Hullámsírba temetik a múltat a betongátak

Közel 40 millió embert telepítettek ki eddig világszerte a fejlődés és a modern ipar szimbólumainak is tekintett gátépítések miatt. A vízerőművek jóllehet megújuló energiaforrásnak számítanak, és így ismét divatosak, sohasem örvendtek osztatlan népszerűségnek. Az így létrehozott víztározók ugyanis sokszor több ezer éves kultúrákat, középkori oszmán házakat temetnek hullámsírba, vagy éppen vízből kilógó templomtornyokat hagynak maguk után a Jangcétól, a Níluson át a Dunáig.

Modernizáció, fejlődés - a 18-19. századi ipari forradalmaktól kezdve mindig ennek a nevében tettek odébb falvakat, városokat, és lakóikat. A gátépítések hatásainak vizsgálatára 1998-ban létrehozott World Commission on Dams (gát világbizottság) szerint az ezredfordulóig közel 40 millió embert telepítettek át, és mivel a gátak sokszor gyéren lakott, szegény területeken épülnek, sokszor a legkevésbé alkalmazkodóképes emberek esnek áldozatul.

A civil érdekérvényesítés és a környezetvédő mozgalmak fellendülésével azonban sokszor sikerült határt szabni a hatalmas gátépítéseknek és más monstre beruházásoknak, például Portugáliában, ahol 1995-ben végül úgy döntöttek: nem építik fel a Coa-erőművet, mert az építkezés közben kőkorszaki sziklarajzokra bukkantak.

Függetlenül egy-egy projekt szükségességének és hasznosságának megítélésétől, a gátak építése hatalmas emberi áldozattal jár azok részéről, akik lakóhelyüket, múltjukat és kulturális örökségüket áldozzák fel az áramtermelés, vagy a jobb hajózhatóság érdekében. Van ahol beszámoztak minden követ a szétbontott épületekben és máshol összerakták, de sokszor csak kijelöltek egy új lakóhelyet, adtak egy zsák datolyát és jött a víz.

A legújabb: La Parota-gát, Mexikó

A La Parota-gát az egyik legújabb azoknak az erőműveknek a sorában, amelyek néhány tollvonással több ezer ember életét forgatná fel. Építését 2003-ban határozták el; a 900 megawattos erőművet a Papagayo-folyón létesülne, Mexikó Guerrero államában 1 milliárd dollárért (190 milliárd forint). A tervek szerint 17 ezer hektár föld kerülne víz alá a gát előtti víztározó miatt. A hivatalos adatok szerint 2981 embert kellene kitelepíteni.

A projekt ellen tiltakozó civil szervezetek - amelyek bíróságon támadták meg a gátépítést, így az építkezés most szünetel - azonban azt mondják, a gátépítés legalább 25 ezer ember elköltöztetésével járna és közvetetten további 75 ezer ember életét érintené, mert a folyó alsó szakaszain tönkretenné a halászatot. A kitelepítések ellen tiltakozó helyiek ellen a rendőrség állítólag többször erőszakosan fellépett. A jogsértések miatt az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet is tiltakozott.

A legnagyobb: Három-szoros erőmű, Kína

Víz és beton a Három-szorosban

A kínai méreteknek megfelelően a Jangce-folyó Három-szorosában épülő gát és vízerőmű a világ legnagyobbja. Támogatói szerint a Kínai Nagy Fal megépítése óta ez a legnagyobb építészeti vállalkozás az országban, amely méltóan szimbolizálja az új-Kínát. A gát 2335 méter széles és 185 méter magas. A szerkezetet 28 millió köbméter betonból és 463 ezer tonna acélból készítették, ami 63 Eiffel-torony építéséhez lenne elég.

A festői Három-szorosba épített betonmonstrum 600 kilométer hosszú víztározót duzzaszt vissza 2003 óta, ami hosszabb, mint a Magyarország két legtávolabbi pontja közötti távolság. Ehhez 1,13 millió embert kell kitelepíteni, ami az érintett két tartomány lakosságának 1,23 százaléka. A víztározó miatt - amely helyenként 100 méter mély - 1300 régészetileg értékes hely, és több mint 1 millió ember múltja, kulturális öröksége kerül a víz alá.

A hatóságok több archeológiailag értékes leletet átköltöztettek, de a fel nem tárt értékek - köztük a 4000 éve a szurdokba költözött Ba nép emlékei - végleg víz alá kerülnek. A gát - amely 22,5 milliárd dollárba (4275 milliárd forint) kerül - Kínában szokatlan módon jelentős ellenállást váltott ki a helyiek körében. A hatóságok azonban bebörtönzésekkel és erőszakos fellépéssel vetettek véget a tiltakozásnak.

A gát építése már a 20. század elején felmerült, de a kínai parlament csak 1992-ben hagyta jóvá az építést. Az erőmű 2009-re lesz teljes, de a megnövekedett igények miatt, Kína áramfogyasztásának csak 3 százalékát adja majd a tervezett 10 százalékkal szemben.

Kétszer költöztek: Meroéi-gát, Szudán

Mehetnek a sivatagba

A Meroéi-gát a Níluson épül Észak-Szudánban, 350 kilométerre északra a fővárostól Khartoumtól. Kilenc kilométeres szélességével és 67 méteres magasságával a legnagyobb gátak egyike lesz Afrikában. A víztározója 125 kilométer hosszú lesz és a Nílus vízhozamának akár 20 százalékát is felfogja majd. Az erőmű - amelynek építéséről 2002-2003-ban döntöttek - 2008-ra készül el, és megduplázhatja a szudáni áramtermelési kapacitást.

Az 1,2 milliárd eurós (312 milliárd forint) projektért azonban súlyos árat fizetnek a helyiek, akik közül sokakat már az egyiptomi Asszuáni-gát miatt néhány évtizede egyszer már áttelepítettek. A becslések szerint 55-70 ezer embernek kell elköltöznie a víztározó felöltése miatt. Sokan remélték, hogy a vízhez közel maradva folytathatják a földművelést, de a kormány távolabbi földeket jelölt ki, amely a gazdák szerint homokos, terméketlen terület. A szudáni hatóságok két évnyi öntözés és műtrágyázás, illetve négy évnyi datolyatermés kifizetését ajánlotta.

Két év után azonban mindenkinek fizetnie kellene az öntözés és trágyázás árát - jelenleg a Nílus miatt erre nincs szükség - ráadásul a gazdák szerint évtizedekbe telhet mire a talaj jó termőminőségűvé válik. Nílus-parti datolyapálmáik pedig száz évig is biztos megélhetést biztosítottak számukra, amelyet így elveszítenek. A 2004-ben a Núbiai-sivatagba átköltözött 6 ezer gazda körében - felmérések szerint - jelentősen nőtt a szegénység, mert nem tudnak eladható terményeket termelni.