Milliárdokba kerülnek az EU rossz megoldásai

Jelentősen visszaesett az Európai Unióba érkező menekültek száma. Egyrészt lassan elcsitulnak azok a nagy háborúk, amelyek elől tömegesen menekültek, másrészt az EU mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legnehezebb legyen a határain átjutni. Miközben az egyik fő érv a liberális menekültpolitika ellen, hogy a saját szegényeinkre se jut pénz, az EU óriási költségekbe veri magát korlátozó intézkedéseivel.

2006-ban 15 százalékkal kevesebb menekültet regisztráltak, mint egy évvel korábban, és 50 százalékkal kevesebbet, mint öt évvel ezelőtt. Szlovéniába 70 százalékkal, Ciprusra, Ausztriába és Franciaországba 40 százalékkal kevesebb menekült érkezett. Igaz, néhány országba többen mentek, Magyarországon például közel harmadával többen regisztráltatták magukat. Ugyanez a helyzet Svédországban és Görögországban is.

2006-ban a legtöbben Angliába érkeztek, majd Franciaországba, Svédországba, Németországba. Irakból, Oroszországból, Szerbiából és Montenegróból, Afganisztánból, valamint Törökországból kényszerültek a legtöbben elmenekülni. A lakosság arányához képest Cipruson, Máltán és Svédországban él a legtöbb hontalan. 2000-ben még Belgiumban és Szlovéniában élt a lakosság nagyságához képest a legtöbb menekült.

Rengeteg tényező befolyásolja, hogy egy menekült melyik országot választja úti célul. Fontos, hogy földrajzilag a két ország amennyire csak lehet, közel legyen egymáshoz. Meghatározó lehet a nyelv és a történelmi kötődés. Gyakran esik latba, hogy a célországban van-e az adott etnikumnak közössége. Természesen lényeges a célország gazdasági helyzete, az elhelyezkedési lehetőségek, a lakáspolitika. Így például Kongóból Belgiumba és Franciaországba, Algériából Spanyolországba és Franciaországba, Kolumbiábol Spanyolországba, Szomáliából Angliába, Hollandiába, Svédországba és Máltára, Oroszországból, Ukrajnából és Örményországból Észtországba, Lettországba, Csehországba vándorolnak.

Hiába az egyre durvább határőrizet

Az Európai Unió őszintén tesz hitet a menekültek jogait védő genfi egyezmény mellett, de eurómilliókat költ arra, hogy távol tartsa az illegális bevándorlókat. Az EU-ban nincs közös jogszabály a menekültekre vonatkozóan, de vannak irányelvek és vannak az eurómilliókért védett határok.

Csak Magyarország 40,5 milliárd forintot kapott a schengeni határőrizeti rendszerhez való csatlakozásra. Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke szerint az utóbbi években jelentősen javult is a határőrség statisztikája, több embercsempész-banda magyarországi sejtjét is felszámolták. A pénzből sok mindenre jutott: lettek új toloncbuszok, éjjellátó kamerák, számítógépes rendszerfejlesztés. A kiskunhalasi határőrség igazgatóságát közel 500 millióért újították fel, a felújított fogdában őrizetben tartott külföldieket ezután fegyházi körülmények között tartják majd.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az embercsempészek mindig túljárnak az EU eszén. Mire szigorítanak az egyik fronton, az embercsempészek már egy újabb frontot nyitottak. Jól mutatja ezt Marokkó példája: az Európához legközelebb fekvő afrikai országban megszigorították a part menti vizek ellenőrzését, amihez az EU több tízmillió eurós pénzügyi segítséget nyújtott. Az embercsempész bandák egy része ezután tette át székhelyét Mauritániába és Szenegálba, innen próbálták több száz kilométeres tengeri úton eljuttatni a menekülteket a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekre.

