Fekete lyuk Afrika szívében

Közel ötven, véres harcoktól zaklatott év után vasárnap többpárti választást tartanak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ez lesz az ország második szabad választása, de könnyen előfordulhat, hogy - hasonlóan az első szabad választáshoz - nem a korrupció felszámolása és az ország egységének megteremtése, hanem újabb vérfürdő követi majd a voksolást. A fegyveres csoportokból kinőtt pártok több százezer embere lesi az eredményeket, a korlátozott hatalmú központi kormány pedig nem veheti fel a harcot a gyémánt- és aranybányák bevételéből fegyverkező milíciákkal.

Negyvenhat vérfürdőben úszó év után először tartanak vasárnap többpárti választásokat a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A szavazástól sokan az erőszak felszámolását és a korrpució visszaszorítását várják, jóllehet egyesek kétkednek abban, hogy békét hozhat a választás abban az országban, amelyet egy diplomata csak úgy jellemzett: "fekete lyuk Afrika szívében".

A választáson induló csoportok mind az utóbbi évtizedek véres háborúiban részt vevő szervezetekből nőttek ki. A különböző etnikai alapú vagy külföldi kormányok támogatását bíró milíciákból alakult politikai pártok nem szakítottak végleg az erőszakkal, továbbra is fenntartják fegyveres szárnyaikat. A térségben állomásozó ENSZ-erők a közelmúltban ugyan 20 ezer lázadót szabadítottak meg fegyverétől, ám az ország legvéresebb eseményeit átélő keleti részében a tavalyi becslések szerint 300 ezer aktív fegyveres volt, így maradt tartalék bőven, ha esetleg valamelyik párt fegyverrel akarna igazságot tenni egy esetleges választási vereség után.

Pedig az ország számos lehetőséget rejt. Rengeteg - a csúcstechnológiát alkalmazó cégek számára nélkülözhetetlen - ásvány található a kongói földben nagy mennyiségben, az ország gyémántkészletei hatalmasak (a világ gyémántkincsének 30 százaléka), jelentős mennyiségű kobalt réz és bauxit termelhető ki, és nem elhanyagolhatóak az olajkészletek sem.

Az ásványkincs ugyanakkor egyelőre inkább csak átok, mint áldás, a bányákat uralmuk alatt tartó különböző érdekcsoportok leginkább fegyverkezésre használták a belőlük nem éppen jogszerűen megszerzett jövedelmet. Jellemző példa az északkeleten fekvő, aranyban gazdag Ituri tartomány, ahol nem annyira etnikai konfliktus, mint inkább az aranybányák feletti ellenőrzés megszerzése táplálja a jelenleg is tartó erőszakot, hiszen a bányák bevétele segít finanszírozni a lázadó csoportok tevékenységét.

De Kongó rendelkezik a világ harmadik legnagyobb vízenergia-potenciáljával is az országon keresztülhömpölygő Kongónak köszönhetően. Jól jellemzi ugyanakkor az ország helyzetét, hogy ennek mindössze 2 százalékát használják ki jelenleg. De jellemző adat az is, hogy itt a világon a legalacsonyabb az egy főre jutó benzinfogyasztás és itt a világon a legnehezebb vallálkozást indítani.

Az ország másik súlyos gondja a korrupció. "Ha a következő elnöknek lesz ötmillió dollárja, abból megtart egyet magának, egyet odaad minisztereinek, és a maradék háromból építi az országot" - jellemezte a helyzetet a BBC-nek egy kinshasai üzletember.

A korrupció beívódott a kongói politikai rendszerbe, Mobutu Sese Seko 1965-től 1997-ig tartó diktatórikus kormányzása alatt például csak úgy áradt a külföldi segély az országba, de ez többnyire csak a vezér svájci bankszámláit gazdagította. Vagy ott van a bányatársaságok példája, amelyek - a Human Rights Watch tavaly nyári jelentése szerint - a kitermelés lehetőségéért cserébe busásan megfizetik a különböző lázadócsoportokat.

A korrupció még a világ legnagyobb békefenntartó ENSZ-csapatát sem kerüli el. Rendszeresen érkeznek jelentések arról, hogy a békére vigyázó katonák az élelemért, segélycsomagokért cserében szexuális szolgáltatásokat követelnek a helyi fiatal lányoktól.