Krisztusi szocializmust épít az olajzsonglőr

Nevezték már olajstricinek, árkarvalynak, egyesek veszélyes önkényúrnak tartják, Hugo Chávez venezuelai elnököt azonban semmi nem tudja kizökkenteni. Évek óta az USA-val szemben menve építi a demokratikus szocializmust, osztja a venezuelai olajmilliárdokat népének és a többi latinnak. Az [origo]-nak nyilatkozó venezuelai fiatal szerint azonban a dőzsölés látszat, ami mögött mély megosztottság húzódik. A politika az óvodákba, gyárakba, családokba is beférkőzik, a jólét kétarcú, a temérdek pénz pedig csak konzerválja a szegények helyzetét.

"Venezuela: mindenkié" - szól Chávez kampányszlogenje, de sokak szerint ez csak a látszat. Többen kifejezetten elhibázottnak tartják Chávez újszocialista politikáját, mert az állami segélyrendszer csak arra elég, hogy az emberek többsége elkerülje az éhhalál fenyegetését, ezen kívül azonban semmire nem jó.

Se a társadalmat nem teszi átjárhatóbbá, se a szegények igazi felemelkedését nem segíti, inkább csak konzerválja őket a korábbinál kedvezőbb, de még mindig sanyarú helyzetükben. Erre utal az is, hogy a nagyszabású programok ellenére a CIA adatai szerint még ma is 50 százalék körül mozog a szegénységi küszöb alatt élők aránya.

Az állami optimizmust ráadásul az ellenzéki vádak szerint sokszor hamis statisztikák támasztják alá. A szegénység például csak azóta kezdett visszaszorulni, hogy 2004-ben meglódult az olajár, előtte azonban közel 10 százalékkal emelkedett még a venezuelai statisztikai hivatal szerint is. Chávez annyival söpörte félre a fanyalgók érveit, hogy a statisztikusok rossz módszerrel számolnak.

Hugo, Hugócska

Chávez rendszerének egyik legnagyobb hátulütője azonban épp annak alapja, az olaj. Chávez majdnem belebukott első elnökségébe is, amikor az olaj ára történelmi mélypontra zuhant. A venezuelai olajkincs legnagyobb része ugyanis nehezen kitermelhető, sűrű olaj, így csak akkor éri meg a bányászat, ha a hordónkénti olajár 30 dollár fölött van. Nem is véletlen, hogy Chávez volt a kőolaj-exportáló államok szövetségének (OPEC) idén nyári ülésen az "árkarvaly": ő volt az egyetlen, aki a termelés visszafogása és ezzel az olajár mesterséges feltornászása mellett lobbizott.

Sokan azt sem nézik jó szemmel, ahogyan Chávez nagylelkűen szórja az olajdollárokat a latin országoknak ahelyett, hogy a lehető legtöbb pénzt fordítaná a venezuelai helyzet javítására. Az ellenzéki jelölt, Rosales egyik legnépszerűbb kampányeleme például éppen a "Mi Negra" nevű kezdeményezés volt, aminek lényege, hogy az olajbevételek ötödét közvetlenül a legszegényebbekhez juttatnák el.

Az ellenzéket a kedvezőtlen előrejelzések sem csüggesztik, főleg azután, hogy nyilvánosságra került egy felvétel, amelyen az állami olajtársaság vezetője azzal zsarolja a cég dolgozóit, hogy aki nem szavaz Chávezre, azt kirúgják. Sokan bíznak benne, hogy a felmérések során eltitkolt ellenzéki vonzalmak a szavazás alatt jönnek majd elő. Rosales hívei épp ezért remélik, hogy Chávez megbuktatható. Egy ellenzéki fanatikus például az említett koncerten azt üzente Cháveznek üvöltve: "Hugo, Hugócska, várjál ránk pucsítva!"

Németh Gyula - Sáling Gergő