Soha nem volt ilyen olcsó egy szolga

2006.01.24. 9:21

90 dollár, nagyjából 20 ezer forint - ennyit ér ma egy szolga, azaz olyan ember, akit akarata ellenére, ellenszolgáltatás nélkül kényszerítenek munkára és személyi szabadságát is korlátozzák, állítja egy, a modern kori rabszolgaság ellen küzdő szervezet. Világjelenségről van szó, ami legkevesebb 12,3 millió embert érint. Százezreket kényszerítenek szexuális szolgáltatásokra, a legtöbben mégis a gazdaságban robotolnak. Szőnyeg, kakaó, cigaretta, ruhák: ezek előállításában nagy szerepet vállalnak.

"Minden nap ötkor keltem és reggelit készítettem a családnak. Miután mindenki megreggelizett, elmentek munkába, én felmostam az egész házat, utána reggelizhettem. A házat rámzárták, magamra hagytak... Eleinte úgy éreztem, hogy szeretnek. Kaptam elég ennivalót is. De egyik nap túl sok vizet adtam a lepényhez, egy kis liszt pedig kiesett a kezemből a földre. A férfi megütött az öklével és a cipőjével" - mesélt életéről az indiai Naresh, aki tizenévesként töltött két évet szolgaságban. Mivel családja szegény volt, apja gondolkodás nélkül beleegyezett, amikor egy jómódú férfi azt ajánlotta: ad a gyereknek munkát, cserébe kap szállást és tanulhat. Ezután két évig volt a család szolgája, amikor pedig megverése után elszökött, a hatóságok elfogták és hat évre nevelőintézetbe zárták.

A jelenség nem egyedi, néhány országban bevett gyakorlat a modern rabszolgaság, azaz, amikor valakit akarata ellenére, fizetség nélkül kényszerítenek munkára és sokszor még személyi szabadságát is korlátozzák. Brazíliában például a nagy ültetvényeken dolgoztatnak embereket szolgasorban. Tavaly 4000 embert szabadítottak ki különböző birtokokról, a helyi jogvédők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, a szolgaságban élők teljes számát 250 ezerre teszik Latin-Amerika legnagyobb országában. Bár a rabszolgaságot a brazil törvények 1889 óta tiltják, a '60-as évek óta ismét divatnak számító rabszolgatartás ellen szinte lehetetlen fellépni, mivel sok politikus is érintett.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2005-ös jelentése szerint legkevesebb 12,3 millió ember él szolgaságban a világon. Közülük majdnem 10 milliót magánszemélyek dolgoztatnak, a fennmaradó részt pedig a különböző államok és katonai csoportok kényszerítik munkára. Ebből a latin-amerikai térségben az ILO szerint 1,3 millióan sínylődnek. A helyzet azonban nem itt a legrosszabb.

Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 9,5 millió ember él személyi szabadságától valamilyen módon megfosztva, munkára kényszerítve. Bár az arab szőnyegkereskedők legendásak arról, hogy kérkednek apró (azaz csak gyerekkézzel előállítható) csomóval készült portékájukkal, mégis az arab világ a legkevésbé érintett a szolgaság szempontjából az ILO szerint. Az arab országokban 260 ezer embert dolgoztatnak akarata ellenére, ennél még az iparosodott országokban is több a modern kori rabszolga: a 360 ezerre becsült szolgahad jelentős részét azok teszik ki, akik valamilyen szexuális kizsákmányolással kapcsolatos munkát végeznek.

Olcsóbb, mint valaha

A Free the Slaves nevű, a modern kori szolgaság ellen küzdő szervezet szerint, a modern rabszolgaságnak három fő serkentője van: az egyik a népességrobbanás, a másik a gazdasági és szociális különbségek növekedése, a kilátástalan életet nyújtó külvárosok túlnépesedése és a kormányzati korrupció, ami segíti a jelenség fennmaradását. A Free the Slaves szerint ezek együtt vezettek oda, hogy a szolgaság ma már gyakorlatilag súlyosabb problémát jelent, mint az 1700-1800-as években, amikor nem tiltották törvények a rabszolgatartást és kereskedelmet.

Szakács és szexrabszolga
Az Unicef 2006-os jelentése szerint 8,4 millió gyerek dolgozik embertelen, megalázó körülmények között. Jelentős részüket a szex- és a pornóipar kényszeríti munkára. Több százezer gyereket pedig a fegyveres konfliktusokban a szembenálló felek használnak hírvivőként, szakácsként vagy a katonák szexrabszolgáiként. A helyzet annak ellenére súlyos, hogy az ENSZ 1956-os irányelve a szolgaság minden létező formáját tiltja.Az Unicef jelentése

A klasszikus rabszolgaság idején - azaz, amikor többségében az afrikai kontinensről erőszakkal elhurcolt embereket taszítottak rabszolgasorba - drága volt egy-egy rabszolga, mivel számuk meg sem közelítette a mait, a tengereken történő átszállítás pedig költséges volt. A Free the Slaves számításai szerint egy dél-amerikai rabszolga, az 1850-es években, mai áron számítva akár 40 000 dollárt is érhetett. Mivel a rabszolgák sokba kerültek, ezért uraik - a testi fenyítés és a kegyetlen körülmények között tartás ellenére is - odafigyeltek, hogy rabszolgáik a lehetőségekhez mérten a legjobb erőben, állapotban legyenek, minél jobban tudjanak dolgozni, minél nagyobb legyen piaci értékük, egyszóval ügyeltek ingóságukra.

