Ásás helyett alkudozik a fogolyszabadító

Egy jemeni törzs kutat akart a túszért cserébe, de a magyar tárgyaló ásás helyett hónapokig alkudozott. Ő helyesen döntött, de vajon mi a jó taktika a fogolyszabadításnál? Az [origo] olyanokkal beszélt, akik már szembesültek ilyen helyzettel. Szerintük a pénz mellett a türelem lehet a megoldás, az alkudozás pedig sokszor távol zajlik a jól öltözött diplomaták kifinomult világától. Úgy is hívják: diplomácia a kettes vágányon.

Közvetítők, tárgyalók

Túszejtés és a hasonló diplomáciai konfliktusok esetében sokszor a túszul ejtett országával szimpatizáló, a helyi társadalomban befolyásos vagy jó kapcsolatokkal rendelkező közvetítőt kérnek meg a puhatolózásra. Mint az [origo]-nak név nélkül nyilatkozó, közvetítői gyakorlattal rendelkező források elmondták, először a túszszedők kilétét kell felderíteni, ha ők maguk nem jelentkeznek. Ilyenkor a közvetítőnek a helyi vezetők körében érdemes kezdenie az érdeklődést.

"A közvetítők gyakran olyan civilek, akik nem számítanak klasszikus értelemben vett diplomatáknak. Olyan ez, mint amikor egy barát közvetít egy pár, egymással vitában álló tagjai között, vagy amikor egy munkatárs segít rendezni két alkalmazott között kirobbant konfliktust" - írta egy tanulmányában Diana Chigas, a diplomáciai konfliktuskezeléssel foglalkozó, amerikai Conflict Management Group alelnöke.

Ha mondjuk Afganisztánban elrabolnák egy magyar segélyszervezet munkatársát, a magyar diplomácia - szövetségesein kívül - például Magyarországon tanult afganisztáni értelmiségieket vagy az adott országban kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezőket kérhetne fel közvetítésre. Első körben megismernék a követeléseket, illetve feladatuk lenne, hogy szimpátiát keltsenek a magyarok iránt elmondva, hogy miért vannak itt, mit tettek eddig.

Egyik, névtelenséget kérő magyar forrásunk, aki Svédországból egy nemzetközi segélyszervezettel ment Jemenbe még 1999-ben, hasonló közvetítői szerepbe került, amikor kollégáját túszul ejtette egy helyi törzs. "Én kerestem fel a helyi vezetőt, akitől megkérdeztem, hogy mit akarnak. Az ilyen tárgyalások dramaturgiájának megfelelően meghallgatott, majd elküldött azzal, hogy megfontolják az ajánlatot. Az alkudozás így ment egy darabig" - mondta a segélyszervezeti munkatárs.

Türelemjáték

A bolgár ápolók és a palesztin orvos Líbiában

Az alkudozás sokszor hosszú folyamat. Mint forrásunk a jemeni esetről elmondta, kollégájáért egy kutat kértek cserébe, mert a helyi hatóságoktól évek óta csak ígéreteket kaptak erre a helyi törzs tagjai. "A kutat két nap alatt kiáshattuk volna, de az alku dramaturgiája bonyolult és hosszú folyamat, hogy a végén minden résztvevő úgy érezhesse, jól jött ki belőle. Ők megkapták a kutat, mi a kollégánkat, de így is hónapokig tartott" - mondta a svéd szervezet munkatársa.

"Iszonyú türelemre van szükség, ki kell tudni ülni fenékkel" - idézte fel líbiai tárgyalásait az [origo]-nak, Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezetője, aki az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének küldötteként - elmondása szerint - a nemzetközi közösség legelső tárgyalója volt a bolgár ápolók ügyében, még az ezredforduló tájékán. Az öt bolgár ápoló és a palesztin orvos - akiket 426 gyerek HIV/AIDS-vírussal való, állítólagos megfertőzéséért ítéltek halára - bár klasszikus értelemben nem túszok voltak - nyolc év után térhettek haza.

A szabadság ára

A türelemjáték sokszor arra irányul, hogy a túszszedők emelhessék a tétet, az árat, amit a túszok szabadságáért kérnek. Németországban ezen a héten robbant ki vita, miután egy belügyminisztériumi hivatalnok először ismerte el közvetett módon, hogy a német kormány fizetni szokott a túszokért. A The Guardian szerint köztudott, hogy Berlin több millió eurót is fizetett német túszokért, hasonlóan Franciaországhoz és Olaszországhoz, és ez népszerűvé tette ezen országok polgárait a túszszedők körében.

Sok állam éppen ezért deklarálja, hogy nem fizet váltságdíjat. "A brit kormány elvileg nem fizet a túszokért, ami miatt a túszszedés elvesztette jövedelmezőségét, de országtól függően egyes brit cégek és szervezetek viszont hajlandók erre" - mondta Roy Ramm, a londoni rendőrség egykori parancsnoka. Svédországgal is hasonló a helyzet. Mint a korábban Jemenben is dolgozó forrásunk elmondta, a svéd kormánytól még hivatalos igazolást is kaptak előre a leendő túszszedőknek címezve, hogy nem fizetnek értük, ha elfognák őket. Bár a The Times úgy tudja, hogy Svédország fizetett Irakban túszul ejtett polgáraiért.

Oláh István és Dunajszky Gábor kiszabadulásuk után

Magyar túszokat egyszer kellett eddig kiszabadítani az elmúlt évtizedben. A múlt héten volt kilenc éve, hogy hazatérhetett Magyarországra a kilenc hónapig Csecsenföldön fogva tartott Dunajszky Gábor - akinek két ujját a túszszedők levágták - és Oláh István, az Ökumenikus Segélyszervezet két munkatársa. A magyar külügy akkor tagadta, hogy váltságdíjat fizettek volna értük, bár Oláh később egy interjúban úgy vélte, ha tudott volna 50 ezer dollárt adni, szerinte rögtön elengedték volna őket. Kiszabadításukról a Külügyminisztérium akkor csak annyit mondott, hogy azt a "csecsenföldi nemzetbiztonsági szolgálatnak és a terroristaellenes központ munkatársainak köszönhetik".