Ezután a marokkói Rabatban krízistanácskozást tartott 30 európai és 27 afrikai ország minisztere. A konferencia első kézzelfogható eredménye: az EU válaszképpen 2,45 millió eurós (670 millió forintos) támogatást folyósított Mauritániának, hogy a nyugat-szaharai ország tengeri és szárazföldi határait hatékonyabban tudja ellenőrizni, illetve, hogy képes legyen "humánus körülmények között" visszafogadni a Kanári-szigetekről visszatoloncolt menekülteket. Emellett felállították az úgynevezett gyorsreagálású határvédelmi csapatokat, amelyek különböző krízishelyzetekben könnyen bevethető, főként tengeren járőröző egységek.

Szintén csökkenti a menekültek számát az a szabály, hogy a légitársaságoknak maguknak kell állniuk egy vízum nélküli beutazó visszaútját, sőt még bírságot is kiróhatnak rájuk. Ezután ezerszer megnézik, hogy kit engednek be. Igaz, sokan nem is azon buknak el, hogy van-e papírjuk vagy nincs, hanem azon, hogy nem tudják egyértelműen elmondani a határőröknek, hogy menekültek és menedékjogot kérnek. Márpedig, ha nem fogalmaznak egyértelműen, a határőrök automatikusan visszatoloncolhatják őket. Ha azt mondják, hogy "Menekült vagyok", akkor a határőröknek kötelező elindítani a menedékjogi eljárást (először is tolmácsot hívnak), de ha csak azt motyogják, hogy "Félek hazamenni, mert megölnek", ez nem számít egyértelmű nyilatkozatnak.

Tari Attila ügyvéd, a Helsinki Bizottság munkatársa szerint a határellenőrzések további szigorítására fordított újabb eurómilliók valójában csak tüneti kezelést jelentenek. Állítja: a szigorodó európai hozzáállással legfeljebb a migráció irányát lehet módosítani, a feszültség azonban tovább növekszik majd a határ menti térségekben, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenné teszi, hogy a kontinens döntéshozói változtassanak álláspontjukon.

Sokba kerül az osztás-szorzás is

Az EU alapelve, hogy a tagállamaiba érkező menekültek mindenhol egyenlő elbánásban részesüljenek. Kötelező egységes szabályok helyett azonban kötelező minimumokat állapítottak meg, ezt minden tagállamnak teljesítenie kell, így egyik sem lesz vonzóbb vagy kedvezőtlenebb, mint a másik. "Ez azt jelenti, hogy ha az egyik tagállamban egy évvel a kérelem benyújtása után nyitják meg a munkaerőpiacot a menedékkérőnek, egy másikban fél év után, és az EU legfeljebb egy évben határozza meg a várakozási időt, akkor sajnos ez utóbbi ország is egy évre növelheti a várakozási időt. Ez azt eredményezi, hogy a menekültek védelmének színvonala az EU-s szabályozási technika miatt csökkenthető is" - magyarázta Pardavi. Azonban naivitás volt azt gondolni, hogy ettől minden állam egyformán lesz vonzó: egy a külföldieket jobban befogadó és gazdagabb országban mindig több lehetőséget látnak a menekültek, mint egy olyan tagállamban, ahol nincs lehetőség a beilleszkedésre.

Ezért az EU Dublini Rendelete szerint mindenkinek ott folytatják le a menekültügyi eljárását, ahol elsőnek nyilvántartásba vették. Tehát ha Magyarországra érkezik egy ukrán, és kéri a menedékjogot, majd továbbmegy Németországba, és ott is megpróbálkozik, a nemzetközi ujjlenyomat-rendszeren azonnal lebukik, és visszaküldik ide. Ezzel, elvileg, az EU elérte célját, nem rohamoznak meg egy országot sem csak azért, mert az gazdagabb.

Igen ám, de ezzel nehéz helyzetbe hozták az unió keleti határán lévőket és a tengerparti országokat, hisz a menekültek többsége ezekben az államokban regisztráltatja magát először, így akár akar, akár nem, marad. Így járt például Málta, ahol az ország lehetőségeihez képest irdatlan mennyiségű menekült él lepattant katonai táborokban. Épp csak kikerülte a közösség az egyik vélt vagy valós veszélyt, újabb hatalmas költségekbe verte magát, ugyanis a "pórul járt országok" pályázhatnak az EU menekültügyi alapjánál, hogy hozzájárulást kapjanak a menekültek fogadásával kapcsolatos költségekre.