Magabiztos szlovákokkal hadakoznak a feledékeny magyarok

Vágólapra másolva!
Mossák kezeiket a szlovák törvényhozók az után, hogy bebetonozták a csehszlovákiai magyarok szenvedéseihez hozzájáruló Benes-dekrétumokat. A világháborúban meghurcoltak a mai napig nem kaptak semmilyen kárpótlást, és úgy fest, nem is fognak. A régi sebet a témát felvető szlovákiai magyar politikusok is feltéphették, igaz, szerintük a szlovák radikális párt a hunyó a megbékélés elodázásában. Több magyar állami vezető is jelezte felháborodását, pedig az áttelepített felvidékieknek a magyar állam is adósa: kiáll ugyan mellettük, csak épp kártalanításukat felejtette el.
Vágólapra másolva!

Heves reakciókat generált Magyarországon is a szlovák parlament múlt heti határozata, amely megerősítette a Benes-dekrétumokat. Mind a szlovákiai, mind a hazai magyar politikusok élesen kikeltek a döntés ellen, Sólyom László köztársasági elnök elfogadhatatlannak és érthetetlennek, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az Európai Unió elveivel ellentétesnek nevezte a határozatot. Több európai parlamenti képviselő is tiltakozott, a magyar parlament külügyi bizottsága lemondta a szlovák kollégáival tervezett keddi találkozót, hétfőn a magyar külügy bekérette a szlovák nagykövetet.

Az ellenzők szerint a határozat ellentétes az emberi jogokkal és az Európai Unió alapelveivel is, mert bennük foglaltatik a kollektív bűnösség elve. Magukról a Benes-dekrétumokról az EU már korábban kimondta, hogy nem ütközhetnek saját jogrendjével. Az Európai Parlament elnökségének felkérésére 2002-ben a Jochen Froein német jogász által vezetett háromfős nemzetközi bizottság által készített szakvélemény megállapította, hogy az uniós jogrend nem visszamenőleges hatályú, és a dekrétumok ma már nem aktív jogforrások. A bizottság a dekrétumokat és a többi korabeli csehszlovákiai diszkriminatív jogszabályt a második világháborúval és annak lezárásával összefüggő történeti dokumentumnak minősítette.

"Többek között ez lehet a mai szlovák magabiztosság, illetve a szlovákiai magyarok megkövetésének elutasítása mögött" - mondta az [origo]-nak Szarka László történész, az MTA kisebbségkutató intézetének igazgatója. A szlovákok emellett azzal védekeznek, hogy a határozat preambulumában külön kitérnek rá: elítélik a kollektív bűnösség elvét.

Elv és gyakorlat

A vita azonban nem csupán a magasztos elvekről szól. A határozattal a második világháború alatt a dekrétumok alapján ártatlanul meghurcolt szlovákiai magyarok százezreinek erkölcsi és anyagi kárpótlásának lehetősége tűnik köddé válni, amellyel azonban nem csak a szlovák, de a magyar állam is adós. Az 1945-1948 között állampolgárságuktól, vagyoni, szociális, politikai és nyelvi, kulturális jogaiktól megfosztott, teljes felszámolásra (ki- és széttelepítésre), illetve erőszakos asszimilációra ítélt magyarok ma is bocsánatkérést és erkölcsi, illetve lehetőség szerint anyagi kárpótlást várnak a szlovák államtól - mondta Szarka László.

Van azonban a magyar államnak is felelőssége a kérdésben. A dekrétumok nyomán és a szlovák nemzeti tanács és a tartományi kormány diszkriminatív rendeletei mellett a magyarok kitelepítésének legfőbb eszközeként Prága és Pozsony a lakosságcserét szorgalmazta, amibe az akkori magyar vezetés végül beleegyezett. 1949-ben elvileg le is zárták ezt a kérdést. A 76 ezer, ingóságaival Magyarországra költöztetett szlovákiai magyar, illetve más magyar tulajdonú, Csehszlovákia területén maradt ingatlan háromszor-négyszer nagyobb volt, mint a magyarországi szlovákok itthon hagyott vagyona.

A különbség fejében a csehszlovák kormány lemondott Magyarország Csehszlovákiának fizetendő 30 millió dolláros háborús jóvátételének megfizetéséről. A magyar állam a lakosságcserét lezáró Csorba-tói egyezményben magára vállalta az áttelepült felvidéki magyarok kárpótlását, ami azonban máig nem történt meg.

A szülőföldjén maradt, jelenleg is félmilliónál nagyobb szlovákiai magyar közösséggel szemben ugyanakkor kizárólag a szlovák állam adós. A szlovák kárpótlási törvények ugyanis megállnak 1948-nál, így néhány utólagos korrekció ellenére jórészt kimaradtak a jóvátételből azok, akiket két év kényszermunkára Csehországba deportáltak, azok a százezrek, akiket erőszakosan elszlovákosítottak, akiktől elvették földjeiket, de nem kapott kárpótlást a számos iskolájától, közintézményétől megfosztott szlovákiai református egyház sem - sorolta a történész. "Nem véletlen, hogy ebben a parlamenti határozatban a vagyoni és jogi kárpótlást/újrarendezést zárják ki" - mondta az [origo]-nak Szarka, aki szerint ennek értéke nagyságrendekkel kisebb lenne, mint például a Csehszlovákiából erőszakkal kitelepített szudétanémetek milliói esetében.

Nincs bocsánat

A szlovák lépés előzményének tekinthető, hogy a Magyar Koalíció Pártja a nyáron újra felvetette az ártatlanul meghurcoltak erkölcsi és szimbolikus anyagi kárpótlásának lehetőségét, ami ellenérzést okozott. Ugyanakkor nem ez a sajtóba kiszivárgott ötlet váltotta ki magát a parlamenti határozatot, a Benes-dekrétumok sérthetetlenségének kimondása Ján Slota pártjának a programjában benne van - mondta az [origo]-nak Farkas Iván, az MKP Országos Tanácsának elnöke.

Forrás: EPA

2002-es osztrák Benes-installáció

A szlovákiai magyar politikus szerint "szemben állnak minden olyan kezdeményezéssel, ami a magyaroknak egy kicsit is jobbot nyújtana". A kialakult hangulatra jelemző, hogy az MKP hiába próbált felvetni egy közös megbékélési nyilatkozatot, amelyben a 3-3 legsúlyosabb sérelemért követnék meg egymást, az "csak olaj volt a tűzre". Farkas szerint a "szlovák oldal teljesen begubózott", szerintük nekik nincs miért megkövetni a magyarságot, de ugyanezt elvárják a magyaroktól.

Ráadásul a szlovákiai magyar politikus szerint a helyzet tovább romlik. Slotáék egy új parlamenti határozatot nyújtottak be, amely az 1907-es csernovai vérengzés százéves évfordulója alkalmából emlékezik meg a 15 halottal és 60 sérülttel járó, templomuk felszenteléséért tüntető szlovákokra, az Osztrák-Magyar Monarchia csendőrei által leadott sortűzre. "Kérdés, hogy mi van még a tarsolyukban" - mondta Farkas.