"A halált megvető bátorság a fegyverünk"

Létezik egy szervezet, amelyik erényt csinál követőinek halálából, de közben százezrek mindennapi életét szervezi kifinomult szociális érzékkel. Amelyik a felebaráti szeretet odaadó gyakorlója, de közben a cionizmus elleni küzdelem élharcosa is. Követői hisznek abban, hogy ha elesnek a csatatéren, nem kell kivárniuk a feltámadás napját, hanem azonnal a Paradicsomba kerülnek. Az [origo] tudósítója a Hezbollah földjén járt.

"Ha a Hezbollah nem lenne, már mi is a palesztinok sorsára jutottunk volna, és valahol menekülttáborokban tengetnénk az életünket" - mondja a hatvanas éveiben járó Abu Hejder a dél-libanoni Nabatíje városában. "Elékszem, a hetvenes években a cionisták véletlenszerűen bombázták az egész régiót. Rengetegen meghaltak akkor. Most azonban minden agresszió árát drágán megfizetik" - magyaráz az öreg kereskedő.

A Hezbollah több mint húsz éve folyamatos fenyegetést jelent Izrael északi határaira. A cionizmussal szembeni ellenállás és küzdelem szimbólumaként népszerűsége rendkívüli, főleg a Libanon lakosságának mintegy harmadát kitevő síiták körében.

Az iszlámista mozgalom nem csak fegyveres szervezet. Mint a libanoni parlament legnagyobb pártja, része az ország politikai életének is. A tavaly nyári háború alatt megnövekedett társadalmi bázisát és befolyását arra használja fel, hogy minél nagyobb részt szerezzen meg a hatalomból. Mint az ellenzék vezető ereje, azt akarja elérni, hogy a jelenleg üres államfői posztot egy általa is támogatott jelölt töltse be.

Emellett saját egészségügyi és oktatási rendszerrel, rendőrséggel és titkosszolgálattal rendelkezik. A síita felekezet által lakott területeken a bejrúti kormány befolyása eltörpül a Hezbollahéhoz képest. Azt is mondhatjuk, hogy államot alkot az államban.

Delejező hangok

Ahogy Dél-Libanon utolsó szunnita városát, Szidónt elhagyjuk a cédrusos nemzeti lobogók és a reklámtranszparensek mellett egyre sűrűbben tűnek fel a Hezbollah sárga, géppisztolyos zászlói. Öreg Mercedes taxink autórádiójából a közel-keleti popsztárok slágerei helyett a Hezbollah vezér, Haszán Naszrallah prédikációi harsognak zenei aláfestéssel. Az Izrael elleni harcban elesett mártírok kifüggesztett képei és az utak mentén kiállított Merkava tankok roncsai az ellenállás győzelmét jelképezik.

Libanon déli övezeteiben a bejrúti kormány jelenléte újkeletű. Amikor az izraeliek hét éve elhagyták a területet, az ellenőrzést a Hezbollah harcosai vették át. A hadsereg egységei csak a 2006 nyarán lezajlott háború befejeztével voultak be ismét a régióba ENSZ békefenntartókkal megerősítve. Az állami befolyás azonban a katonai őrbódéktól távolabb a nullával egyenlő.

A tengerpart mentén húzódó Ámil-hegység völgyeiben megbúvó síita településések utcáit a mai napig a Hezbollah biztonsági szolgálatának emberei ellenőrzik. Ügynökeik hétköznapi emberekként végzik munkájukat, vagy robogóikkal cikáznak végig a szűk sikátorokon. Ha azonban bármi gyanúsat észlelnek, a helyszínen teremnek. Mintha a földből nőnének ki.

Nem ismer részrehajlást

"Eddig csak rossz tapasztalataink vannak az állammal" - mondja Haszán Ajjub, az izraeli határhoz közel fekvő Khiam városka egyik kávézójában, miközben vízipipájából a jófajta helyi dohányt szürcsöli. "Amikor tavaly a bombázások alatt a település a földdel vált egyenlővé, a Hariri-bandától (a mérsékelt politikai erőktől) egy vasat sem kaptunk. Az arab országok segélyei csak nemrég érkeztek meg. Ha nincs a Hezbollah, a telet is sátorban kellett volna kihúzzuk".

