Két alapminiszterét is leváltotta Blair

Vágólapra másolva!
A belügy- és a külügyminisztert is leváltotta kormányában Tony Blair brit miniszterelnök pártjának a csütörtöki helyhatósági választásokon elszenvedett megalázó vereségét követően. A szavazáson az elmúlt 30 év legnagyobb buktáját könyvelte el a Munkáspárt. A Labourt még az örök harmadik liberálisok is megelőzték egy százalékkal.
Vágólapra másolva!

Nagyszabású kormányátalakításba kezdett pénteken Tony Blair brit kormányfő, pártja előző napi helyhatósági választásokon elszenvedett megalázó vereségét követően. Leváltja Charles Clarke belügyminisztert, és Jack Straw külügyminiszter is más feladatokat kap.

Charles Clarke-ot az utóbbi évek legsúlyosabb bevándorlási botránya következtében menesztette a miniszterelnök. A napokban derült ki ugyanis, hogy 1999 óta ezernél is több olyan egykori külföldi elítélt - köztük több gyilkos és kábítószer-kereskedő - került szabadlábra, akiket büntetésük letöltése után ki kellett volna toloncolni az országból. Körülbelül százat ráadásul azt követően eresztettek szélnek, hogy Clarke tavaly nyáron tudomást szerzett az ügyről.

Jack Straw leváltása nem feltétlenül jelent ilyen határozott bukást: a külügyminiszter az alsóház vezére lesz. Ez a poszt a frakcióvezetőénél jóval szélesebb körű, mindig a kormánypárt által betöltött, kabinettagsággal járó parlamenti tisztség. Viselője a kormányprogram parlamenti megvalósulásáért tartozik személyes felelősséggel. Londoni elemzők szerint Straw nem nyilvánosan többször is megkérdőjelezte Tony Blair kormányfő iraki politikáját. A külügyminisztériumot is átalakították: ezután két miniszter áll majd az élén, egyik az uniós ügyekért, másik az unión kívüli külpolitikáért lesz felelős. Clarke helyére John Reid eddigi védelmi miniszter ülhet, Straw-t pedig Margaret Beckett váltja a külügyi poszton.

Nyugágyak a Titanicon

A Labour választási veszteségeit okozó másik súlyos botrány főszereplője, John Prescott miniszterelnök-helyettes, akinek házasságtörő kapcsolata hetek óta a lapok első oldalain van, megtartotta tisztségét, de hatáskörét jelentősen korlátozták.

Charles Clarke belügyminiszter ugyanakkor kritizálta leváltását, és azzal érvelt maradása mellett, hogy így esélye lett volna kiköszörülni a csorbát. Állítólag emiatt egy sor neki felajánlott posztra is nemet mondott. Most a miniszteri bársonyszékből a Munkáspárt alsóházi frakcióinak hátsó padsoraiba kényszerül.

Sokan ugyanakkor keveslik a bejelentett változtatásokat - még munkáspárti körökből is -, és a pártvezetés leváltását szorgalmazzák. Frank Dobson volt egészségügyi miniszter szerint az átalakítás olyan, mintha "átrendeznék a nyugágyakat a Titanicon". Az ellenzék szerint ugyanakkor a kormányátalakítással Blair csak a választási vereséget próbálja meg elkendőzni.

Évtizedes vereség

Fotó: EPA
Clarke mehet a hátsó padba

A csütörtöki helyhatósági választásokon elszenvedett vereségre jellemző, hogy harminc éve nem ért el ilyan rossz eredményt a Munkáspárt. A péntek délelőtt közölt, közel végleges eredmények szerint a Labour 26 százalékos, míg az ellenzéki Konzervatív Párt 40 százalékos szavazati arányt ért el. A Munkáspártot még az örök harmadik Liberális Demokrata párt is megelőzte 27 százalékos eredményével. A radikális jobboldal megkétszerezte tanácsnoki helyeinek számát.

A csütörtökön megrendezett választásokon 176 angliai tanácsban - köztük mind a 32 londoni kerület képviselőtestületeiben - 4361 mandátum sorsáról döntöttek a szavazók.

A toryk a legjobb választási eredményüket érték el azóta, hogy John Major 1992-ben megnyerte a parlamenti választásokat. A Labour, amely tavalyi, egymás utáni harmadik parlamenti választási győzelmével történelmi rekordot ért el, ezúttal gyengén muzsikált: elvesztett 256 tanácsi mandátumot, és a többsége is odalett 18 tanácsban. A toryk 250 helyet és 12 tanácsot nyertek. A szélsőjobb legnagyobb szervezett ereje, a Brit Nemzeti Párt csaknem megkétszerezte, az eddigi 20-ról 38-ra növelte tanácsnokainak számát.

A Munkáspárt súlyos veszteségei miatt máris erősödnek azok a hangok - még a párton belül is -, amelyek Tony Blair kormányfő gyors távozását sürgetik. Blair másfél éve maga jelentette be, hogy negyedszerre már nem ő vezeti a pártot a választási csatába, de távozásának időpontját nem jelölte meg.

MTI/[origo]