Demokraták gáncsolják az arctalan óriást

Vágólapra másolva!
Közhelykirálynak, szürke hivatalnoknak tartják sokan Kofi Annan év végén távozó ENSZ-főtitkár várható utódát, Ban Ki-Mun dél-koreai külügyminisztert, támogatói szerint azonban ő az eltérő álláspontok összehangolásának nagymestere. Banra mindenképpen eseménydús évek várnak, hiszen egyre jobban érik az ENSZ egyik legkényesebb reformja, a világpolitikai kérdésekben bíráskodó Biztonsági Tanács átalakítása. Ha igazak a Ban tehetségéről szóló hírek, akkor az ENSZ minden korábbinál nagyobb jelentőségre tehet szert, ha viszont a bírálók jóslata válik be, akkor teljes jelentéktelenségbe merülhet a világszervezet.
Vágólapra másolva!

Ban Ki-mun dél-koreai külügyminiszter bizonyos szempontból megfogta az isten lábát. Bár hivatalosan még nem választották meg Kofi Annan december 31-én leköszönő ENSZ-főtitkár utódául, gyakorlatilag már eldőlt, hogy ő lesz a világszervezet következő vezetője. Ezzel több mint 9000 fős apparátus és évi 20 milliárd dolláros (4300 milliárd forintos) költségvetés fölött rendelkezhet majd kisebb-nagyobb megszorításokkal.

Nem is beszélve arról, hogy mindezért évi 275 ezer dolláros (közel 60 millió forintos) fizetés üti a markát, illetve kap egy manhattani lakást és néhány milliós repikeretet is. Ráadásul az ENSZ eddigi szokásjoga alapján öt év múlva mindenféle nehézség nélkül újabb öt évre megszerezheti a főtitkári széket. Munkáját nem kell semmilyen politikai eszme szolgálatába állítania, egyszerűen csak az egyetemes emberi értékekek nevében kell fejlesztenie, kalapoznia és nyilatkoznia.

Komor hangulat

Ban helyzete mégsem irigylésre méltó. Egyrészt az ENSZ nincs túl jó állapotban. Legvagyonosabb tagállamai (élükön az Egyesült Államokkal) folyamatosan bírálják átláthatatlan hivatallabirintusát, pazarló gazdálkodását. Ráadásul állandó a széthúzás a világszervezeten belül: a fejlődő országok azt mondják, nem kapnak elég beleszólást a döntéseknél, a fejlettek pedig arra panaszkodnak, hogy túl sokba kerül nekik az ENSZ, és a költségekhez képest kevés hasznot hajt.

Ráadásul Ban még be sem tett a lábát az irodájába, máris fúj rá az ENSZ-ben dolgozók jelentős része. A Guardiannek név nélkül nyilatkozó ENSZ-tisztviselők - akik közül sokan a jövőben Ban közvetlen munkatársai lesznek - azt állítják, hogy meglehetősen komor a hangulat, mióta szinte biztossá vált, hogy Ban követi Kofi Annant. Banról a hét közepén szavaz az ENSZ közgyűlése, de a bevett gyakorlat szerint várhatóan csont nélkül átmegy majd a koreai diplomata kinevezését szinte egyhangúlag támogató Biztonsági Tanács (BT) javaslata.

Az ENSZ-ben sokan nem bíznak benne, hogy a kompromisszumok emberének tartott, a világszervezettel állandó vitában álló Egyesült Államokkal rendkívül jó kapcsolatokat ápoló Ban képes lesz felpörgetni az egyre komolyabb problémákkal küzdő ENSZ-t. "Arc nélküli és nem is igazán karizmatikus" - mondta róla a brit lapnak egyik leendő kollégája, de volt olyan is, aki szerint Ban nem alkalmas médiaszereplésekre, mert az amerikai nézők által uralt médiapiacon nem jól veszi ki magát egy ázsiai arc. Kíméletlen kritikusai pedig rásütötték a nehézfejű és a közhelykirály jelzőket is.

