Vihorászva menetel Hillary Clinton

Vágólapra másolva!
Tökéletes gépezet dolgozik a háttérben, mellette áll sármos és intelligens férje, vele szemben bénázó riválisok téblábolnak - a jelenlegi állás szerint Hillary Clintonnak minden esélye megvan arra, hogy ő legyen az Egyesült Államok következő elnöke. Az [origo] összegyűjtötte, milyen tényezők segíthetik és hátráltathatják ebben az egykori First Ladyt és kiderül az is, miért lett kisebb szakirodalma a Clinton-vihogásnak.
Vágólapra másolva!

Míg Bill Clinton azzal töltötte a szombati napját, hogy busás gázsiért tartott előadást Budapesten, gazdag üzletemberekkel fényképeszkedett és bujkált az újságírók elől, addig felesége készült arra, hogy hétfőn elindítsa a Középosztály Expressz nevű kampánybuszát az Iowa állambeli Cedar Rapidsban. Ebben az államban tartják az előválasztások első fordulóját, amelyek során eldől, hogy a demokrata és a republikánus párt kit indít a Fehér Házért folyó küzdelemben. A jelenlegi állás szerint nagy az esély arra, hogy a demokrata oldalon ez Hillary Clinton lesz.

Ezt mutatják a közvélemény-kutatások, és ezt jósolja sok elemző is. Igaz, mindig hozzáteszik, hogy négy évvel ezelőtt sokan ezt gondolták Howard Deanről is, aki ugyanúgy éllovasnak tűnt az előválasztások előtt, de aztán hamar elbukott (a demokrata jelölt pedig John Kerry szenátor lett, aki simán kikapott George Bushtól). Baljós példáért tehát nem kell messzire menni, a The Economist mégis kijelentette már mostani számában, hogy ha ezt a választást Hillary Clinton elveszíti, akkor azért csak magát okolhatja. Nem mintha az egykori First Lady minden szempontból ideális jelölt lenne. A sok pozitívum mellett jócskán akadnak bizonytalan és negatív tényezők is a kampányában. Az [origo] leltárt készített ezekről.

Erősségek

A kampánystáb
A legtöbb elemző egyetért abban, hogy tökéletes gépezet dolgozik a kampányán. Az ő csapatában vannak a legjobb közvélemény-kutatók, imidzs-szakértők és adománygyűjtők. Utóbbiak munkája meg is látszik a legutóbbi adatokon. Míg korábban a demokrata rivális, Barack Obama büszkélkedhetett azzal, hogy hozzá folyik be a legtöbb támogatás, addig az utolsó negyedévben Clintonnak sikerült megelőznie őt: 22 millió dollárt gyűjtött be ebben az időszakban, szemben Obama 19 milliójával. A Clinton-stábot erősíti Mark Penn, akit Bush elnök egykori főtanácsadójához, a zseniális stratégának tartott Karl Rove-hoz hasonlítanak. Penn-nek komoly beleszólása van a legfontosabb döntésekbe - beleértve, hogy Hillary Clinton hogyan viszonyul az iraki szerepvállaláshoz -, és az eddigiek alapján gyümölcsözőnek tűnik a munkája.

Szenátori múlt
Hillary Clinton már a Fehér Házból való kiköltözés előtt tudatosan készült arra, hogy politikai pályán marad. 2000-ben sikerrel indult a New York-i szenátori székért, amit négy évvel később meg is őrzött. Sikerét részben annak köszönheti, hogy odafigyelt a részletekre. Ahogy a The Economist emlékeztet rá, amikor New Yorkba költözött, szándékosan nem Manhattanben, hanem a külvárosban telepedett le, hogy így is próbáljon szabadulni a liberális elitista imidzstől. Kisebb ügyeket karolt fel, olyanokat, amelyekben együtt tudott működni republikánus politikusokkal, és megvillantotta vallásos arcát. Az olyan ellentmondásos kérdésekben, mint például a melegek jogai, igyekezett nem elkötelezni magát egyik oldallal sem. Hasonlóan cselekedett Irak ügyében is: megszavazta a beavatkozást, de aztán egyre inkább elhatárolta magát a Bush-kormányzat politikájától.

Forrás: MTI
Egy tévévitán demokrata riválisaival

Bénázó ellenfelek
Ha Hillary Clinton költözik majd be 2009 januárjában a Fehér Házba, akkor azért nemcsak a kampánystábjának és szavazóinak, hanem riválisainak is köszönettel tartozik majd. Mivel Bush elnök nem indulhat újra, alelnöke, Dick Cheney pedig nem akarta jelöltetni magát, a republikánus oldalon is nyitott a verseny, de átütő aspiráns nem állt elő, és most már nem is fog. Rudy Giuliani magánélete túl zűrzavaros, John McCain túl öreg és túlságosan kiáll a mostani Irak-politika mellett, Mitt Romney pedig mormon, ami már önmagában sokakat zavar. Demokrata oldalon azonban érdemes figyelnie riválisaira Clintonnak: Barack Obama ugyan elmarad mögötte a felmérésekben, de a karizmatikus fiatal szenátor már sokszor bizonyította, hogy kiváló szónok, aki lelkesedését át tudja vinni hallgatóságára. Obamának azonban felróják tapasztalatlanságát, és úton-útfélen emlékeztetnek arra, hogy a szenátusba is csak alig három éve került be.

