Az egykori kényszermunkásokat egy Auschwitz melletti altáborban, az IG Farben német vegyipari konszern telepén dolgoztatták. Három, 87 és 88 év közötti képviselőjük panasza az volt, hogy keveset kapnak kárpótlásként.
A panasz az Emlékezés, Felelősség és Jövő nevű német szövetségi alapítvány ellen irányult, amelyet 2000-ben német vállalatok és a kormány hozott létre 10 milliárd márka (5,1 milliárd euró) alaptőkével, ebből részesítették kárpótlásban a náci idők külföldi kényszermunkásait, illetve örököseiket.
A Strasbourgban panasszal élő kényszermunkások keveslik a 7600 eurós egyszeri kifizetést és a havi nyugdíj közelebbről nem részletezett nagyságát. A panaszosok tulajdonvédelmi szempontokra hivatkoztak.
A strasbourgi bírák azonban úgy vélték, hogy az alapítvány szabályai "megfelelő egyensúlyt alakítottak ki a magántulajdon és a közérdek védelme között", a magántulajdon védelmének elve nem szenvedett kárt.