a sajtó.

Befolyásos barátok a médiában

Bár a kutatás szerint csak a megkérdezettek 37 százaléka gondolja, hogy pozitívan elfogult a média Sarkozy irányában, több elemző is úgy látja: aggodalomra ad okot, hogy az elnök baráti viszonyt ápol médiában érdekelt üzletemberekkel. A legnézettebb tévécsatorna, a TF1 például ahhoz a milliárdos Martin Bouygues-hoz tartozik, aki az elnök legkisebb fiának keresztapja. Ebbe a körbe tartozik Arnaud Lagardére is, aki tulajdonosa az egyetlen vasárnapi lapnak, a Le Journal du Dimanche-nak, a Paris Match bulvármagazinnak, valamint a Europe 1 rádiónak, és akit Sarkozy egy alkalommal "testvérének" nevezett. A The New York Times összeállításából kiderül, az elnök jóban van az egyik digitális tévécsatornát és egy ingyenes napilapot tulajdonló Vincent Bollorével is. Barátságuk jele, hogy Bolloré kölcsönadta repülőgépét és jachtját Sarkozynek, amikor a választás után pár hónappal elment nyaralni. Nem maradhat ki a sorból a La Tribune üzleti napilap tulajdonosa, Bernard Arnault, aki tanú volt az elnök esküvőjén (a The New York Times azt nem konkretizálta, melyiken a kettő közül).

Az összefonódás pedig szült már néhány, többeket a cenzúrára emlékeztető helyzetet. Az egyik leggyakrabban idézett példa a Lagardére által tulajdonolt vasárnapi laphoz, a Le Journal du Dimanche-hoz kötődik. Az újság megtudta, hogy Sarkozy felesége nem ment el szavazni a második fordulóban. A kampány alatt Sarkozyék kiegyensúlyozott házaspár képét mutatták, ezért a politikus számára kínos lett volna a hír, amelyet be is terveztek az aktuális számba, azonban mégsem jelent meg. A lap szerkesztője azzal indokolta a döntést, hogy az ügy érintette a privát szférát, sokan azonban tulajdonosi beavatkozást sejtettek a háttérben. A hír végül egy frissen indult hírportálon, a Rue89-en jelent meg először.

Rejtve maradt a szennyes - feleségével, Ceciliával

"Valóban kevés a negatív beszámoló Sarkozyről, de dicséret még annyi sincs, inkább arról van szó, hogy tele van vele a sajtó, hogy járt itt is ott is és intézkedett ebben-abban" - mondta Derdák András. A BBC által megszólaltatott médiaelemző, Jean Louis Missika szerint ez is tudatos stratégia eredménye: az elnök célja, hogy telítse a sajtót, így ha valamilyen történet kifulladóban van, akkor előáll valami újjal. Így elveszi a teret az ellenzéktől és a sajtónak sem jut ideje arra, hogy elemezze, értékelje az eseményeket. Az elnök kommunikációs tanácsadója, Thierry Saussez sem tagadta, hogy ez áll a sok szereplés hátterében. "Ha állandóan mozgásban vagy, akkor rákényszeríted a médiát, hogy kövessen téged" - mondta a nyolcvanas évek vége óta Sarkozyt segítő szakember, aki szerint állandó verseny zajlik a sajtó és a politikus között, ki határozza meg a napirenden lévő témákat.

Szerelem sztrájkok idején

Úgy tűnik, a magánéletével kapcsolatos információkat is tudatosan, politikai céljainak megfelelően adagolja. "Ha készülőben van valami baj, akkor hirtelen előjön Carla Brunihoz fűződő szerelmével vagy valami mással" - jegyezte meg Derdák András. Szüksége lehet még Sarkozynek hasonló trükkökre, rögös út áll ugyanis előtte, már ha tényleg végig akarja vinni sokat hangoztatott reformjait. Ezek között szerepel, hogy fel akarja számolni az egyes társadalmi csoportok kiváltságait - például a vasutasok kedvezményes nyugdíját -, csökkenteni akarja a közhivatalokban dolgozók létszámát és megszüntetné a 35 órás munkahetet is.

Tervei ellen ősszel már voltak nagyszabású tüntetések és sztrájkok, ezen a héten csütörtökön pedig a pedagógusok harmada tiltakozott munkabeszüntetéssel. A franciák előtt nem volt titok, hogy mire készül Sarkozy, a kampányban világossá tette, hogy szakítani akar a múlttal és modernizálni akarja az országot, ami akár népszerűtlen intézkedésekkel is járhat.

Megválasztása után ennek ellenére is példátlanul nagy volt a népszerűsége, ez azonban azóta jelentősen csökkent. Derdák szerint ennek oka, hogy amíg a reformok csak szavakban léteztek, addig sokaknak tetszettek, de amikor bevezetik a gyógyszerfelírási díjat vagy szigorítanak a korkedvezményes nyugdíjon, akkor az emberek elkezdenek morogni, hogy "jó-jó, de miért épp ezzel kell kezdeni". Paller pedig úgy tapasztalta, a franciákat nem abból a fából faragtak, akik könnyen búcsút mondanak vívmányaiknak: "Ha valamit kiharcoltak, akkor abból nem engednek. Ez így van az 1789-es forradalom óta."