Ezzel szemben ma egy szolga nem ér többet 90 dollárnál, azaz átszámítva agyjából 20 ezer forintnál - állítja a Free the Slaves. Az adatot, érdekes módon szinte dollárra pontosan alátámasztja egy másik forrásból származó információ, ami szerint a '90-es évek végén, egy keresztény segélyszervezet úgy próbált meg segíteni rabszolgasorba kényszerített szudániakon, hogy kivásárolta őket uraiktól. Egy alkalommal 132 gyerekért és nőért 13 ezer dollárt fizettek ki.

A szolgák értékcsökkenését az okozza, hogy a népsségrobbanás miatt rengeteg embernek nem jut megélhetés, azaz nagyon nagy a szabad, olcsón munkára kényszeríthető népesség, amely kiszolgáltatott munkaadók és gazdák önkényének. Mivel azonban az utánpótlás jelentős, ezért a szolgák elértéktelenedtek, nem számít befektetésnek a tartásuk, ha megbetegszenek, egyszerűen ki lehet őket rúgni, de nem ritkán fordul elő az sem, hogy életükkel fizetnek gyengeségükért.

Barack, kakaó, cigi

Az ILO szerint közel 2,5 millió ember valamilyen katonai csoport igényeit elégíti ki, nem önszántából. Alig kevesebb, mint másfél milliót pedig, főleg nőket és gyerekeket szexuális szolgáltatásokra kényszerítenek. Ez elsősorban Ázsiában, illeve Nyugat-Európában és Amerikában jellemző.

Bár visszaszorulóban van, sok helyen ma is élő gyakorlat az állami szolgaság, azaz, amikor egyes állampolgárokat ellenszolgáltatás nélkül kényszerítenek munkára. A rabmunka mellett ennek klasszikus példája a mai napig megtalálható Tadzsikisztánban és Üzbegisztánbn, ahol a nőket, gyerekeket és kisiskolásokat küldik gyapotot szedni, ha eljött az ideje.

A legtöbb szolgasorban sínylődő ember, az összes modern rabszolga közel kétharmada azonban, valamilyen gazdasági kizsákmányolás áldozata. A '90-es évek végén több botrány is kirobbant az Egyesült Államokban, amikor kiderült, hogy a déli államok barackligeteiben olyan feketemunkásokkal takaríttatják be a termést, akik semmi pénzt nem kapnak munkájukért. Ekkoriban vált a globalizáció-ellenes szervezetek egyik kedvenc témájává a ruházati cégek Ázsiába kihelyezett tevékenysége, ahol centekért varratják a polókat, edzőcipőket, amelyeket utána extrahaszonnal értékesítenek a világ minden táján. Indiában a cigaretta- és szőnyeggyárakban bevett gyakorlat a gyerekmunka.

A munkások toborzása pedig a legegyszerűbb módszerekkel zajlik. Az iAblolish nevű amerikai szervezet egy olyan esetet említ, amikor egy indiai faluban dzsippes emberek jelentek meg és felajánlották, hogy elviszik a gyerekeket moziba. Végül 400 mérföldet utaztak és a következő szőnyeggyárig meg sem álltak velük. A feltételezések szerint az indiai pamuttermékek mögött legkevesebb 300-400 ezer kiskorú szorgos munkája van.

A modern kori szolgaság ellen küzdők egyik kedvence azonban a csoki alapanyagát adó kakaó. Mivel a kakaó világpiaca egyre telítettebb, ezért a világ legnagyobb termelőjének számító Elefántcsontparton, az utóbbi években már csak egyre nagyobb veszteséggel tudtak kakaót termelni a gazdák. A folyamat megállítása érdekében, sokan szakítottak a napszámosokkal és a környező országokban, főleg Maliban hirdettek meg szüret előtt ígéretes idénymunkát. A termés begyűjtése után azonban több birtokon nem fizették ki a munkásokat, sőt, el sem engedték őket. Victor is Maliból érkezett az egyik kakaóültetvényre, de neki sikerült megszöknie szüret után. A csokit soha nem kóstolta meg, amikor pedig arról kérdezték, hogy mi a véleménye azokról, akik szeretik, csak annyit válaszolt: "Valami olyat vásárolnak, amiért én szenvedtem. A húsomat eszik".

Sáling Gergő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK