5500 érv, hogy nem belénk csap a ménkű

Vágólapra másolva!
Ládányi nagyságú tárgyak fognak hullani az égből, ha becsapódik az irányíthatatlanná vált amerikai kémműhold. A landolás helyét és idejét egyelőre nem, csak napokkal az esemény előtt lehet megjósolni. Az interneten már fogadásokat kötnek arra, hogy az óceánba csapódik, esetleg Ázsiában vagy Amerikában ér földet a mérgező anyagot is tartalmazó műhold. 1979-ben egy űrállomás tízszer ekkora maradványai tartottak a Föld felé, akkor távcsöves-bukósisakos bulikat rendeztek a - végül ártalmatlannak bizonyuló - becsapódásra várva.
Vágólapra másolva!

Amerikai kormányzati tisztviselők szombaton jelentették be, hogy a Föld felé közeleg egy kilenctonnás, irányíthatatlanná vált kémműhold. Ezek a szerkezetek nagyon alacsonyan keringenek, pályájukat a felső légkör fékező hatása miatt időnként módosítani kell, különben fokozatosan lejjebb ereszkednek - mondta el az [origo]-nak Kereszturi Ákos, a Magyar Csillagászati Egyesület tagja. Miután az USA kémműholdjával megszakadt a kapcsolat, nem tudják a szokott módon módosítani a pályáját, lassan spirálozik lefelé, a mozgása fokozatosan felgyorsul, s végül elég a légkörben.

A kisbusz méretű műhold egy része megsemmisül, a többi pedig darabokban fog a Földre hullani. A bolygókutató szerint végül várhatóan 10-20, ládányi nagyságú törmelék csapódik majd be.

A kontrollálhatatlan műhold nem csak a tömege, hanem mérgező anyagai miatt is veszélyes lehet. A BBC szerint hidrazin nevű üzemanyagot tartalmaz. A színtelen, ammóniára emlékeztető szagú, maró hatású folyadék toxikus, kárt tehet bárkiben, aki kapcsolatba kerül vele, és égési sérüléseket is okozhat. A mérgező anyagok szempontjából a becsapódás okozta kár ahhoz hasonló, mint amikor kisebb baleset történik egy vegyipari raktárban. Veszélyes, de nem jelent globális fenyegetést - magyarázta Kereszturi Ákos.

A kémműholdakat ellenőrzött körülmények között szokták az óceánba vezetni, hogy biztosan ne férjen hozzájuk senki. Ezek a szerkezetek vizuális információkat gyűjtenek az űrből ellenséges kormányokról, terroristacsoportokról, ezen belül például feltételezett nukleáris támasztópontokról vagy katonai kiképzőtáborokról. John Pike hírszerzési és védelmi szakértő úgy nyilatkozott, most fennáll a veszélye, hogy illetéktelen kezekbe kerülne néhány az USA titkai közül. "Elméletileg elképzelhető, bár nagyon kicsi az esély rá, hogy a rözgített adatok egy része túléli a becsapódást" - mondta Kereszturi Ákos, aki szerint még ez sem jelentené feltétlenül azt, hogy a titkokat megismerheti megtalálójuk, hiszen kódoltak. A technológiába viszont talán bepillantást nyerhet, aki megtalál egy ilyen darabot, például elleshető a kamera néhány jellemzője.

Fogadásokat kötnek

Egyelőre annyit lehet tudni, hogy a becsapódás február végére, március elejére várható. Hogy hol landol majd a műhold, az csak néhány nappal, esetleg néhány héttel a landolás előtt jósolható meg. Nem valószínű, hogy a műhold darabjai lakott területre esnének, hiszen a Föld nagy részét óceán borítja, de ha kiderül is az ellenkezője, Kereszturi szerint akkor sem evakuálnák a lakosságot, a törmelék ugyanis 200-300 kilométeres körzetben, egy egész országnyi területen szóródik majd szét.

Mivel még sem azt nem lehet megmondani, hogy hol, sem azt, hogy mikor csapódik be, a bizonytalanságból adódó lehetőségre azonnal le is csapott egy szemfüles internetes fogadóoldal. A földet érés helyéről és idejéről is várják a tippeket, a szorzókból pedig következtetni lehet a valószínűségre. Lehet például fogadni arra, hogy szárazföldön vagy vízen landol-e majd a műhold - természetesen az utóbbira tippelők csak kicsi nyereségre számíthatnak, ha beigazolódik a jóslatuk. Ezen belül az Atlanti-óceán kétszer annyit fizet, mint a Csendes-óceán. A szárazföldi lehetséges becsapódási helyek közül a fogadóoldal szerint a legkisebb valószínűsége Óceániának, majd Európának van, a legnagyobb pedig Ázsiának. Ázsia után a második legveszélyeztettebb Afrika, a harmadik pedig Észak-Amerika.

Távcsöves-bukósisakos bulik

Évente több száz űrszemétdarab hullik a Földre, de csak ritkán okoz komoly riadalmat az űrből érkező hulladék. 2003 tavaszán az az előrejelzés ijesztett rá a világra, hogy az Amazonas őserdejébe csapódhat egy kikapcsolt orosz műhold. Az 1400 kilogramm tömegű tárgy végül elkerülte a Föld növény-és állatvilága harminc százalékának otthont adó dzsungelt, és az óceánban landolt, 299 kilométerre a Galápagos-szigetektől. A becslések szerint a legnagyobb egyben maradt darabja 120 kilót nyomott.

A leghíresebb hasonló fenyegetés a Skylab NASA-űrállomás maradványainak várható becsapódása volt 1979-ben. Akárcsak most, akkor is fogadást lehetett kötni arra, hogy a Föld melyik részén landol majd. Amikor a 78 tonnás darab beért a légkörbe, az emberek Skylab-partikat tartottak, ahová a vendégek távcsövekkel és bukósisakkal felszerelkezve érkeztek. Indiában leállították a repülőjáratokat, és a rendőrség teljes készültségben várakozott. Az egyik rádióállomás nagyobb összeget kínált annak a hallgatónak, aki elsőként visz be egy törmelékdarabot. Egy ügyvéd ingyenes jogi szolgálatait ajánlotta fel hirdetésben azok számára, akiket netán eltalálnak a Skylab darabjai. A törmelék végül az Indiai-óceánba és Ausztrália gyéren lakott nyugati partvidékére hullott. Sem sérültekről, sem anyagi kárról nem érkezett jelentés.

Akad azonban példa arra is, hogy bár nem számítottak rá, mégis csak hajszálon múlt a katasztrófa. Tavaly egy Csendes-óceán felett járó repülőgép 270 utasának az élete forgott veszélyben, amikor egy lángoló orosz műholdroncs húzott el a gépük mellett. A latin-amerikai járat pilótái azt vették észre, hogy egy tüzes törmelékdarab szántotta fel a sötét eget épp az orruk előtt. Amikor a roncs a vízbe csapódott, a hangrobbanás rövid időre elnyomta a gép négy motorjának a hangját is. Az eset négyórányira történt az új-zélandi Aucklandtől. A légi irányítók megtudták, hogy a törmelék annak az orosz műholdnak a maradványa volt, amelynek a számítások szerint a következő 12 órában még nem lett volna szabad beérnie a légkörbe.