Megint megússzák a CIA európai csatlósai

Vágólapra másolva!
Az Európa Tanács jelentéstevője biztosan állítja, hogy Romániában és Lengyelországban működtek titkos CIA-börtönök 2002 és 2005 között. Dick Marty azonban ezúttal is adós maradt a kézzelfogható bizonyítékokkal, igaz, arról viszonylag érzékletesen számol be, hogyan teremtettek a rabok számára megalázó, elviselhetetlen körülményeket. A részletgazdag beszámolóban található állításokat - amelyeket névtelenül nyilatkozó amerikai, lengyel és román titkosszolgálati alkalmazottakkal, tisztviselőkkel folytatott interjúk alapján tett - az érintettek könnyedén letagadják.
Vágólapra másolva!

"Terrorista volt a fickó? Mert ha igen, akkor azt kapta, ami járt. Nagyon sok ilyennel találkoztam, és biztos vagyok benne, hogy nem emberek - nem olyanok mit maga vagy én" - ezzel vágott vissza Dick Martynak egyik névtelenséget kérő CIA-s forrása, amikor a svájci jogász arról tudakozódott, volt-e példa durva bánásmódra a terrorista tevékenységgel gyanúsított személyek elleni eljárások során. A svájci szenátor az Európa Tanács, az Európai Unió jogvédő szervezete megbízásából vizsgálta az állítólag európai országokban működő, titkos CIA-börtönök létét. Az ügyben készített második jelentését pénteken ismertette.

A jelentés szerint az amerikai titkosszolgálat 2002 és 2005 között titkos fogdákat tartott fenn Lengyelország és Románia területén, ahol kulcsfontosságú őrizeteseket tartott fogva. A titkos CIA-fogdák létesítése a két ország akkori elnöke, Aleksander Kwasniewski és Ion Iliescu tudomásával folyt. A jelentés név szerint említi még Traian Basescu jelenlegi román államfőt, akárcsak nemzetbiztonsági tanácsadóját, Ioan Talpest, továbbá a hadsereg titkosszolgálatának akkori vezetőjét, Sergiu Tudor Medart, és a 2000-2004 között hatalmon lévő Nastase-kormány honvédelmi miniszterét, Ioan Mircea Pascut, mint akik tudtak a gyakorlatról. Az érintettek ugyanakkor mindannyian tagadják ezt, és vérmérsékletüktől függően spekulációnak, felelőtlen koholmánynak, butaságnak nevezték a dokumentumot.

Titkolóznak, mint az oroszok

A svájci jelentéstevő szemrehányásokkal illette az Európa Tanács több tagját, köztük Németországot és Olaszországot azért, mert államtitokként kezelték jogellenes akcióknak - köztük terrorgyanús egyének külföldre szállításának - a felderítését, és elmarasztalta mindazokat az országokat, amelyek nem válaszoltak kérdéseire, illetve a NATO-t, amely egyetlen megkeresésére sem reagált. Dick Marty az államtitokra való hivatkozást a demokratikus hiányosságok miatt sokszor kritizált orosz vezetés taktitkájához hasonlította. A jogász szerint a módszer elfogadhatatlan a demokratikus államokban, és azt javasolja, hogy emberi jogi ügyekben ne lehessen államtitokra hivatkozva megakadályozni a körülmények tisztázását és a felelősség megállapítását. Pozitív példaként csak Kanadát és Bosznia-Hercegovinát említette, amelyek - egyedüliként - teljes mértékben elismerték az őrizetesek törvénytelen szállításában vállalt felelősségüket.

A jelentés szerint a titkos fogdákat közvetlenül és kizárólag a CIA irányította, az érintett országok tisztviselőinek nem volt érdemi kapcsolata az elfogottakkal, csupán logisztikai támogatást nyújtottak az amerikai hírszerzésnek. A helyi hatóságoknak feltehetően nem volt tudomása a fogdákban megfordult személyek számáról sem, és ugyancsak kevés ember tudhatott ezekről a dolgokról, ám a legfelső állami vezetés mindkét helyen tudatában volt annak, milyen tevékenységet folytat országában a CIA, és azt jóváhagyta - állítja a jogász. Marty szerint az együttműködés alapjait, amelynek során lehetővé vált az emberi jogokat súlyosan sértő gyakorlat, a NATO keretein belül fektették le különböző nyilvános és titkos kétoldali megállapodások megkötésével. A jelentés külön kiemeli, hogy az amerikaiak olyan országokat választottak partnerül vitatható programjukhoz, amelyek nehéz gazdasági időszakból lábaltak ki, és rá voltak utalva az amerikai támogatásra.