Sokan vetik a szemére azt is, hogy kiválasztása sokkal inkább volt politikai ügyeskedés, mint az ENSZ érdekeit szolgáló verseny. Ban abszolút esélyese volt a főtitkári posztnak. Egyrészt ázsiai, márpedig az ENSZ íratlan szabályai szerint a kontinensek körforgásban váltják egymást a főtitkári székben, az utolsó ázsiai főtitkár, a burmai U Thant pedig 1971-ben köszönt le. Ázsiaiként elfogadható Kína számára, hosszú amerikai szolgálata során pedig jó kapcsolatokat épített ki amerikai diplomáciai körökben, így az Egyesült Államoknak is.

Ennek ellenére egyes információk szerint a dél-koreai diplomáciának komolyan nyomulnia kellett, hogy Bant a BT nem állandó tagjai is megszavazzák. Bár a hivatalos koreai álláspont ezt tagadja, az ENSZ-en belül keringő pletykák szerint nem véletlenül ugrott meg jelentősen az ideiglenes BT-tag Tanzániának és Perunak nyújtott koreai segélyek összege párhuzamosan a főtitkárjelölő procedúra előrehaladtával.

Ban legnagyobb rosszpontja kritikusai szerint mégis az, hogy bár több mint háromnegyed éve kampányol a poszt elnyeréséért, sokak szerint még az első ötéves ciklusára sincs kész programja arról, merre kellene tartania az ENSZ-nek. Márpedig a világszervezet több kényes ponton komoly reformra szorul. Az amerikai kormány ENSZ-delegációja állítólag előszeretettel riogatja azzal a világszervezetet: "reform vagy halál".

Ellenállást nem tűrő ellenállás

Ban és környezete azzal próbálja elvenni a kritikák élét, hogy azt hajtogatja: a fellépés csak egy dolog, ennél fontosabb az elkötelezettség. "Néhány embernek mások a szempontjai... Ők hangosan beszélnek és sokkal hivalkodóbbak. De azt hiszem, nekem is megvan a magam karizmája" - próbálta csendesíteni kritikusait a dél-koreai külügyminiszter, aki egy korábbi munkatársa szerint a felszín alatt ellentmondást nem tűrő profi: "tudja, hogy kell ellenállást nem tűrően ellenállni".

Ban kezére játszik az is, hogy a méltóságteljesnek és politikai finomságok nagy ismerőjének tartott, komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkező Kofi Annan személyisége ellenére sem tudta lezárni az ENSZ több fontos reformkérdését. Annan ugyan megújította a világszervezet emberi jogi szervezetét, de nem bírt el a Biztonsági Tanács reformjával, a pazarlással és korrupcióval vádolt segélyprogramok átszervezésére tett kísérlete pedig visszafelé sült el: az iraki "Olajat élelmiszerért" program körüli korrupciós botrányokba a vádak szerint a fia is belekeveredett. Több sem kellett a világszervezet költekezése miatt állandóan panaszkodó Egyesült Államoknak, hogy kijelentse: az ENSZ nem más, mint köpönyegforgatók gyülekezete.

Éppen Annan karizmája miatt tartják többen nagyon jó választásnak Bant. A tokiói egyetem Korea-szakértője szerint az ENSZ jelenlegi helyzetében tökéletes választás egy kevésbé erélyes, kevésbé szem előtt lévő főtitkár. Az ENSZ-re ugyanis az elkövetkező években várnak a legkényesebb reformok, így olyan főtitkár kell, aki híd lehet az egyre konfrontatívabb Egyesült Államok és az egyre magabiztosabb Kína között, illetve aki a világszervezet átalakításánál úgy tud saját arcot adni az ENSZ-nek, hogy össze tudja hangolni a nagyobb és kisebb országok igényeit. Erre pedig - állította a szekértő - Ban tökéletesen alkalmasnak tűnik.

A kétkedők igazát támasztja alá ugyanakkor, hogy Ban épp a sokat hangoztatott harmonizáló személyiségéből nem tudott semmit sem megcsillantani egyik legjelentősebb diplomáciai küldetésén, a hatoldalú észak-koreai atomtárgyalásokon. Ban nem tudott többet elérni annál, hogy a felek időről időre tárgyalóasztal mellett fussanak neki az észak-koreai nukleáris leszerelés kérdésének, valamelyik ország diplomatái ugyanis mindig látványos sértődés közepette rúgják fel a megbeszéléseket, mielőtt még komoly eredményeket érhettek volna el.