Megtört a gazdag országok pénzosztó kedve

Egyre több az éhező, több mint félmilliárd ember él ivóvíz nélkül, miközben az évente fegyverkezésre költött pénz töredékéért megoldhatók lennének ezek a problémák - ez az egyik eredménye annak, hogy a gazdag országok jóval kevesebb pénzt adnak a szegénység elleni küzdelemre, mint amit 2000-ben megígértek. Az ENSZ országai akkor nyolc számon kérhető célkitűzést fogadtak el, és vállalták, hogy 2015-ig radikálisan javítanak a legszegényebbek helyzetén. Félidőben már látszik, hogy a teljesítésre kevés esély van.

Az új évezred hajnalától megrészegülve, lelkiismeret-furdalásból, felelősségtudatból vagy egyszerűen a migrációtól tartva önös érdekből, az ENSZ tagállamai 2000-ben úgy döntöttek: 2015-re radikálisan csökkentik a szegénységet a világban, és megteremtik az alapvető feltételeket a fenntartható fejlődéshez a legnagyobb nyomorban élő országokban.

A millenniumi célkitűzésekben (MDG) nyolc pontban foglalták össze, hogy milyen arányban kell visszaszorítani a szegénységet, a járványokat, a gyermekhalálozási arányt, növelni az iskolázottságot és az egészségügyi ellátást. A félidőben kiadott ENSZ-elemzésből úgy tűnik, kicsi az esély a célkitűzések elérésére.

"Már most látszik, hogy a vállalásokat nem fogják teljesíteni 2015-ig, pedig 2000-ben még tényleg őszinte akarat volt erre, de a politikusok - Magyarországon is - mindig ezeket a magasztos célokat teszik félre először, amelyeket a választók kevéssé kérnek számon" - mondta az [origo]-nak Frida Balázs, a magyar Globalance csoport képviseletében.

A Globalance, a több mint 100 országot tömörítő, GCAP (Global Call to Action Against Poverty - közös fellépés a szegénység ellen) nemzetközi mozgalomhoz csatlakozva a fejlett országokat, elsősorban a leggazdagabbakat tömörítő G8-csoportot hibáztatja. "Úgy stagnált vagy csökkent az általuk vállalt, fejlesztésre költött pénz aránya az elmúlt két évben, hogy ebbe már beleszámították több ország - például Nigéria és Irak - adósságának elengedését is, ami egy éhező afrikai helyzetén semmit sem változtat" - mondja Frida.

Ezt az állítást a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tanulmánya is alátámasztja: miközben a gazdagabb országok - így az Európai Unió is - azt vállalták, hogy 2015-re gazdasági össztermékük, GDP-jük 0,7 százalékát fordítják majd a legszegényebb országok fejlesztésére, az MDG-re kifizetett pénzek mértéke ezt nem éri el.

A most kiadott ENSZ-jelentés kevésbé fogalmaz élesen. Nem szólítja fel, de emlékezteti a fejlett országokat erre a kötelezettségvállalásra, és külön kiemeli a G8 államait, amelyek 2005-ben a gleneaglesi csúcstalálkozójukon azt ígérték: 2010-ig megduplázzák az Afrikának juttatott segélyeket, és lehetővé teszik, hogy az afrikai mezőgazdasági termények könnyebben piacaikra jussanak.

Árnyalt sikerek

Az ENSZ felméréséből azonban úgy tűnik, hogy soha nem látott mértékben csökken a szegénység a világban, és ha a jelenlegi tendencia folytatódik, sikerülhet teljesíteni az erre vonatkozó célkitűzést. Míg 1990-ben a fejlődő országok lakosságának közel 32 százaléka élt napi 1 dollárnál (180 forint) kevesebből, 2004-re ez az arány 19 százalékra csökkent, 2015-re pedig 16 százaléknál kevesebbre csökkenhet.

Az örvendetes tényt némileg árnyalja, hogy ez elsősorban Kína és India hatalmas gazdasági növekedésének köszönhető. A Szaharától délre fekvő afrikai országokban viszont - részben a gyors népességnövekedés miatt - alig változott a helyzet (1990: 47 százalék; 2004: 41 százalék), Nyugat-Ázsiában pedig egyenesen megduplázódott az extrém szegénységben élők aránya (1990: 1,6 százalék; 2004: 3,8 százalék).

Statisztikai értelemben így könnyen lehet, hogy az ENSZ definícióinak megfelelően sikerül felére csökkenteni az extrém szegénységet, de a nyomorgó afrikaiak többsége ebből nem érzékel majd semmit. Így felmerül a kérdés: nem félrevezető-e azt hinni, hogy a millenniumi célkitűzések teljesítése automatikusan a szegénység felszámolását is jelenti?