Kétélű fegyverek

Sármos férj apróbb jellemhibákkal
Egyet fizet, kettőt kap - szállóigévé vált ez a mondat 1992-ből, amikor Bill Clinton kampányolt az elnöki székért, és közben büszkélkedett okos, talpraesett feleségével. Hillary Clinton aligha fogja ezzel a szlogennel telematricázni az Egyesült Államokat, bár az is igaz, hogy nem akarja távoltartani férjét a kampánytól, amit jelez, hogy gyakran jelennek meg együtt különböző rendezvényeken. Férje jelentheti számára a legnagyobb értéket és a legnagyobb terhet is - állapítja meg a The Economist elemzője. A Monica Lewinsky-ügy régen volt már, de egy hasonló affér - akár a régmúltból előásva - komoly veszélyeket jelenthet a mostani kampányban. Bill Clintonnak mindazonáltal jót tettek az elnöksége óta eltelt évek: a klímaváltozás elleni fellépésben, az AIDS elleni küzdelemben és más globális problémákban vállalt szerepe miatt ugyanúgy politikai sztárnak számít, mint tíz évvel ezelőtt. Ráadásul odahaza is egyre szebben gondolnak rá, a demokraták körében például közel 90 százalékos népszerűségnek örvend, és ez segíthet feleségének is.

Forrás: EPA
Jelenet egy házasságból

Keresd a nőt
A politikai korrektség hazájában is megkerülhetetlen kérdés az az egyszerű tény, hogy Hillary Clinton nő. Ha nyer, ő lesz az első női elnöke az Egyesült Államoknak, aki egyben a hadsereg főparancsnoka is. A The Economist által idézett felmérés szerint a férfiak körében gyengébben szerepel, és hasonló eredményre jutott egy nyáron, a The New York Times és a CBS által megrendelt kutatás is. Hillary Clinton azonban ügyel arra, hogy ne feminista jelöltként tekintsenek rá. A katonai határozottságában kétkedőket pedig emlékeztette arra, hogy tagja volt a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának. A The Economist szerint a demokrata jelöltek között egyébként is őt lehet a leginkább a héják közé sorolni.

Gyengeségek

A nagy kudarc 1994-ből
Hillarycare - ezen a néven futott az a reformcsomag, amellyel Bill Clinton első elnöki ciklusában próbálta a First Lady átalakítani az egészségügyet. A férje által rábízott feladat túl nagy falatnak bizonyult. A javaslatcsomag 1994-ben megbukott, esély sem volt rá, hogy elfogadja a törvényhozás, és a Fehér Ház nem is mert vele többé előhozakodni. Hillary Clinton számára ez most azért is kínos, mert ez volt az egyetlen nagyobb projekt politikai pályafutása során, amelynek levezénylése az ő kezében volt. Vezetői erényekre tehát nem hivatkozhat, de most azt állítja, hogy tanult az 1994-es hibából. Akkori terveit kritikusai nagyon bürokratikusnak és túlszabályozottnak tartották, a mostani egészségügyi programban viszont - mondja a Clinton-stáb - nem lesz felesleges bürokrácia, miközben a cél továbbra is az, hogy a jelenleg egészség-biztosítással nem rendelkező amerikaiak milliói is kapjanak valamilyen biztonságot.

Forrás: EPA
Lendületben van

Megosztó személyiség
"A politikában mindenki hazudik. De Clintonék olyan könnyedén csinálják, hogy az már zavaró" - ezt nem egy keményvonalas republikánus nyilatkozta, hanem a hagyományosan a demokratákat támogató David Geffen, az amerikai szórakoztatóipar egyik meghatározó alakja. Geffen nyilatkozata is jelzi, hogy a Clinton-házaspárt - és azon belül különösen az elnöki székre ácsingozó Hillaryt - még saját pártjának szimpatizánsai sem feltétlenül kedvelik. A republikánusok között pedig sokan egyenesen utálják, egyes konzervatív rendezvényeken Hillary Clinton arcképével ellátott vécépapírt találni a mellékhelyiségekben. A BBC elemzője szerint azonban a legtöbb jelölt megosztó személyiségnek számít, a The Economist pedig megjegyezte, hogy már Bush elnök is bebizonyította, úgy is lehet nyerni, ha egy jelöltet sokan utálnak.

Karizma nélkül
"Ő az új Al Gore?" - tette fel a kérdést a The New York Times publicistája pár héttel ezelőtt. Szerinte ugyanis Hillary Clinton kampánya sokban hasonlít arra, ahogy a 2000-es elnökválasztás demokrata jelöltje próbálta maga mellé állítani a választókat. A cikkíró ugyanúgy a hideg profizmus jeleit véli felfedezni, mint akkor, és szerinte Hillary Clinton túlságosan álmosítóan, kiszámíthatóan szerepel, akárcsak hét éve Al Gore. Nincs ezzel a véleményével egyedül, az egykori First Lady beszédeit gyakran illetik ilyen jelzőkkel. Ez pedig nyilván hátrányt jelent olyan tehetséges szónokokkal szemben, mint amilyen például a már említett Barack Obama.

Az elhíresült Clinton-vihogás

Az utóbbi hetekben azonban az amerikai sajtót egy furcsaság foglalkoztatta, amely talán újabb fordulatot jelenthet a Clinton-kampányban és emberközelibb színezetet adhat a jelölt imidzsének. A jelenség - amellyel több komoly lap is foglalkozott - a következő nevet kapta: Clinton-vihogás. Feltűnt ugyanis az újságíróknak, hogy Hillary Clinton egyre többször kezd gurgulázó kacagásba a nyilvánosság előtt, rendszerint olyankor, ha valamilyen kényes vagy csipkelődő kérdést kap egy tévéműsorban. A The Daily Show című amerikai komédiaműsor ki is figurázta ezért: összevágták a kacajokat és úgy kommentálták, mintha valamilyen gép utasítana a nevetésre. A The New York Timesnak ugyanakkor a kampánystáb egyik tagja azt mondta, egyszerű a magyarázat a furcsa kacagásokra: Hillary Clintonnak jó humora van és így szokott nevetni.