Orrvérzéses vizsgájáról is ír az iráni elnök

Sok politikustársához hasonlóan blogírásba kezdett Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök is. Augusztus 11-én indított internetes naplójában kissé szűkszavúan szól saját életéről, de annál bővebben az iráni forradalomról és a forradalmárok küzdelmeiről. A bejegyzésből egyebek mellett kiderül: a sokak által szélsőségesen populistának tartott politikus fiatalon igazi eminens volt, aki a munka és a forradalom mellett sem hanyagolta el tanulmányait, és egyik vizsgáján még orrvérzése ellenére is jó eredményt ért el.

Az iráni közelmúlt történetének tükrében mutatja be életét és világít rá motivációira Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök internetes naplójában. Az augusztus 11-én indult - a túlterheltség miatt kissé nehezen elérhető - elnöki blog bő lére eresztett első bejegyzésében viszonylag szűkszavúan szól a szegény "keményen melózó patkolókovács" fiaként megélt gyermekkoráról, ám annál bővebben Reza Pahlavi sah 1979 előtti rezsimjének állítólagos árnyoldalairól, az általa elnyomottakról, a káros nyugati befolyásról.

A blog elindításáról az iráni televízió is beszámolt, arra kérve az irániakat, szóljanak hozzá a bejegyzésekhez. Iránban ugyanakkor egyre erősebben igyekeznek cenzúrázni az internetet, a világ egyik legfejlettebb cenzorprogramjával. A blogot nem csak az irániaknak szánta az elnök, ugyanis a perzsa mellett arabul, angolul, franciául is olvasható - ha éppen elérhető. Az oldal - hétfőn legalábbis - rendszeresen elérhetetlen túlterheltség miatt, így nem derül ki például az, hogy hogyan áll a szavazás, amelyben arra lehet voksolni, hogy Libanon amerikai és izraeli megtámadása vajon elindítja-e a harmadik világháborút, és az elnökről készült képgalériát sem nagyon lehet nézegetni. Egyelőre az olvasók hozzászólásai sem látszanak.

A blogban azért több részlet is kiderül Ahmadinezsád fiatalkoráról. Az elnök közli, hogy egyéves korától Teheránban él családjával, ahova egy szegény kis faluból költöztek be a nyomor elől menekülve, és már egészen fiatal korában érdeklődött a közélet iránt: a környezetében lévő felnőttek segítségével már elsősként olvasta a napilapokat.

Részletesen ír Khomeini ajatollahhoz - az 1979-es iszlám forradalom vezéralakjához - fűződő viszonyáról, akinek - a bejegyzésben hosszasan méltatott - beszédei nagy hatással voltak rá, és akit egyre jobban tisztelt, illetve akinek ideológiáját annak 14 éves száműzetése alatt egyre jobban magáévá tette. Kiderül, középiskolásként, majd egyetemistaként is dolgozott azért, hogy kisegítse egyre szegényebben élő családját, de nem hanyagolta el tanulmányait sem: a 400 ezer egyetemre jelentkező közül ő írta a 132. legjobb tesztet, jóllehet a vizsga alatt orrvérzés jött rá.

Műszaki egyetemistaként részt vett a forradalmi iszlám szervezkedésben, jóllehet - mint írja - a sah mindenféle eszközzel "az erkölcstelenség, a szabad szerelem és a perverziók propagálásával" igyekezett eltántorítani ettől a diákokat. Hosszasan méltatja a forradalom mártírjait, és a forradalmárok erényeit, illetve azt, ahogyan megóvták a forradalom vívmányait a "Nagy Sátán USA" által támogatott terrorista szervezetekkel, majd Szaddám Huszein szintén a "Nagy Sátán" segítette Irakjának támadásával szemben.

"Testvériség, hűség, komolyság, szeretet, kemény munka, magasztosság és buzgó hit, boldog vágyakozás arra, hogy jót tegyünk, önfeláldozás és bátorság" - sorolja az értékeket, amelyek szerinte segítették ebben az irániakat. Nem feledkezik meg azonban példát sem mutatni, mint írja, a forradalmi aktivitás alatt sem hanyagolta el tanulmányait. Az iráni történelemben az irak-iráni háború 1988-as lezárásig jut el első, 2379 szavas blogbejegyzésében Ahmadinezsád, aki ígéretet tesz a folytatásra is, de mint írja, "mostantól megpróbálom rövidebbre és egyszerűbbre fogni".