A Déli-sarknak sem hagynak nyugtot a nyomuló hatalmak

A Greenpeace és a WWF környezetvédelmi csoportok bírálták csütörtökön a brit kormányt, amiért olaj-, és gázkitermelést fontolgat az Antarktisz kontinentális talapzatán. A The Guardian szerdán számolt be arról, hogy a brit külügyminisztérium 1 millió négyzetkilométernyi kontinentális talapzatra tart igényt, a brit antarktiszi terület partjainál. Bírálók szerint ez véget vethet a területi igényeket befagyasztó, 1959-es egyezménynek, amely garantálja, hogy a Déli-sark és az Antarktisz mindenkié, és területe csak tudományos kutatásra használható.

Szakítópróba elé kerülhet az 1959-es Antarktisz-szerződés - aggódnak nemzetközi környezetvédelmi szervezetek. Az egyezmény garantálja, hogy a területet csak tudományos kutatásra lehet használni. Ezt veszélyezteti - a Greenpeace és a WWF szerint - a brit külügyminisztérium szerdán napvilágot látott terve, amely szerint 1 millió négyzetkilométernyi tengeri talapzatra jelentenének be igényt, hogy olaj-, és földgázkitermelést folytathassanak.

"Nem szabad megengedni, hogy kőolaj-, vagy földgázkitermelés legyen az Antarktiszon, amely nagyon érzékeny bioszféra. Ez hatalmas csapás lenne a térségnek" - mondta Simon Walmsley, a WWF brit tengervédelmi programjának vezetője. A Greenpeace brit vezetője, Charlie Kronick felelőtlennek nevezte a brit kormány terveit: "Elképesztő, hogy miközben a kormány a klímaváltozás elleni kampány élére áll, az olajért ugyanilyen lendülettel küzd".

Verseny a tengerfenékért

Chile és Argentína olyan antarktiszi területekre jelentett be még évtizedekkel ezelőtt igényt, amelyet a britek is a magukénak mondanak. A brit terveket követően ez a két ország is hasonló igényeket jelenthet be az Antarktisz kontinentális talapzatára - írta a The Guardian. Szeptemberben Nagy-Britannia szintén területi igényt jelzett az Argentína közelében fekvő, brit fennhatóságú Falkland-szigetek kontinentális talapzatára, és a környező tengerfenékre.

A brit külügyi szóvivő szerint azért tervezik bejelenteni igényüket, mert Ausztrália és Új-Zéland ezt már megtette, és "mi is meg akarjuk védeni az érdekeinket". Az 1959-es szerződés értelmében erre 2009-ig van lehetőség. A sarkvidékek olvadó jégtakarói az utóbbi időszakban vonzóvá tették a hasonló - egyesek szerint a gyarmatosítást idéző - igények bejelentését. Oroszország az Északi-sark tengerfenekére tűzött ki zászlót, de több ország is igyekszik biztosítani, hogy részesüljön az olajban és földgázban feltehetően gazdag tengerfenék birtoklásából.

Hasonló osztozkodás folyik a Biscayai-öbölben is, és az évszázadokkal ezelőtt még csak az utazók legendáiban létező Északnyugati-átjárónál. Ennek hajózhatóvá válása, a jelentősen rövidülő Európa-Ázsia kereskedelmi útvonal miatt mozgatta meg több ország fantáziáját. A Kanada partjainál húzódó, nyáron már részben járható északi-sarkvidéki hajóút tulajdonjoga után az Egyesült Államok is élénken érdeklődik.