Politikai játszadozásról szól a gázháború

Inkább kisstílű csetepaté, mintsem új hidegháború - Csaba László közgazdász, egyetemi tanár szerint így értékelhető az orosz-ukrán gázvita. Csaba az [origo]-nak elmondta: nem valószínű, hogy a helyzet elmérgesedik, mert Oroszország legalább annyira rá van utalva európai vásárlóira, mint a piac az orosz gázra, amit alátámaszt az is, hogy Oroszország igyekszik legnagyobb nyugati fogyasztói kedvében járni. Bár Moszkva még játszadozhat a gázcsapokkal, Csaba szerint arra még nem volt példa, hogy az oroszok ne adtak volna el valamit, amiért dollárt kapnak.

Gázháborúvá dagadt az orosz-ukrán vita, miután a Gazprom orosz gázvállalat hétfőn kora délután bejelentette: zárolja az Ukrajnába irányuló türkmén gázszállítást. A Gazprom szerint ugyanis Ukrajna megcsapolja a közép- és nyugat-európai országokba szállító, területén keresztülhaladó gázvezetékeket, hogy így pótolja azt a napi 120 millió köbméter földgázt, aminek szállítását azt követően függesztette fel Moszkva, hogy a két ország cégei nem tudtak megegyezni az új szállítási árról. Ukrajna korábban 50 dollárért kapott 1000 köbméter gázt, amit a Gazprom arra hivatkozva akart 230 dollárra emelni, hogy a korábbi díj még az egykori Szovjetunió kedvezményes ára volt, míg az új a piaci viszonyokat tükrözi.

Ukrajna ugyan tagadta, hogy megcsapolnák a más országokba tartó orosz vezetékeket, Ivan Placskov ukrán energiaügyi miniszter ugyanakkor kijelentette, ha fagypont alá csökken Ukrajnában a hőmérséklet, ettől a lépéstől sem riadnak vissza. Ennek ellenére több európai országban már most is a szokásosnál jóval alacsonyabb nyomást mértek. A teljesen az orosz gáztól függő Szlovákiában, illetve Ausztriában 30, Magyarországon 25-30, Romániában pedig 25 százalékos volt a nyomáscsökkenés.

Hétfőn délután Ukrajna sorsára jutott Moldova is, ide szintén nem érkezik orosz gáz, mert nem tudtak megállapodni a jelenlegi 80 dolláros ár 160 dollárra emelésében. Az orosz indoklás szerint az emelés mértékének kiszámításánál figyelembe vették a moldáv vásárlóerőt is.

Kisstílű játszadozás

Az orosz-ukrán gázárvita lehet az utolsó alkalom, amikor bevetik az energiafegyvert - mondta az [origo]-nak Csaba László közgazdász, egyetemi tanár. A közgazdász úgy véli, Oroszország és Ukrajna vitája "kisstílű, szomszédok közötti csetepaté", és az ügy nemzetközivé dagadásának fő oka - a több államba is észlelt nyomáscsökkenésen kívül -, hogy mindkét országnak, de főleg Ukrajnának érdeke a figyelem: Kijev így próbálja visszaszerezni a 2004-es forradalom után folyamatosan lankadó - főleg európai uniós - érdeklődést. Ukrajna ugyanis nem kapott sem segélyt, sem ígéretet az uniós tagságra, még egy esetleges tagsággal kecsegtető megállapodást sem ajánlottak fel nekik, miközben drámai módon romlik a gazdaságuk (például 10 százalék feletti az infláció, és a külföldi tőkebeáramlás is lelassult).

Oroszországnak pedig azért hasznos a nemzetközi figyelem a közgazdász szerint, mert ezzel megmutathatja erejét. A sokak által drasztikusnak nevezett orosz lépést ugyanakkor indokolhatónak tartja Csaba. A KGST-ből kilépő államok esetében már korábban a világpiaci árra módosították az addigi kedvezményes tarifákat a különböző árucikkek vonatkozásában. Most Ukrajna esetében is hasonló a helyzet: Moszkva rájött, hogy Kijevvel kapcsolatban már nem lehetnek nagy ambíciói, és nem kap külpolitikai támogatást sem délnyugati szomszédjától, ezért benyújtotta a számlát, amire az ukránok nem készültek föl. Csaba László szerint jelenleg pusztán érdekérvényesítésről van szó, bár később "még lehet játszadozni a gázcsappal".

Pont ettől a játszadozástól tart Európa nagy része. Néhány helyen, így Csehországban és Németországban egyelőre nem jelentettek rendellenességet, ennek megfelelően Berlinben (és több volt szocialista országban) igyekeztek nyugodtak maradni a politikusok, és azt sulykolni, hogy nem lesz gond az ellátással. A legtöbb európai ország pedig nagyon nem is tehet mást, mint hogy megpróbál nyugodt maradni. Európa áll ugyanis a legrosszabbul a földgázforrásokat tekintve, a világ összes ismert készletének mindössze 5 százaléka található területén, így földgázának közel 30 százalékát már most is Oroszországtól veszi.

Az oroszoké a tartalékok negyede.

A világ ismert földgázkészletének 40 százaléka a közel-keleten, főképp Katarban és Iránban található. A legnagyobb önálló készlettel azonban Oroszország rendelkezik, közel 1700 billiárd köbméter földgáz található orosz területek alatt, ami az összes tartalék negyedét teszi ki.

A brit energiaügyi miniszter arra figyelmeztetett, hogy hosszú távon drágulást hozhat az orosz-ukrán vita. A brit lapokon pedig egyenesen a rémület jelei látszottak, és az ukrán véleményeket visszhangozva azt állították: Moszkva azért bünteti Ukrajnát, mert a 2004-es forradalom után elfordult tőle. A jelenleg 90 százalékban önellátó brit gázpiac északi-tengeri tartalékai azonban épp most vannak kimerülőben, így az elemzők szerint a Brit-szigetek belátható időn belül jelentős exportra szorulnak majd, amiben feltehetően fontos szerep jut Oroszországnak.

Csaba szerint ugyanakkor azok a félelmek, miszerint az oroszok energiakincseikkel próbálnának érvényt szerezni bizonyos külpolitikai törekvéseiknek, több szempontból is megalapozatlanok. Egyrészt - szemben a '70-es évekkel - nincs arra vonatkozó orosz stratégia, ami a legfontosabb orosz külkereskedelmi partnernek számító Nyugat-Európa megszorongatását célozná. Az oroszok "nem lehetnek ellenségeik saját maguknak" - állította az egyetemi tanár, aki szerint ráadásul érvényes a monokultúrás gazdaságokra jellemző kiszolgáltatottság Oroszországra is, amikor az exportőr jobban ki van szolgáltatva a piacnak, mint az neki.

Ezt támasztja alá, hogy számos európai ország orosz segítség nélkül is megoldja gázellátását. Spanyolország, az egyik legnagyobb európai termelőnek számító Hollandia és a skandináv országok (a norvég gázkészleteknek köszönhetően) orosz gázszállítás nélkül is biztosítani tudják szükségleteiket, akárcsak Svájc. Oroszország ráadásul keresi is a piac kegyeit, ezért kezdtek bele az észak-európai gázvezeték megépítésébe, ami ugyan hatalmas beruházás (több mint 1300 kilométeres víz alatti párhuzamos vezetékhálózat kell hozzá), de 2010-től közvetlenül is meg tudja oldani a nyugati gázellátást, ami növelheti az orosz gáz iránti bizalmat. Ahogy Csaba fogalmazott: arra még nem volt példa, hogy az oroszok ne adtak el volna valamit, amiért dollárt kapnak.