Lezárt repterek, elzárt foglyok

A jelentés szerint Lengyelországban a legmagasabb értékűnek tekintett személyeket őrizték, míg Romániában fontos tálib vezetőket, Afganisztánban elfogott külföldi harcosokat, vagy csak támogatóikat, és közel-keleti terrorcsoportok vezetőit. Marty részletesen taglajla, miként szállították például a lengyel Stare Kiejkuty nevű amerikai kézben lévő kiképzőközpontba a foglyokat a lengyel katonai hírszerzés (Wojskowe S3uzby Informacyjne - WSI) akítv közreműködésével.

A jelentés szerint az amerikaiak általában kevesebb mint 12 órával a foglyokat szállító repülőgépek érkezése előtt telefonáltak a Szczytno-Szymany nemzetközi repülőtérre, ahol életbe léptették az amerikaiak által megkövetelt rendszert: a kifutót kiürítették, a lengyel személyzetet a központi épületbe rendelték. A leszálló gép a kifutó végéig gurult, ahol már elég távol volt az épületektől. A gép mellé az amerikaiak furgonjai álltak, amelyek aztán onnan, fényszóróikat felkapcsolva hajtottak a forgalomtól megtisztított utakon a kiképzőközpontba.

A jelentés az őrizetesek fogva tartásának körülményeit is is részletesen taglalja. Eszerint a foglyokat tagbaszakadt, fekete ruhás, maszkos, fekete szemvédős férfiak vezették a cellákba, ruháikat levágták róluk, és gyakran hetekig pucéran kellett lenniük. Szükségleteik végzéséhez csak egy vödör állt rendelkezésükre, ezen kívül volt egy tál az ételhez, és egy régi fekete, de rövid takaró, amivel sem takarózni, sem pucér testület befedni nem tudták. Enni ízetlen ételeket, rizst és húskonzervet kaptak. Négy hónapig csak néma maszkos őrökkel találkozhattak, celláikat időnként túlhűtötték vagy túlfűtötték, és elzárták tőlük a természetes fényt is.

Továbbra sincs konkrét bizonyíték

Dick Marty a jelentéshez fűzött megjegyzéseiben közli: tisztában vannak a terrorizmus jelentette veszélyekkel, ám a cél, ez esetben sem szentesítheti az eszközt. A terror elleni harc nem igazolhatja a jogtalan és illegális tevékenységeket, az alapvető emberi jogok súlyos megsértését, a törvények semmibe vételét. Ez a terroristák és a bűnözők kezére játszik, akik könnyen meg tudják indokolni az ezeken az alapokon igazságtalannak tekintett rendszer elleni harcukat, és képesek másokat is meggyőzni erről - állítja.

A svájci jelentéstevő ugyanakkor - bár az előzetes híradások azt ígérték - nem állt elő konkrét bizonyítékokkal. Beszámolóját nyilvános repülési adatok elemzésére és egykori, valamint jelenlegi titkosszolgálati alkalmazottak felkutatására, velük lefolytatott interjúkra alapozta. A harminc - amerikai, lengyel és román - megkérdezett közül azonban egyetlen sem vállalta névvel vallomását, jóllehet Marty azt állítja, vannak köztük olyanok, akik megfelelő körülmények esetén vállalnák a személyes tanúskodást az ügyben.

A hálózat

A titkos börtönökről először a Washington Post számolt be még 2005 november elején. Az amerikai lap akkor azt állította, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség a világ számos pontján tart fenn titkos fogdákat, ahol terrorizmussal gyanúsított személyeket őriznek és hallgatnak ki - kijátszva a fogvatartottakra vonatkozó amerikai és a nemzetközi jogot, valamint az ezek érvényesülését ellenőrző szervezeteket.

A Human Rigts Watch jogvédő szervezet már akkor úgy tudta, hogy ilyen börtönök Európában Lengyelországban és Romániában voltak, az Amnesty International pedig hónapokkal előtte azt jelentette, hogy az USA globális, titkos fogolytábor-hálózatot üzemeltet. A két megnevezett európai állam kormányai azonban hevesen tagadták a vádakat, kormányfők, egy sor miniszter és magas rangú tisztviselő igyekezett cáfolni a börtönök létezését mindkét országban. Rajtuk kívül több más európai állam neve - így Magyarországé is felmerült -, ám az újabb vizsgálatok ezeket a híreket nem támasztották alá.

Az ügy kipattanása után az Európa Tanács és az Európai Unió is szinte azonnal vizsgálatot indított. Az előzetes jelentésben ezer gyanús repülőjáratot találtak a vizsgálók, amelyek számos európai ország repterein megfordultak, ám az érintett országok kormányai tudomást sem vettek a jogsértő gyakorlatról, Dick Marty majdnem pont egy éve közzétett első jelentéséből pedig kiderült, 14 európai ország működött közre a CIA-val a titkos repülőjáratok ügyében.