"Bármennyire dicséretesek is a célok, az emberek azt hihetik, hogy ez egy mérnöki módszerekkel megoldható probléma. A cső egyik végén befolyik a pénz, a másikon meg lehet számolni az ásott kutak és a beiskolázott gyerekek számát" - idézte Lant Pritchett, a Harvard University közgazdászának és Michael Woolcock, a Világbank szociológusának állítását a The Economist.

A lap szerint azonban például azon célkitűzések teljesítéséhez, hogy minden gyerek legalább általános iskolát végezzen (fejlődő országok beiskolázottsága 2004-ben összesen 80, Afrikában 70 százalék) vagy jelentősen csökkenjen a gyermekágyi elhalálozások és csecsemőhalandóság, a pénzen kívül szükség van több ezer olyan tanárra, ápolóra és szülészre, aki törődőek, szorgalmasak és jó szakmai ítélőképességük van. Kétséges, hogy 2015-ig ez elérhető.

A nyolc parancsolat

Az ígérgetésnél mindenki az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján tolongott

A The Economist szerint az ENSZ célkitűzéseivel az a probléma, hogy hívei afféle "nyolcparancsolatként" tekintenek rájuk. Úgy vélik, ezek "olyanok, mint az emberi jogok, ünnepélyes kötelezettségek, amelyekben nem lehet kompromisszumot kötni. Számba kell venni, mire van szüksége a fejlődő országoknak, mibe kerül a legolcsóbb megoldás, majd a gazdagok állják a cechet, a szegények kormányai meg elvégzik a munkát" - írja a brit lap.

A millenniumi célkitűzések hívei szerint viszont éppen ez az erősségük. "Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata óta - amely ráadásul egy absztrakt célkitűzés - ez az első és egyetlen globális, mérhető, és számonkérhető rendszer. Nem egy-egy országról szól, hanem az erőfeszítések időarányos méréséről" - mondta Frida Balázs.

Az időarányos mérésben azonban nem áll túl jól a világ. Az éhezők arányát például 2015-ig felére akarják csökkenteni, de a korábbi 800 millióról 870 millióra nőtt az éhezők száma, és az ENSZ Világélelmezési Programja is a napokban figyelmeztetett, hogy az általuk ellátott 90 millió emberre sincs már elég pénzük. Az ENSZ szerint ha a jelenlegi trend folytatódik az alultáplált gyerekek arányának csökkentését sem sikerül elérni; mintegy 30 millió gyerekkel lépik majd túl a célkitűzést.

A HIV-/AIDS-járvány áldozatainak száma sem csökken; 2006-ban már majdnem 3 millióan haltak meg ebben a betegségben, és 2015-ben a becslések szerint több mint 15 millió gyerek veszíti majd el egyik vagy mindkét szülőjét a betegség következtében. Az alapvető közegészségügyi ellátás megteremtésére vonatkozó célkitűzést - amelyet az ENSZ először már az 1980-as években teljesíteni akart - közel 600 millió emberrel fogják túllépni.

Merre tovább?

Szemétfolyó a világ harmadik legszegényebb országában, Maliban

Még az ENSZ millenniumi célkitűzéseivel szemben szkeptikusak is eredményként ismerik el, hogy sikerült néhány, globálisan fontos ügyben megállapodni, és sok területen valóban történt előrelépés. Megoszlanak a vélemények azonban arról, hogy miként érhetők el a célok. A szabad kereskedelem hívei szerint Kína, India és az ázsiai "kis tigrisek" mutatják, hogy a piacnál és saját erőfeszítéseiknél jobban semmi sem szorítja vissza a szegénységet.

A szegénység felszámolásáért küzdő szervezetek szerint azonban az afrikai országokban ennél alapvetőbbek a problémák. Ezért első lépésként arra szólítják fel a gazdag országok kormányait, hogy adjanak több pénzt vagy legalább annyit, amennyit megígértek, mert szerintük "totálisan megtört" a fejlesztések üteme. Úgy vélik, hogy a tartós és fenntartható fejlődést csak a nemzetközi kereskedelem igazságosabbá tétele biztosíthatja.

Addig a kis lépések is hozhatnak nagy eredményeket, mint azt Mali példája is mutatja. Az ENSZ-listán a világ harmadik legszegényebb országaként szerepelő nyugat-afrikai állam költségvetésének egyharmadával megegyező támogatást - félmilliárd dollárt (90 milliárd forint) - kap a következő öt évben, erőfeszítéseinek elismeréseként. Ezt az öntözés kiépítésére fordítják, ami egy sivatagi országban az egyik legjobb eszköz lehet a szegénység felszámolására.

A már beindult programoknak köszönhetően sokan visszatértek a városokból, sőt a környező országokból a régen elhagyott földekre. A remények szerint terményeiket Európa és Amerika piacaira is eljuttathatják, az ehhez szükséges infrastruktúrát most kezdik kiépíteni. A szegénység ellen küzdő mali kormányügynökség vezetője optimista, hogy Maliban is sikerül felére csökkenteni a szegények arányát. Ha 2015-re nem is, de 2025-ig biztosan.