"Így van" - helyesel a szomszéd asztal mellől az ősz hajú Abu Ali. "Minket síitákat mindig elhanyagoltak. Ha a kormányon múlna, még kórházunk és iskoláink sem lennének". Az egészségügyi ellátást és az oktatást szinte kizárólag az iszlámisták támogatják a környéken.

Ha az emberek között bármi vita támad, akkor is sokszor megkerülik az állami intézményeket. A libanoni bíróságokon nem az a döntő, hogy kinek van igaza, hanem hogy kinek vannak jobb kapcsolatai. Ezért sokszor a Hezbollahhoz tartozó vallástudósokhoz fordulnak segítségért, mivel közismert, hogy a párt semmilyen ügyben nem ismer részrehajlást.

Nem futamodunk meg soha

Nem csoda, hogy a libanoni síiták többsége a végsőkig lojális az iszlámista csoporthoz. "Egyáltalán nem igaz, hogy kizárólag az iráni pénzből élünk" - tiltakozik Safík Nábluszí sejk, akivel Khiam egyik mecsetjében beszélgettem. "A helyi lakosok támogatásából valójában nagyobb összegek folynak be, mint azt sokan gondolnák. A szegények pár dollárral, a külföldön élő emigráns kereskedők akár milliókkal is támogatnak bennünneket. Mi nem vagyunk a társadalomtól elkülönült szervezet. A Hezbollahot a libanoni síiták hozták létre, hogy megvédjék magukat a cionista terjeszkedéstől".

A rendszeres adományok mellett az emberek vallási elkötelezettsége az, ami életben tartja az Iszlám Ellenállást, ahogy a helyiek nevezik a mozgalmat. A szervezet harcosait az különbözteti meg más gerilláktól, hogy nem a pénz, vagy a puszta nemzeti elkötelezettség motiválja őket. Hitbéli meggyőződésből fognak fegyvert. Hisznek abban, hogy ha elesnek a csatatéren, más buzgó muszlimokkal ellentétben, nem kell kivárniuk a feltámadás napját, hanem azonnal a Paradicsomba kerülnek.

"Azért nem tudtak bennünket soha legyőzni, mert nem félünk a haláltól. Bármennyi emberünk is esik el, nem futamodunk meg soha" - magyarázza a Hezbollah harci stratégiáját Nábluszí sejk. "Mártírjainkra büszke családjuk. Tudják, hogy megkapják Istentől méltó jutalmukat. A muszlim anyák arról álmodnak, hogy fiuk egykor mártír lehessen. Az apák csatában elesett fiuk temetésén édességeket osztogatnak a megjelenteknek. Nekünk nincsenek vadászgépeink és harckocsiaink. A halált megvető bátorság a fegyverünk".

A Hezbollah ideológiája a síita iszlám tanain alapszik, ennek ellenére sosem tesznek különbséget muszlimok és más felekezetűek között. A határmenti Ain Ibil falut keresztények lakják. "A háború alatt el kellett meneküljünk, a házaink pedig megrongálódtak. A tűzszünet után azonban szinte elsőkként kaptunk segélyeket az ellenállástól" - mondja George, a település önkormányzatának egyik tagja. "Ha bárki a közösségünkből megbetegszik, ugyanúgy ingyenes ellátásban részesül a Hezbollah által működtetett kórházakban, mint a síiták".

A Carnegie Alapítvány libanoni szárnyának kutatója, Amal Szaád Gorajeb szerint az iszlámistáknak nem célja, hogy kihasítsanak maguknak egy darabot az országból. "Az állam nálunk anyira gyenge, hogy egyes részeken képtelen megszervezni az infrastruktúrát és a határok védelmét. Másrészt a helyi lakosok nem fogják egykönnyen elfelejteni az izraeli megszállást. Sem akkor, sem 2006-ban nem védte meg őket az ENSZ vagy a nemzetközi társadalom. Így kénytelenek a Hezbollah szárnayai alatt oltalmat keresni".

Páll Zoltán - Libanon