Gyanús csecsemőhalálokat vizsgálnak Szerbiában

Vágólapra másolva!
A szerbiai parlament jóváhagyta egy különleges rendőri nyomozóegység létrehozását csütörtökön, hogy megnyugtatóan rendeződjék több száz olyan szerbiai szülő ügye, akik azt gyanítják, évekkel ezelőtt valójában gyermekkereskedők prédájává vált halottnak nyilvánított újszülött gyermekük.
Vágólapra másolva!

A parlament egyhangúlag elfogadta az ügyek kivizsgálására tavaly alakult tényfeltáró bizottság jelentését, amely javaslatot tesz arra, hogy kifejezetten e gyanús esetek kivizsgálására alakuljon különleges belügyi nyomozóegység, minden szülői panasszal a maffiaperekben eljáró belgrádi különbíróság ügyészei foglalkozzanak, és a parlament úgy módosítsa a hatályos törvényeket, hogy ne lehessen elévültnek nyilvánítani a vélt bűneseteket.

Szerbiában 4-5 éve tart a gyermekeik után kutató szülők kálváriája, több száz házaspár keresi halottnak nyilvánított gyermekét, akiről azt hiszi, hogy életben van. Az állítólagos bűnesetek többsége 1970 és 1990 között történt, minden ügynek többé-kevésbé közös vonásai vannak: az újszülöttek születéskor vagy közvetlenül utána állítólag meghaltak, a szülők azonban nem láthatták a holttestet.

A történet a Soko Banja-i Manojlovic család esetével kezdődött: a szülők azt állították, hogy megtalálták gyereküket, akiről az orvosok 23 évvel korábban azt mondták, hogy születése után meghalt. Bár a bíróság által elrendelt DNS-vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy Manojlovicék vélt gyermeke a jelenlegi szülők "biológiai utódja", az eset addigra nagy nyilvánosságot kapott. Rövid időn belül több száz szülő jelentkezett a hatóságoknál, élve a gyanúperrel, hogy születés után elhalálozott gyermekük valójában él, de más szülők nevelik.

Zivodarka Dacin, a parlamenti tényfeltáró bizottság elnöke a jelentést ismertetve hangsúlyozta, hogy a testület vizsgálódásai során valóban nagyon sok furcsaságra bukkant. Kórházi papírok tanúskodnak például arról, hogy halottnak nyilvánított újszülöttek háromnaposan oltást kaptak. A szülők általában nem azonosíthatták halott gyermeküket, nem volt boncolás, számos esetben hiányoznak a temetkezési dokumentumok, a szülők pedig ma sem tudják, hogy hol temették el gyereküket. Az is közös jellemzője minden ügynek, hogy nem volt sosem bírósági végzés, a szülők panaszait rendre elévülésre való hivatkozással utasították el a hatóságok - mondta Dacin.